Hirdetés
Magyarország

“Borzasztóan büszkék és határtalanul szerencsések vagyunk azért, mert ennek a részesei lehettünk”



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

A DVTK nyerte a 2022-es Killik László Női Magyar Kupát. A siker kapcsán Völgyi Péter vezetőedző nyilatkozott a klub honlapjának.

– Egy ilyen beszélgetést nem lehet máshogy kezdeni, csakis a gratulációval. Ez a siker nem csak a diósgyőri kosárlabdázóknak, hanem a kupadöntőn tapasztalt hangulat fényében az egész DVTK családnak határtalan öröm és óriási büszkeség!
– A csapat nevében köszönjük a gratulációt, egy olyan sikert értünk el a közösen, ami örökre emlékezetes marad a DVTK történetében.

– Tekintsünk egy vissza a kupadöntő előtti időszakra, amikor is betegség miatt hetekre kénytelen volt leállni az élet a csapat háza táján.
– A háromhetes pauza bizonytalanná tette a csapat hangulatát. Lendületben voltunk, hat megnyert találkozóval készültünk a Szigetszentmiklós elleni hazai összecsapásra, amikor jött a játékosok betegsége. Egy ilyen szünet sose szerencsés, de minden rosszban van valami jó. Ha ez nem történik meg, akkor például egy kevésbé kipihent Milica Jovanovic nem biztos, hogy ilyen ihletett formában kosárlabdázza végig a négy mérkőzést. Utólag azt gondolom, neki és mindenki másnak is jól jött ez a másképp betervezett pihenő.

– A kényszerszünet, Keyona kiválása, minimális idő a felkészülésre, nem a legkecsegtetőbb előjelek egy háromnapos torna előtt.
– Igen, valóban nem voltak ideálisak a körülmények. Nem nagyon tudtunk a taktikánkon dolgozni és fizikálisan sem voltak top formában a játékosok a torna előtt a leállás következtében. Szerettünk volna mielőbb visszatérni ahhoz a lendületes játékhoz, ami előtte jellemezte a csapatot. A Szigetszentmiklós ellen még mondhatni természetes volt, hogy akadozott a gépezet és ez nyomokban még felfedezhető volt a Csata elleni negyeddöntő során is. Ott pluszban ráadásul még megjelent az a pszichés teher is a lányokon, amit egy hazai rendezésű negyeddöntő jelentett. Ám amint sikerrel vettük az első mérkőzés akadályát, egyből felszabadultunk a nyomás alól, ami meg is látszott a másik két mérkőzés teljesítményén.

– Haladjunk végig a három találkozón. A Csata elleni mérkőzés előtt azt mondtad, hogy nem nagyon tudnak már újat mutatni egymásnak a felek, így az apró trükkök dönthetik el a továbbjutást. Mi volt a mi titkos húzásunk azon a találkozón?
– Alapvetően nem húztunk semmi váratlan, egy olyan játékkal készültünk csak, amit előtte nem játszottunk és szerencsére születtek belőle kosarak. Ám nem ezen dőlt el a párharc, hittünk benne végig, de görcsösek voltunk. Az utolsó negyedben a Csata  Horváth Betti vezérletével extrát játszott, az ő kezében volt a mi sorsunk is, hisz ha sikeres az utolsó másodpercekben elengedett hármasa, akkor most más lenne az apropója a beszélgetésünknek. Ám biztos vagyok abban, hogy a sors akarta most ezt, hogy így alakuljon a végjáték.

– Ekkor jött az első olyan mérkőzés, amin nem volt az esélyesek, így mondhatni győzelmi kényszer nélkül léphettünk pályára a Szekszárd ellen.
– Azzal, hogy ilyen jól kezdtük a találkozót, sikerült alaposan meglepnünk a Szekszárdot. Nem számítottak ekkora ellenállásra a részünkről. Nekünk kiszorított helyzetből és kívülről is beesett a legtöbb kísérletünk, emiatt kissé elbizonytalanodtak. Próbálták támadni a belső sorunkat, hisz Jovanoviccal magas poszton nagyon mozgékonyak vagyunk, de a gyűrű alatt az élcsapatokkal nehéz felvenni a versenyt. Helyenként sikerrel jártak, de ügyesen bántunk a faultjainkkal és egy minimális megingást leszámítva negyven percen át koncentráltak maradtunk és kontrolláltuk az elődöntőt.

– Így érkezett el a döntő napja, ami előzetesen kísérteties hasonlóságot mutat az elődöntővel: egy olyan párharc, ahol még hazai pályán sem mi vagyunk a favoritok.
– Két nap után elemezve a helyzetet, azt kell mondjam, szerencsénk volt, hogy két olyan találkozóból jöttünk bele a döntő meccsbe, amiken végig koncentrálnunk kellett. Ezzel szemben a Sopron útja két sima találkozón át vezetett a fináléig. Ennek van előnye és hátránya is. Ők fizikálisan sokkal frissebbek voltak, míg mi sokkal koncentráltabban kosárlabdára voltunk kényszerítve, aminek a lendületét vittük átvittük az aranycsatába is.

– Mondhatni akkor, hogy ugyan azzal leptük meg a Sopront, amivel a Szekszárdot?
– A Sopron is a magas embereire támaszkodva a gyűrű alól akarta megnyerni ezt a mérkőzést. Green pillanatok alatt két faultot kapott, ami miatt leszűkült a rotációnk, így egy olyan zónavédekezésre kényszerültünk, amit addig nem kellett elővennünk. Ezzel sikerült meglepnünk a Sopront és jó pár támadásukat tudtuk ezzel kivédeni, faultok nélkül. A lepattanó harcban zseniálisak voltak a lányok, a negyedik negyed végén tapasztalt hihetetlen feltámadásunknak is ez volt a titka, hogy minden palánkról lejövő labdáért küzdöttünk és harcoltunk.

– Ez a sikert nagybetűs csapatként érték el a lányok. Mégis van-e olyan, akit mégis kiemelnél a többiek közül?
– Nem kell nekem kiemelnem senkit, megtették ezt helyettem. Az, hogy Mima (Milica Jovanovic – a szerk.) megkapta az MVP címet, mindent elárul az ő három napban mutatott teljesítményéről, klasszis játékot nyújtott. Ezen kívül nem szeretnék senkit kiemelni, hisz ez a siker tényleg egy vállt-vállnak vetett csapatmunka volt. Minden mérkőzésnek voltak olyan pillanatai, amikor minden pályán lévő erőn felül teljesített. Olyan kohézió volt a lányok között, ami kifelé is jól látszott és segített bizonytalanná tenni az ellenfelünket is. Bármelyik játékosomról tudnék extra dolgot mondani, Cheridene palánk alatti küzdelme, Bernáth Réka utolsó másodpercekben felvállalt hármasa, Vera védekezésben nyújtott klasszisa, reggelig sorolhatnám a többiek erényeit is. És ne feledjük el azt sem, hogy volt a lányok mögött egy olyan stáb, aminek minden tagja együtt lélegzett a csapattal és óriási segítséget adott minden téren.

– Napról-napra többen voltak Arénában, a döntő során félelmetes hangulat uralkodott a csarnok falai között. Mondhatni, hogy a hatodik emberünk a közönség volt?
– Abszolút! Amióta a járvány rátelepedett a mindennapokra, sok minden megváltozott. Óvatosabban az emberek, kevesebb néző dönt úgy, hogy a helyszínen szurkol a csapatnak. Mi ebben az időszakban költöztünk át ebbe a gyönyörű létesítménybe, ami szintén egy szép feladat, hogy ide át kell szoktatni a közönségünket. Amikor évekkel ezelőtt felvetődött a diósgyőri lehetőség a karrieremben, akkor rengeteg számított a döntés meghozatalában az a tudat, hogy a női kosárlabdázásban Magyarországon a fanatikusoknak köszönhetően itt van a legfantasztikusabb atmoszféra. Ez a döntő remek reklám volt a női kosárlabdának, egy örökre emlékezetes mérkőzés feledhetetlen hangulatával mutatták meg szurkolóink, hogy lehet rájuk számítani. A lányoknak pedig óriási pluszt adott a buzdításuk, pedig biztos vagyok benne, hogy sokan most jártak először az Arénában. Ám legyen akár kosárlabda ultra, akár futballfanatikus vagy bármilyen sportszerető, mindenki láthatta, hogy ez egy mennyire szerethető csapat és mennyire nagyszerű egyéniségek vannak benne.

– Nem csak a szurkolók, az egész diósgyőri család megmozdult és nektek szurkolt a döntő előtt, számos szakosztálytól és sportolótól érkezett buzdító üzenet. Mit jelentett ez a lányok számára?
– A döntő előtt az öltözőben közösen néztük meg a videót. Általában én szoktam valamilyen sztorival oldani a feszültséget ilyenkor, de most úgy éreztem nincs rá szükség. A lányoknak óriási plusz motivációt adott, köszönjük szépen, remekül átjött és működött!

– Mennyire befolyásolja egy ekkora siker a csapat jövőjét?
– Rengeteg pozitív hozománya lehet egy apró negatívum mellett. Az pedig az, hogy mi vagyunk a kupagyőztesek, úgyhogy most mindenki minket akar majd legyőzni. De ez egy édes teher, melyet szívesen cipelünk a vállunkon. Ha ezt az egységességet, amit a tornán mutattunk a bajnokságban is meg tudjuk jeleníteni, az nagyon nagy pluszt jelenthet majd a play-offban. Nyilván ilyenkor a klub is kicsit vonzóbbá válik a játékosok számára – egy friss kupagyőzteshez igazolni profi körülmények közé – helyzeti előnybe hozhat minket az átigazolási piacon.

– Mondtad, hogy ez egy csapatmunka volt, de minden csapatnak van egy vezére, aki jelen esetben te voltál, mint vezetőedző. Hova helyezed a kupagyőzelmet a személyes karrieredben?
– Női vonalon ez az első aranyérmem, melyre rettenetesen büszke vagyok. Ami miatt ez számomra mégis egy nagyon különleges siker, az nem más, mint maga az út, ahogy elértük. Az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki a tornának rengeteg bizonytalanság közepette. Óriási megerősítés nekem és a csapatnak is, hogy meddig el lehet jutni, ha töretlen az ember hite és akarata. Régóta vagyok benne a kosárlabdában, láttam már rengeteg dolgot a pályán, de tétmeccsen ilyen végjátékot még soha. A mérkőzés után a televíziónak azt nyilatkoztam, hogy a lányok nem mindig azt csinálták, amit kértem tőlük. Bevallom, ez így volt jó, improvizáltak és a kialakult szituációban meghozták a tökéletes döntéseket. Ez a három nap és különösen a döntő mérkőzés úgy gondolom arany tollal fog íródni nem csak a DVTK, hanem a magyar kosárlabdázás történelemkönyvébe. Borzasztóan büszkék és határtalanul szerencsések vagyunk azért, mert ennek a részesei lehettünk.

Forrás: DVTK.hu

Hirdetés