Budácsik Dorka: a Vasas-szív dobog tovább
:
:
A PEAC-Pécs elleni párharcot követően a Vasas SC interjút készített a sérülésből visszatérő Budácsik Dorkával, akinek játéka nagyban hozzátett a továbbjutáshoz.
Most már nem az nyer, akinek jobb a taktikája, hanem az, aki az utolsó elguruló labdát is összeszedi. Budácsik Dorottya ezzel a mesterétől, Milos Pavlovic-tól kölcsönzött mondattal utal arra, hogy mindent megtesznek az 5. hely megszerzéséért.
Izgalmas csatában győzte le kedd este a Vasas Akadémia a PEAC-Pécs együttesét és ezzel hatalmas sikert ért el, a folytatásban az ötödik helyért játszhat. Pedig az idény elején a fiatalok már annak is örültek volna, ha biztosak lehetnek a legjobb nyolc közé jutásban. Az akadémisták és edzőjük, Milos Pavlovic szorgalmának és alázatának köszönhetően azonban menet közben kiderült, akár merészebbet is álmodhatnak.
„Azt hiszem, nagyon is megérdemeltük ezt a sikert, a csapat hihetetlenül összeállt a végére – mondta a győzelmet követően a Vasas SC honlapjának Budácsik Dorottya, aki sérülését követően a Pécs elleni párharc második meccsén térhetett vissza a pályára. Pontosan akkor, amikor a térdműtéten átesett irányító, Papp Klaudia is zöld jelzést kapott.
Annyira jó és családias a hangulat a csapaton belül, hogy tényleg minden pillanatát élvezzük a közös gyakorlásoknak és meccseléseknek. Persze a játéktudás is nagyon fontos, de a nehéz pillanatokban ez az apróságnak tűnő plusz az, ami a javunkra billenti a mérkőzés sorsát. Milos folyamatosan kérte tőlünk, hogy határozottan kommunikáljunk egymás között a pályán, most végre ez is sikerült. Ráadásul a cserejátékosok is nagyon sok erőt adtak a pályán lévőknek. A második meccs utolsó pillanataiban például dobtam egy kosarat, amire szinte felrobbant a kispad az örömtől. Annyira jó érzés volt, hogy szinte el sem tudom mondani. Biztos vagyok benne, hogy a sikerben ezeknek a szép gesztusoknak is nagy része van.
Fotó: vasasbasket.hu
A kedd este Pécsett vívott döntő mérkőzésnek azonban voltak kellemetlen pillanatai is, Bach Boglárka nagy igyekezetében úgy összefejelt Papp Klaudiával, hogy a találkozó után néhány öltéssel össze kellett varrni a szemöldökét. Pedig addig a hátán vitte a csapatot, a pályán töltött tizenhárom perc alatt megadta az alaphangulatot. Dorka szerint a folytatásban mindent megtettek azért, hogy a csapatkapitány erőfeszítései ne vesszenek kárba:
Érte is játszottunk, amikor váratlanul kiesett a csapatból. De az egész meccsre jellemző volt, hogy amikor valakinek nem ment jól a játék, akkor valaki más lépett a helyére. Ezen a találkozón sajnos túl sok ponttal nem tudtam hozzájárulni a csapat teljesítményéhez, de a védekezésben kitettem magamért. Ha veszítettünk volna, biztosan nehezebb lenne ezen túllépni, de nyertünk, ezért inkább nem ostorozom saját magam. Nyolc hét kihagyás után, azért kell egy kis idő, míg ismét a régi leszek.
Ha kronológiai sorrendbe vesszük a történéseket, sem Budácsiknak, sem Pappnak nem kell amiatt bánkódnia, hogy még nem tud százszázalékosan teljesíteni, hiszen a pécsi párharcot megelőzően még teljes erőbedobásos edzésre sem igen volt alkalmuk. A múlt hét csütörtökön, Pécsett játszott mérkőzés előtt néhány órával kapták csak meg a kedvező orvosi véleményt, amikor a csapat már úton volt a találkozó helyszínére. A második meccs pedig pontosan két nappal később volt…
A sérülésem a vártnál jóval lassabban gyógyult, mert olyan helyen volt a talpamban, ahol a vérkeringés kicsit gyengébb. Éppen ezért az orvosok minden héten ellenőrizték, nem bízták a véletlenre a sorsomat. Egyébként a visszatérést is szakaszosra terveztük, de végül másképp alakult. Milossal a hazai meccs előtt megbeszéltük, hogy csak a szükséges minimális perceket töltöm a pályán, de a sors felülírta ezt a döntésünket. Magas ember nélkül nem maradhattunk volna, ezért folytatnom kellett. Szerencsére minden jól alakult, én pedig örülök, hogy a csapat hasznára lehettem. Egyébként az első találkozón, amikor Dia és én még tétlenségre voltunk ítélve, a lányok borzasztó ügyesek voltak és tényleg nagyon kevésen múlott a győzelem. Összességében nagyon büszkék vagyunk arra, hogy egy, az Európa-kupában szereplő együttest le tudtunk győzni. Még akkor is, ha a COVID miatt most nekik is a szokásosnál rövidebb volt a kispadjuk
– elevenítette fel a visszatérés pillanatát Dorka, aki szerint a csapat most olyannyira elkapta a fonalat, hogy akár az ötödik hely megszerzését sem tartja elképzelhetetlennek.
Milos azt mondta, hogy most már nem az nyer, akinek jobb a taktikája, vagy a játékosállománya. Az lesz a győztes, aki az utolsó elguruló labda után is odaveti magát, aki minden lepattanóért megküzd, s aki még akkor is beletesz egy picit, amikor már minden ereje elfogyott. Az fog nyerni, akit a szíve visz tovább.
– idézi mesterüket Budácsik Dorottya azzal a meggyőződéssel, hogy a szívük erejére eddig sem volt, és ezután sem lehet panasz.
