Hirdetés
Magyarország

Bravúros egyéni teljesítmény és kellemetlen sérülés után – interjú Habling Larával



:

:

Hirdetés

Január végén az NKA Pécs – Zsíros Akadémia Kőbánya junior bajnoki mérkőzésen Habling Lara kvadrupla-duplát ért el, azaz négy fontos statisztikai mutatóban is kétszámjegyű értéket jegyzett. A pécsiek fiatal játékosát az elmúlt hetekben sérülés hátráltatta, így erről a bravúros teljesítményről és a visszatérésről beszélgettünk.

Múlt héten vasárnap az NKA-Pécs-PEAC – BEAC Újbuda ANB Piros csoportos találkozón tértél vissza. Hogy érzed magad, milyen formában vagy?

Két és félhetes kihagyás után nehéz visszatérni. Ennek ellenére egész jól sikerült, jól éreztem magam a pályán és nyertünk. Jó volt visszatérni a csapathoz, hiányzott már, hogy a lányokkal tudjak játszani. Nyilván még vissza kell hozni az állóképességemet és az egyéb dolgokat, de rajta vagyok. Szerintem nem lesz gond.

Szerencsére itt az akadémián gyorsan kikúráltak, ha szabad így fogalmazni. Ezért nagyon hálás vagyok, minden segítséget megkaptam! Elég kellemetlen sérülés volt, nagyon rossz helyen alakult ki. Térdemben az az izmom sérült meg, ami azért felelős, hogy tartsa és ne menjen ki.

A beszélgetésünk apropója az a Zsíros Akadémia Kőbánya elleni junior mérkőzés, amikor 22 pontot, 11 lepattanót, 11 szerzett labdát és 10 gólpasszt értél el a 103-45-ös siker során. Hogy emlékszel vissza erre?

Érdekes mérkőzés volt. A nagy különbségű győzelem ellenére nem kezdtünk jól. Sok hiba csúszott be és nem éppen úgy alakult az eleje, ahogy megbeszéltük. Én összességében nagyon élveztem, felszabadultan tudtam játszani. Nem éreztem belülről, hogy ennyire extra meccsem lenne és a statisztikát sem figyeltem. Csak csináltam szívemből a dolgokat, próbáltam segíteni a csapaton, ahol csak tudtam.

A kvadrupla-duplák nagy figyelmet kapnak, de a játékosok nyilatkozataiban sokszor visszatérő elem, hogy ez belülről teljesen más. 

Tényleg nem érződik. Biztattuk egymást a meccsen, a lányok gratuláltak és mondták, hogy jó voltál Lara, de nem volt bennem konkrétan az, hogy most rá kell menni a statisztikákra és annak megfelelően kell játszani. Szerintem így nem is lehet. Az aznapi legjobbamat próbáltam nyújtani.

Fotó: PEAC-Pécs

Ettől függetlenül fogalmazhatok úgy, hogy az életed meccse volt?

Szerintem az relatív kifejezés, hogy az “életem meccse”. Az biztos, hogy eddig az év meccse volt, de próbálok úgy dolgozni, hogy túl tudjam szárnyalni. A célom, hogy minden edzésen, minden nap fejlődjek és minden meccsen lépjek előrébb.

Azért is mondtam, hogy nem lehet egy-egy teljesítményt új jellemezni játékosoknál, hogy az életük meccse, mert nem csak a statisztikákban mutatkozik ez meg. Inkább abban, hogy mennyire fontos tagja valaki a csapatának. Lehet úgyis valakinek extra, meccset eldöntő teljesítménye, hogy nagyon jól védekezik, kiveszi a játékból az ellenfél legjobb támadóját és ezzel segíti győzelemhez a társait. Ez a statisztikában nem annyira látszódik, pedig legalább olyan fontos.

Amikor készültem az interjúra, nézegettem a junior statisztikáidat és nekem az tűnik fel, hogy talán most a legsokoldalúbb a teljesítményed. Te is úgy látod, hogy léptél előre?

A tavalyi évem nem sikerült olyan jól, ahogy szerettem volna. Őszintén nem tudom megmondani, hogy mi volt annak az oka. Távolabbról indítanék. Amikor a járvány miatt leállt kicsit a világ és mi is szünetre vonultunk, annyira hiányzott a kosárlabda, mint még soha az életemben. Nyilván nehéz volt visszajönni az augusztusi alapozáskor, mert az állóképesség mellett kicsit már a technikai dolgok is kezdtek elveszi. Ekkor úgymond mindent újra kellett tanulnunk. Talán azért is van bennem, hogy folyamatosan teljesíteni kell. Bár tudom, hogy nem befolyásolhatom, de nem szeretném, hogy megismétlődjön a leállás. Szerintem a vírushelyzetnek köszönhetően mindenki átértékelte egy kicsit az életét, a kosárlabdához való hozzáállását és azt, amilye van. Én valahol ennek tudom be ezt a változást.

Fotó: PEAC-Pécs

Pécsett a Rátgéber Akadémia lehetőséget biztosít, hogy a junior bajnokságban, az ANB Piros csoportjában és az élvonalbeli PEAC-Pécsnél is bizonyíthass. Hogyan épülnek egymásra a különböző szintű csapatok? 

Már a Piros csoportban is érezhető a fizikális különbség a juniorhoz képest. A rutinos játékosok ellen játszani a Piros csoport szintjén is nagy ugrás. Én egyébként örülök ennek, mert szerintem nagyon fontos minél előbb megtapasztalni, hogy milyen rutinosabbak ellen kosárlabdázni. A korosztályos bajnokságokban mindenki csak a saját generációjával – vagy ha feljátszik – akkor az eggyel idősebbekkel találkozhat. A Piros csoportban pedig több év különbség van és ezt az első meccseken nagyon nehéz kezelni.

Az NB1 a Piros csoporthoz képest is teljesen más világ, akár a fizikum, a technika vagy a taktika tekintetében. Minden sokkal gyorsabb, teljesen más a védekezés rendszere. Rá kell állni a játékosok agyának arra a világra. Ott nagyon fontos ráérezni arra, hogy mit vár el tőled az edző. Ott a pályán kevesebb időt tölt egy fiatal, de sok mindenre kell egyszerre figyelni és ez jóval nagyobb koncentrációt igényel. Teljesen más, mint a korosztályos bajnokság, ahol sokkal nagyobb nyomás van az emberre helyezve, de az egy 20-30 perces teljesítményben mutatkozik meg az esetemben. Én a felnőtt meccsek előtt emiatt sokkal jobban izgulok.

Ha egy kicsit ezen a szezonon túl tekintünk, akkor mi a következő lépés a pályafutásodban?

Nekem a pályafutásomban a szezon után most a következő lépés a nyár és az utánpótlás válogatottak, hogy ott bekerüljek a csapatba és jó teljesítményt tudjak nyújtani. Az a fő cél, hogy olyan formába kerüljek, ami szükséges a válogatotthoz.

Emellett most fogok érettségizni és a tanulás is olyan fontos nekem, mint a kosárlabda. A távoktatás ellenére sok óránk meg van tartva és még külön tanárokhoz is járok, hogy fel tudjak készülni. Szerintem a kettő együtt fontos, hogy az ember legyen eredményes sportoló, de közben jó tanuló és szerezzen diplomát.

Fotó: PEAC-Pécs

Hirdetés