:
:
Az MKOSZ hivatalos honlapján Bodnár Péter, fõtitkár adott helyzetértéklé nagyinterjút az elmúlt hetek eredményei, történései kapcsán. Az alábbiakban ez olvasható.
Fotó: Baranya Megyei Kosárlabda Szövetség
Forrás: MKOSZ hivatalos honlap
Minden fronton “szárnyal” a nõi szakág a magyar kosárlabdázásban, a szövetség pedig pályázott a 2021-es férfi Eb egy csoportjának rendezésre, ám nem nyert. Összesen 9 csapatunk indul a következõ évadban a nemzetközi kupákban – volt mirõl beszélgetni Bodnár Péterrel, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének fõtitkárával.
– Egészen friss az “élmény”, nem nyert a 2021-es férfi magyar pályázat hétfõn, Münchenben. Nagyon csalódott volt a magyar küldöttség?
– Volt olyan tagja küldöttségünknek, aki igen – felelte a fõtitkár. – Aki azonban ismeri a FIBA döntési mechanizmusát, tudja, nem mindig a rendelkezésre álló objektív szempontok alapján dönt a testület. Elõfordul, hogy más, akár politikai szempontok, vagy a sportág adott országban történõ elõmozdításának szempontjai is dominálhatnak, így rendezhet most egy olyan ország csoportkört, ahol még egy kapavágás sem történt a férfi Eb elõírásainak megfelelõ csarnok, aréna felépítése kapcsán.
– A “befutók” – Németország, Csehország, Olaszország és Grúzia – névsora alapján valószínûsítjük: a grúzokra gondolt…
– Így van! Az egyenes kieséses szakasz rendezését csak a németek vállalták, így adott volt, hogy õk ott lesznek a négy rendezõ ország között. Grúzia prezentációján nagyot “dobott”, hogy nagyszámú küldöttségük részeként államelnök asszonyuk személyesen jelent meg, s vállalt garanciát a prezentációban bemutatott aréna idõben történõ felépítésért, így aztán Grúzia megelõzött minket, a szlovénokat és az észteket.
– A magyar szövetség milyen konklúziókat vont le?
– A sportdiplomáciában nincs helye sértõdöttségnek, az ilyen helyzeteket további céljaink elérése érdekében kell felhasználnunk! Mivel ilyenkor a döntéshozók is érzik, objektív szempontok alapján kik lehettek volna a befutók, kedvezõbb feltételekkel mehetünk neki a más események megrendezésére vonatkozó tárgyalásoknak. Az elsõ ilyen megbeszélésre heteken belül sor kerül a FIBA genfi központjában, aminek fókusza már nem kontinentális, hanem világverseny vagy olimpiai selejtezõ is lehet…
<!–[hirdetes]–>
– A nõi szakág sikert sikerre halmoz. Az utóbbi hetekben az U18-as Eb-n, valamint 3×3-as vb-n ezüstérmet szereztünk, a felnõtt Eb-n pedig a legjobb nyolc közé jutottunk – eredményei alapján nem lehet rossz érzés magyar kosaras vezetõnek lenni…
– Ez kétségtelenül így van, de nem szûkíteném le az utóbbi hetek, egy-két hónap eredményeire. Az elõzõ években is látszott már markánsan az elõrelépés. A nõi szakág mind utánpótlásban, mind pedig a 3×3-as szakágban folyamatosan szállította a sikereket, a férfi felnõtt válogatott pedig bravúrokat is bemutatva, erõn felül szerepelve közel állt ahhoz, hogy vb-résztvevõ legyen.
– A 3X3-as vb idõben nagyon közel esett a nõi Európa-bajnoksághoz, és a vb-ezüstérmes 3×3-as válogatott több tagja is szerepelt a hagyományos szakág selejtezõin. Bevezetné egy kicsit a szurkolókat a “kulisszák mögé”, volt szükség szövetségi részrõl némi házon belüli “diplomáciára” a két szakág szakvezetése között?
– Ennek kapcsán elõször is szeretném leszögezni: az MKOSZ számára mindkét szakág kiemelt stratégiai fontosságú. Az egész 3×3 stratégiánk közel 8 éve arra épült, hogy a 3×3 olimpiai szakág lesz, és ezt a kiugrási lehetõséget kihasználva újra magyar kosárlabda válogatott lehessen kint az olimpián. Közel négy évtizede, 1980 óta nem szerepelt magyar válogatott olimpiai kosárlabda tornán. Négy évvel azt követõen, Los Angelesre ugyan kiharcolta a nõi válogatott a szereplést, s azon generáció tagjai számára ma is nagyon fájó, hogy politikai okokból azon az olimpián nem indulhattak magyar sportolók. Visszatérve a jelenbe, s a kérdésre felelve, nem tagadom, annak érdekében, hogy mind a két szakág sikeresen szerepelhessen, igenis kellett “balanszírozni”, ha úgy tetszik, közvetíteni a maguk szakmai szempontjából teljesen logikusan érvelõ két szakvezetõ, Székely Norbert és Károlyi Andrea között, mielõtt a két válogatott keret névsora az elnökség elé, majd kihirdetésre került volna. Ennek kapcsán szeretnék még egy dolgot megjegyezni. A korábbi honosított játékosok, Quigley és Vandersloot “vérprofik” voltak, tehát ami szerzõdésükben szerepelt, az elsõ betûtõl az utolsóig teljesítették. Ugyanakkor a 3×3-as válogatottba Goree Ceysha, a hagyományos nemzeti csapatba pedig Turner Yvonne személyében olyan játékosok kerültek, akik egyrészt a válogatottba kerülésük elõtt több évet kosaraztak Magyarországon, és ennek is köszönhetõen szívvel-lélekkel segítették a két szakág válogatottját. Nem üzleti, hanem érzelmi alapon lettek válogatottak, ami azért sokkal hasznosabb.
Fotó: Baranya Megyei Kosárlabda Szövetség
– Ha már az olimpiát említette, milyen esélyei vannak a nõi 3×3-as válogatottnak?
– Azzal, hogy a világbajnokságon dobogós lett, óriásit lépett a csapat a szereplés felé, kivívta ugyanis a kvalifikációs tornán való részvételt. Két kvalifikációs verseny lesz, az elsõ selejtezõre jövõ tavasszal kerül majd sor, szövetségünk latolgatja, pályázzon-e valamelyik selejtezõ megrendezésére…
– A nõi utánpótlás az utóbbi években sorra hozza a dobogós helyezéseket, ugyanakkor sokuk számára talán most következik pályafutásuk legnehezebb idõszaka – utánpótlás korú játékosokból felnõttek lesznek, és nem ritkán nemzetközi kupákban szereplõ csapatokban kellene “megvetniük a lábukat”, s fejlõdni. Hogy látja a (közel)jövõ magyar nõi kosárlabdáját?
– A nemrég rendezett nõi Eb és annak selejtezõ sorozata megmutatta, hogy fiatalabb játékosoknak nemzetközi szinten jegyzett klasszis légiósok ellen komoly edzésmunkát folytatva, de mérkõzéseken aránylag keveset szerepelve is lehet kiváló teljesítményt nyújtani. Azt is láttuk viszont, hogy a kritikus helyzetekben a magas szintû meccsrutin hiánya okán megremeghet a kéz. A teljesség igénye nélkül Határ Bernadett, Dubei Debóra és Studer Ágnes is bizonyította, ha a jövõ válogatottja rájuk épül, akkor stabil alapokon nyugszik majd. Az ember persze eljátszik a gondolattal, vajon akkor mi lett volna, ha mondjuk klubcsapataikban mindannyian olyan meghatározó szerepet tölthettek volna be, mint pl. Studer Ági… Amit már most kijelenthetek: hosszabb távon gondolkodva talán az egészben az a leginkább örömteli, hogy az idei és az elõzõ évek remek utánpótlás válogatott eredményei alapján már most kezd körvonalazódni, kik is alkothatják majd a következõ évtized, a 2020-as évek remélhetõleg nemzetközi szinten is egyre eredményesebb és ütõképesebb magyar nõi válogatottját.
– A sok siker mellett azért a férfi utánpótlás válogatottak nem kényeztették el a sportág hazai barátait…
– Az eredményesebb szereplés és a szakmai összhang megléte kapcsán kértük fel a felnõtt kapitányokat együttmûködésre az utánpótlás együttesekkel, azok szövetségi edzõivel, szakmai stábjaival. Emellett elindítottunk egy fizikai képességfejlesztõ programot. Köztudott, talán ezen a területen volt/van a legnagyobb lemaradásunk, ugyanakkor itt lehet a legkönnyebben, a leglátványosabb elõrelépést elérni – “csak” dolgozni, edzeni kell. Ez egyébként nem csak a mi sportágunkban gond, a programot több sportággal közösen, mégis bizonyos mértékig természetesen kosárlabda-specifikusan indítottuk el, nagyon remélem, hamarosan látszanak az eredményei. Egy biztos: a férfi utánpótlás vonal eredményessége érdekében sürgõs, akár radikális lépéseket kell tennünk, mert az elmúlt évek tendenciájával nem lehetünk elégedettek! Azt pedig, hogy nincsenek tehetséges fiúk, vagy nincs elég merítési lehetõség, nekem senki ne próbálja beadni!
– Térjünk át a klubokra, a bajnokságokra. Nõi Euroliga-döntõt rendezett Sopron, ez mit jelenthet, és mi várható a következõ években a nemzetközi porondon csapatainktól?
– Az, hogy Sopron másodszor is Final Fourt rendezett, a klub sportsikere mellett az MKOSZ lobbierejének és a kormányzat támogatásának volt köszönhetõ – rengetegen nézték vagy a helyszínen, vagy televízióban, s talán sok fiatal ennek kapcsán kapott kedvet a kosarazáshoz, szóval sok pozitív hozadéka lehet. A következõ évadban a mezõny fele, hat nõi csapat indul a nemzetközi porondon. A férfi szakág nézettség tekintetében továbbra is “zászlóshajója” a magyar kosárlabda sportnak kiegyensúlyozottságával, kiszámíthatatlanságával. A férfi NB I kiegyensúlyozottságát mi sem mutatja jobban, mint hogy egy példátlan sérüléshullám elég egy kiváló csapatnak ahhoz, hogy végül a dobogóról is lecsússzon! Az elsõ három, a nemzetközi porondra való kijutást jelentõ bajnoki helyezés megszerzéséért óriási a harc, a szövetség pedig próbálja az európai színpadra kilépõ csapatokat több módon is segíteni. Köszönet mindenkinek, tulajdonosoknak, önkormányzatoknak, akik a forrásokat elõteremtik a klubok részére, az õ segítségüknek is köszönhetõ, hogy újabban jóval nagyobb az érdeklõdés a kupaszereplés iránt.
– Újra “tombol” az “Amerika-láz”, ismét sok fiatal választja a középiskola elvégzése után, hogy az Egyesült Államokban folytatja tanulmányait és a kosarazást. Ennek milyen “hozadéka” lehet?
– Ez nem csak magyar probléma, tõlünk nagyobb kosárlabda nemzetek is küzdenek ezzel… azt kell mondjam, tõlünk még aránylag kevesen mennek ki. A franciák ennek kapcsán már írtak levelet a FIBA-nak, kérve a folyamat szabályozását és megállítását, hiszen az állami támogatást hazájuk kosárlabdájának fejlesztésére kapják, azonban a kosárlabda sportágnak köszönhetõen amerikai egyetemre kijutó sportolók nagy része a sportág számára hosszútávon elveszik, abból az adott ország kosárlabdázása a tapasztalatok alapján többé már nem profitál. Ami minket illet, tapasztalataink hasonlóak, kevés kivételtõl eltekintve, akik kimentek Amerikába egyetemre, õk sajnos “elvesztek” a magyar válogatott, illetve a magyar kosárlabdázás számára.
– A létesítményhelyzet, ahogy több sportágban, úgy a kosárlabdában is folyamatosan fejlõdött az utóbbi években. Folytatódik a tendencia?
– Folytatódhat, de a TAO-szabályozás megváltozása miatt kicsit másként, mint eddig. Tekintettel arra, hogy a 2019. évre már létezik egy felsõ határ a létesítményfejlesztésre fordítandó összegekre, így a nagy, több milliárdos sportcsarnokok építésében már nem tudunk szerepet vállalni, kisebb munkacsarnokok, tornatermek viszont továbbra is épülnek vagy megújulnak
Forrás: MKOSZ hivatalos honlap
