:
:
Április 14. és 16. között rendezik az Euroliga 2016/2017-es szezonjának négyes döntõjét Jekatyerinburgban. Bemutatjuk a Final Four csapatait. Sorozatunk elsõ részében a Fenerbahce együttesével ismerkedhetünk meg.
A Fenerbahce az A-csoport második helyérõl kvalifikálta magát az Euroliga idei rájátszásába, ahol a negyeddöntõben a Salamncát búcsúztatta. A Fener idei eredményeit összefoglalva még azt érdemes kiemelni, hogy a Török Kupában kiestek az elõdöntõben. A bajnokságban pedig várhatóan az alapszakasz második helyén zárnak majd.
A török csapatnak mozgalmas tavasza van. Szerzõdtették Candace Parker-t, akivel már évek óta tárgyaltak. Múlt héten hétfõn pedig menesztették a vezetõedzõt George Dikeoulakos-t, akinek a helyére egy – ezen a szinten rutintalan – szakember Firat Okul érkezett. Parker szerzõdtetése éppen Dikeoulakos vágya volt, aki tavaly azzal magyarázta az orosz csapatokkal szembeni lépéshátrányt, hogy magas posztokon egy meghatározó sztárra lenne szükség. Megérkezett, de a görög szakember már nem mutathatta meg, hogy mire menne vele, mivel leváltották. Ahogy azt az akkori írásunkban is kiemeltük, a váltás nem meglepetés, hiszen a téli idõszak hullámzó teljesítményét a klubvezetés nem nézte jó szemmel.
Innen Magyarországról egy edzõváltást mindig nehéz elemezni, hiszen nem tudjuk, hogy a keret milyen kapcsolatban állt a görög szakemberrel. A játékosok hite is megingott-e benne, esetleg voltak-e olyan konfliktusok, melyekrõl a sajtó nyilvánossága elõtt nem beszéltek. Áprilisi edzõváltás már szokatlan, de ha az elõbb felsorolt tényezõk bármelyike fennállt, akkor nyilván indokolt volt.
A Fener kerete egyértelmûen felnõtt az orosz csapatokhoz Parker érkezésével. Itt a legfontosabb a szerkezetben, hogy négyes-ötös poszton 40 percen át két extra képességû magas játékossal lehessen dolgozni. Ez a Verameyenka, Parker, Gruda, Lavender négyessel maximálisan megvalósul. A külsõ sorban nem voltak nagy gondok eddig sem. Bár nagyon sokan szurkolunk itthon Allie Quigley sikeréért, hiszen európai pályafutása megkoronázása lenne egy EL-gyõzelem, de az a Fener szempontjából soha nem jó jel, ha érkeznek tõle a 20-30 pontos meccsek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy felborult az egyensúly a csapatjátékban és egyre inkább az egyéni megoldások dominálnak. A Fenerbahce az elmúlt hat évben mindig ott volt a legjobb négy között, de akkor tudott igazán versenyképes lenni, ha csapatként funkcionált.
