Hirdetés
Magyarország

Bravúrgyőzelem tehetné fel a koronát a csapat fejlődésére – interjú Tursics Krisztiánnal



:

:

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika Csata

Hirdetés

Három nagyszerű győzelemmel hozta vissza a Ludovika Csata a bajnoki rájátszásba jutással kapcsolatos esélyeit – az előző mérkőzéseken egészen másképpen festett a fővárosi együttes, mint a szezon elején. A sikeresebb periódus apropóján a budapesti klub a csapat vezetőedzőjével, Tursics Krisztiánnal beszélgetett.

Mi változott meg a csapat játékában az elmúlt mérkőzéseken?

“Kanyarodjunk vissza a szezon legelejére egy kicsit. Szinte teljesen kicserélődött kerettel kezdtük meg a munkát, és nagyon sok időre volt, vagyis van szükségünk, hogy összeálljon a védekezésünk és a támadásunk úgy, ahogyan azt szeretném. Látni kell, hogy szeptemberben még nem állt készen a csapat arra, hogy magabiztosan vegyük az akadályokat. Úgy éreztem magunkat az első fordulókban, mint az a diák, aki csak a tételek felét tanulta meg a vizsgára. A taktikai repertoárunk messze nem volt készen, és nem is tudtunk úgy haladni, ahogy szerettem volna. Finoman szólva sem kaptunk szerencsés sorsolást, hiszen közvetlen riválisokkal találkoztunk. A Vasas ellen, bár csak két ponttal kaptunk ki, egyetlen percig sem vezettünk, a TF ellen pedig egy agyonnyert, taktikailag nagyszerűen felépített mérkőzést buktunk el a hajrában. Azóta eltelt jó öt hónap és talán mondhatom, hogy a játékosok kezdenek ráérezni a rendszerre. Védekezésben és támadásban is haladtunk előre, és sokat fejlődött a taktikai repertoárunk is. Nem mondom, hogy hiba nélkül, de letisztultabban és magasabb szinten kosárlabdázunk, mint a szezon elején.”

Számítottál rá, hogy ilyen kiegyensúlyozott és erős lesz a bajnokság középmezőnye?

“Minden szezon elején elmondom, hogy egyre erősebb a magyar bajnokság. Ezt jól mutatja, hogy az a BEAC, amelyik évek óta nem jutott be a rájátszásba, féltávnál már szinte megváltotta a helyét a play-offba, a TF-nek pedig, amely évek óta ott van a legjobb nyolcban, most nagyon keményen meg kell dolgoznia érte. Látható a fejlődés BKG-nél is, amely komolyabb magyar maggal és három légióssal magasabb szintet képvisel, mint tavaly. Minden csapat próbál építkezni, erősíteni, minél jobb keretet kialakítani. Ilyen közegben igen komolyan meg kell küzdeni a play-offért, ami azért 4-5 éve még nem feltétlenül volt így. Ha valaki nem a tudása legjavát nyújtja, bárhol beleszaladhat egy nem várt pofonba.”

Talán mondhatjuk, hogy ennek a jelenségnek esett áldozatul az idei Magyar Kupa szereplésünk is.

“Ötödik éve dolgozom ennél a klubnál, és nem volt még olyan, hogy ne jutottunk volna be a Magyar Kupába. Egy normális fejlődési spirálban az első évben nem jutunk be, aztán folyamatos résztvevői vagyunk a kupadöntőknek. Mi most megtorpantunk, amit nagyon sajnálok. Azt azonban látni kell, hogy ott legalább olyan erős ellenfelek vártak volna ránk, mint az Európa Kupában, ami jelenleg még nem a mi szintünk. El kell fogadni, hogy idén nem leszünk ott, és koncentrálnunk kell a bajnoki mérkőzésekre.”

Hogyan változtak a szerepek Jaelyn Brown távozásával? Lehet egy ilyen helyzetben nyertesekről beszélni?

“A csapat hierarchiája, kémiája, játékfelfogása és rotációja egyaránt megváltozott. Azt gondolom, hogy az előző mérkőzéseket, amiket már Jaelyn nélkül nyertünk meg, nem szabad ebbe a kontextusba helyezni. Egyszerűen csak fejlődött a játékunk, és nyilván vele is fejlődött volna, vele is lettek volna győzelmi esélyeink. Alapvetően nem szeretek egy ilyen szituációban győztesekről vagy vesztesekről beszélni, de nyilván a fiatal játékosaink élvezik ennek a helyzetnek az előnyeit.”

E tekintetben irigylésre méltó helyzetben vagyunk, hiszen a Csata DSE valósággal ontja magából a tehetségeket, fiataljaink megállják a helyüket a felnőttek közt is?

“Megpróbáljuk kihozni belőlük a maximumot, hogy minden nap a legjobbjukra törekedjenek – ellenkező esetben elmarad a fejlődés. Mindig azt kérjük tőlük, hogy az edzésekre is úgy készüljenek, mint egy meccsre. Az előbb elmondottak alapján a mérkőzéseken is megkapják a lehetőséget: mindenkit bedobunk a mélyvízbe és megnézzük, hogy milyen teljesítményre képesek. Ráadásul most nyertük is a bajnokikat, ami szintén fontos ebben a folyamatban. Anélkül, hogy bárkit kiemelnék, minden fiatal játékosunknak voltak nagyon szép momentumai a szezon során. Lépegetnek előre, és bízom benne, hogy jövőre komolyabb szerepet kaphatnak.”

Végezetül, nyolc forduló van hátra az alapszakaszból. Fogadunk még hazai pályán közvetlen riválist, de az élboly több tagja is jön hozzánk. Reálisan mi várhat ránk a következő hónapokban? 

“A Magyar Kupánál már megemlítettem, hogy nem volt még olyan szezon, amikor kicsúsztunk volna az alapszakasz felénél a nyolcból. Ugyanakkor, olyan év sem volt még, amikor bravúrgyőzelem nélkül maradjunk. Minden évben elkaptunk legalább egy, nálunk jóval erősebb csapatot, akár otthon, akár idegenben. Idén ez eddig nem sikerült, és nagyon bízom benne, hogy ebben nem fogjuk követni a kupadöntős mintát. Hiszek és bízom benne, hogy valahogy idén is meg fogunk verni egy nálunk magasabban rangsorolt együttest. Arról nem is beszélve, hogy játszunk még olyan csapatokkal is, akik a play-offba vágynak, köztük a BEAC-cal, amelynek az otthonában szintén kis különbségű vereséget szenvedtünk. Szeretnénk folytatni ellenük azt a sort, amit a Vasas és a TF ellen elkezdtünk: célunk egymás elleni összevetésben is jobbnak lenni náluk. Három mérkőzést még mindenképpen szeretnénk nyerni az alapszakaszban, de az lenne az igazi, ha ezt egy bravúrgyőzelemmel koronáznánk meg.”

Ez a cikk másodközlés, az eredeti IDE KATTINTVA tekinthető meg.

Fotó: Szilágyi Dénes / Ludovika Csata

Hirdetés