Hirdetés
Magyarország

Buborékos Euroliga rajt előtt a Sopron Basket – Fegyverneky Zsófiát kérdeztük



:

:

Hirdetés

Kedden megkezdődik Sopronban az Euroliga 2020/2021-es kiírásában a D-csoport első buborékos tornája, mely során előbb a Bourges, majd pénteken a Basket Landes csapatával mérkőzik a Sopron Basket.

A rangos esemény előtt Fegyverneky Zsófiát, a soproniak csapatkapitányát arra kértük, hogy engedjen betekintést: miként telt az elmúlt időszak a klubnál és hogy lehetett ebben a nem mindennapi helyzetben felkészülni az Euroliga HUB-ra.

Mielőtt rátérnénk a csapatra, egy kicsit a saját formádról kérdeznélek. Furcsa ebbe belegondolni, hogy március eleje óta összesen hét tétmérkőzésen szerepeltél. Milyen hatással volt rád ez az időszak?

A tavalyi szezont a Magyar Kupával befejeztük. Nyilván utána még vártunk egy kicsit, edzettünk, majd jött a nyári szünet, ami egyébként is lett volna. Az nálam már – a válogatottól való visszavonulásom óta – egy olyan időszak, amikor nincs versenyhelyzet. Igazából augusztusban ugyanúgy elkezdtük a felkészülést, mint minden évben és hasonlóan is zajlott ez az időszak.

Azt gondolom, hogy jó munkát végeztünk és a szezont is egész jól el tudtuk kezdeni. Utána indult el a mérkőzések halasztása és jöttek a megbetegedések. Amiről tényleg beszélhetünk, hogy mentálisan nehezebb volt, az az elmúlt két és fél hónap.

Szeptember végén kezdődtek a napi szintű problémák, de próbáljuk a legjobbat kihozni ebből a szituációból. Igyekszünk minél kevesebbet gondolkozni azon, hogy mi a nehéz és inkább azon, hogy a naponta felmerülő problémákat hogyan tudjuk megoldani.

Laikusként nekem a legnagyobb kihívásnak az tűnik, hogy egyszerre több területen kell megfelelni. Van, akit formában kell tartani, van, akit újra fel kell hozni és közben valamennyire szükséges lenne csapatot is építeni.

Olyan kihívásokkal nézünk szembe, amivel még soha nem kellett. Egy egész cikket megérne ez a téma. Azt sejtettük, hogy így lesz a szezonban. Amikor elkezdenek ezek a tényezők halmozódni, akkor nehezítik meg igazán az életet. Sportolók vagyunk és mindig a maximumot szeretnénk adni, győzni szeretnénk. Vannak azonban rajtunk kívülálló okok, ami miatt a napi szintű munkában is megjelennek olyan dolgok, amiket egyszerűen nem tudunk befolyásolni.

Ilyen például, hogy hányan vagyunk edzésen és amiatt éppen milyen munkát tudunk végezni. Játszunk-e mérkőzést, ha igen, akkor ki ellen lépünk pályára, mikor és hol. Egész cikket lehetne írni, hogy miben más ez a szezon, amiben most vagyunk, mint a korábbiak.

Mi próbálunk arra fókuszálni, hogy amikor tudunk edzést tartani, semmi mással nem foglalkozunk, csak azzal, hogy abban a másfél-két órában mindenki a saját szintjének megfelelően a maximumot adja. A rajtunk kívülálló dolgokon nem tudunk változtatni, amit tudunk kontrollálni, azt próbáljuk megtenni.

Amikor beüt egy ilyen egy hónapos kényszerszünet, mennyiben változik meg a csapatkapitány szerepe? Azon játékosok számára, akik otthon vannak Sopronban, nekik a meccsek nélkül is ott a család, a mindennapi teendők, de vannak légiósok, akik egyedül jöttek. Rájuk ilyenkor nagyobb figyelmet kell fordítani, hogy ne szigetelődjenek el?

Nem úgy kell elképzelni, hogy egy hónapra leálltunk. A leghosszabb szünet, amit játékos kapott ebben az időszakban, az négy nap volt, ami egyébként is lett volna a válogatott szünet miatt. Mi végig edzettünk azokkal, akik éppen tudták vállalni a munkát.

Dolgoztunk egyénileg, a kondi programokat mindenki próbálta maximálisan csinálni, hogy tudjon ebben előre lépni. Labdás edzések is voltak, amikor csapatedzést nem tudtunk végezni, akkor sokkal több egyéni technikai fejlesztésre törekedtünk. A visszatérő játékosokkal megint más jellegű munka zajlott, tehát ilyen klasszikus értelemben vett teljes leállás, az nem volt.

Fotó: Pados Noel / Sopron Basket

A válogatott szünet után négy bajnokit vívtatok. Az Euroliga buborékra való felkészülés szempontjából elérték a céljukat ezen összecsapások?

Próbáltuk kihasználni ezt a négy mérkőzést a legjobb tudásunk szerint. Főleg azoknak a játékosoknak, akik éppen visszatértek, ez nagyon kellett. Szükség volt arra is, hogy az 5:5 játékritmusba visszarázódjunk és ebben is segítséget nyújtottak a meccsek.

Szerintem az utolsó alkalommal már látszódott, hogy jönnek vissza azok a dolgok csapatjáték szintjén, amit szeretnénk megvalósítani. Nyilván rengeteg hiba van, amit javítani kell. Látszik, hogy keveset tudtunk csapatszinten edzeni. Ezt azóta is próbáljuk pótolni minden nap. Most már szerencsére lehetőségünk van edzésen 5:5 ellen játszani és úgy érzem, hogy folyamatosan lépünk előre.

Megszokhattátok ez idő alatt a zárt kapus mérkőzések hangulatát is. Nagyon más ilyen ingerszegény környezetben játszani? 

Mi már megtapasztaltuk a két soproni Final Four alatt vagy említhetném a bajnoki döntőket, a kupadöntőket, hogy milyen hangulat tud lenni egy kiemelt hazai rendezésű eseményen. Sajnos el kell fogadni, hogy nézők nélkül játszunk. Mindenkinek alkalmazkodnia kell ehhez a helyzethez.

Én azt mondom, hogy örüljünk annak, hogy tudunk kosárlabda mérkőzést rendezni. Akit érdekel a női kosárlabda, az a televízió előtt vagy interneten megnézheti ezt az eseményt is. Ez is sokkal több, mint ha egyáltalán nem lehetnének mérkőzések.

Határ Bernadett helyére Glory Johnson érkezik. Egyébként sem, de ebben a járványhelyzetben főleg nem ritka, hogy vannak a csapatoknál rövid időre beugrók. Mit lehet elvárni egy ilyen helyzetre érkező játékostól? 

Glory Johnson egy nagyon profi játékos. Több Euroliga csapatban megfordult, illetve a montenegrói válogatottat is erősítette. Nyilván az is egy olyan helyzet, hogy előtte és utána nem Montenegróban a válogatottbeli csapattársaival játszott. Nagyon jól tudja, hogy ilyen szituációban hogyan tud eredményes lenni. Mivel tudja azt a csapatot segíteni, ahova éppen megérkezik.

Nagy szükségünk van a segítségére a palánk alatt. Betti kiesésével kellenek a percek, a lepattanók, a pontok ezen a poszton. Egy atletikus, fizikálisan nagyon jó játékos. Bízom benne, hogy a hasznunkra tud válni. Igyekszik a legjobb tudása szerint a támadás és védekezésbeli szisztémánkat elsajátítani. Minden edzésen rengeteget gyakoroljuk ezeket. Bízom benne, hogy a buborékra már látszani fog, hogy ezen rövid idő alatt jól be tudtuk építeni.

Mennyiben változtat az előttünk álló napok dinamikáján a Galatasaray kiesése? 

Mi is vasárnap tudtuk meg. Nekünk sem volt erről előtte információnk. Őszintén megmondom, hogy mi az elmúlt években kialakult ritmusunknak megfelelően – amikor szerda-szombat rendben követték egymást a mérkőzések – mindig csak a következő ellenfélre koncentrálunk. Ezt másként nem is lehet csinálni. Mi most az első meccsre összpontosítunk, ami az előzetesen meghirdetett időben lesz. Az a legfontosabb nekünk és ha annak vége, akkor fogunk a következő ellenfélre készülni.

Az egész buborék, az egész lebonyolítás mindenki számára új. Mindenki tisztában van azzal is, hogy ilyen dolgok meg fognak történni. Nem ez az első és nem ez lesz az utolsó alkalom ebben a járványhelyzetben, hogy egy csapat nem tud elutazni egy meccsre vagy nem azokkal a játékosokkal áll ki, akikkel eredetileg tervezett. Meg kell mindenkinek szoknia, hogy ez egy ilyen szituáció. Remélem, hogy már nem sokáig fog tartani és visszatérhetünk a rendes kerékvágásba, amikor úgy érzi az ember, hogy mindenki a legjobbját tudja nyújtani. Amikor a kosárlabdán van egyedül a fókusz.

Amíg ez nem történik meg, addig mindenkinek alkalmazkodnia kell. A következő napokra is az lesz igaz, hogy éppen, amilyen szituáció az adott napon körvonalazódik, abból kell kihozni a legtöbbet. Nem tudunk mást tenni. Ha az ember folyamatosan ezen gondolkozik, hogy megint változott valami, nem úgy lesz, ahogy terveztük, akkor abba tényleg bele lehet örülni. Ezt pedig természetesen szeretnénk elkerülni.

Fotó: Pados Noel / Sopron Basket

Hirdetés