Magyarország

Csapatkapitányként az Universiade válogatott élén – interjú Gereben Líviával

Szerző: Nagy Norbert

2022.06.22. 19:15

#f2

Csapatkapitányként számítottak Gereben Líviára az Universiade válogatottnál. Erről és a tavaszi időszak tapasztalatairól beszélgettünk.

Gratulálok, hiszen az Universiade válogatott csapatkapitányaként kérdezhetlek.

Köszönöm! Nagy megtiszteltetés, hogy engem választottak csapatkapitánynak! Próbálok ehhez méltóan cselekedni.

Majd beszélünk a tavaszi időszakról, de rögtön vágjunk a közepébe. A két portugáliai mérkőzésen igazi vezére voltál a csapatnak. Az elsőn úgy szereztél 25 pontot, hogy a 10 mezőnykísérletedből 9 sikeres lett. Megkockáztatom, hogy az utóbbi időszakból a legjobb egyéni teljesítményed volt.

Nagyon örülök, hogy újra játszottam. Nekem januárban volt egy Covid fertőzésem és nem tudtam 1000%-os erőbedobással a pályán lenni azóta. Most úgy érzem, hogy tényleg teljesen elmúltak a poszt-covid tünetek.

Április végén befejeződött a bajnokság. Mindenki motiváltan készült a válogatottra és várta, hogy pályára lépjen. Ezzel én is így voltam és ennek is köszönhető, hogy ilyen jól sikerült teljesíteni. Ilyen szempontból külön öröm, hogy bár az Universiade elmaradt, de végül az összetartás és a két mérkőzés Portugália ellen összejött. Igyekeztünk megmutatni, hogy mi jobbak vagyunk. Minden szempontból hasznos időt töltöttünk együtt.

Kanyarodjunk vissza tavaszra, ahol több mérkőzést ki kellett hagynod a Covid után. Pontosan mi volt a probléma, hiszen az esetedben még nagyobb körültekintést igényelnek ezek a dolgok és a legfontosabb, hogy most hogy vagy?

Ahhoz, hogy a sportorvosi engedélyemet visszakapjam, nekem is, mint minden sportolónak a koronavírus fertőzés után, vizsgálatokon kellett átesnie ott az egyik eredmény nem lett jó. Ekkor még szívizom-gyulladásra gyanakodtak és orvostól orvosig jártam. Végül kiderült, hogy a szívemmel nagyobb probléma szerencsére nem volt. Nyilván mindenki azért izgult emiatt, mert nekem ezzel a betegségem során volt már problémám és emiatt fokozottan oda kellett figyelni, utána járni a dolgoknak.

Amikor ez lezárult, akkor jött egy neurológiai probléma. Ezt még a neurológusok sem tudták megmagyarázni. Szédültem és fáradékony voltam, így nem tudtam normális edzésmunkát végezni ebben az időszakban. Ez lelkileg és testileg is kimerítő volt azzal, hogy orvostól orvosig kellett járni, miközben nem tudták megmondani, hogy mi a probléma, de nem éreztem jól magam. Mentálisan és fizikálisan is kimerítő időszak van mögöttem.

Minden nehézség ellenére néhány gondolatban térjünk ki a szekszárdi szezonra. Hogy értékeled a bajnoki ezüstérmet és az Euroliga debütálást?

A játékosok többsége először szerepelt az Euroligában, emiatt nagyon fárasztó év volt. A bajnokságot nézve szerettünk volna döntőt játszani, amit sikerült elérni. A döntőben mindent megtettünk, hogy egy bravúrgyőzelmet szerezzünk. Ez sajnos nem jött össze, amit sajnálok. A Sopron – teljesen érthetően az Euroliga-győzelem után – kimerült volt és egy vagy akár két mérkőzésre lett volna esély.

Összességében viszont azt gondolom, hogy ez a reális eredmény a bajnokságban. Amiatt nem lehetünk teljesen elégedettek az évvel, hogy az Euroligában jó lett volna egy-két meccset nyerni. Ha azonban azt nézzük, hogy ez volt az első szezonunk, akkor érthető ez a helyzet és tapasztalatszerzésnek teljesen jó szezon volt.

Térjünk vissza az Universiade válogatottra. A verseny elhalasztása után mi adott motivációt?

Nehéz volt elfogadni, hogy nem lesz világverseny, de nem lehet ellene tenni. Én például akár egészségügyi dolgokat, akár nyári programokat tekintve olyan döntéseket hoztam, hogy erre a világversenyre 100%-osan felkészülten tudjak menni. Ez az egyik oldala, de a másik az, ahogy az előbb is mondtam: azzal, hogy öt hónapig nincs mérkőzésünk, egy ilyen alkalom, hogy nyáron nemzetközi meccseket játszhatunk, jó fejlődési lehetőség. Ezen felül, ha nincs is világverseny, válogatott mezt húzni, óriási megtiszteltetés. Ilyen szempontból nem hiszem, hogy bárkinek is nehéz lett volna motivációt találni.

Önmagában már a csapatkapitányi poszt óriási elismerés, de egyébként hogy látod a helyed az Universiade válogatottban?

Abból a szempontból nehéz megmondani, hogy még csak egy hetet edzettünk együtt, így nagy taktikai elemeket nem lehetet elkezdeni gyakorolni. Ezen felül én négyes poszton játszottam, mert kevés magas játékos volt a keretben. Ez igencsak szokatlan, a klubnál nem számolnak velem ezen a poszton.

Úgy érzem, hogy a szakmai stábtól megkaptam a kellő bizalmat és meglepően komfortosan éreztem magam ebben a pozícióban is. Fontos ilyenkor, hogy mindenki érezze a bizalmat és ez teljes mértékben megtörtént, így nem volt nehéz játszani a pályán.

A szabályok szerint jövőre ott lehetsz majd az Universiadén, igaz?

Igen és remélem, hogy ott is tudok lenni. Akkor lesz a felnőtt Európa-bajnokság. Nagyon bízom benne, hogy sikerül a kvalifikáció és célom, hogy ott is játszhassak. Meglátjuk, hogy mit hoz a következő szezon. Jó lenne, ha akár mind a kettőn szerepelhetnék.

Bárcsak már ott tartanánk, hogy ez a legnagyobb probléma: két világversenyen való szereplés.

Igen, az nagyon jó lenne.

Neked a nyár hogy folytatódik a kosárlabda szempontjából? Mire helyezed a hangsúlyt?

Mindig, minden játékosnak van min dolgoznia. Én főleg az elveszített izmot szeretném visszaszedni a következő szezon kezdetére. Főleg egyénileg fogok dolgozni, amíg nem kezdődik az alapozás. Kosárlabda edzéseket és erőnléti edzéseket is fogok végezni, de igyekszem arra is figyelni, hogy a nehéz szezon után és egy nehéz szezon előtt ki tudjam kellően pihenni magam mentálisan.