Hirdetés
Magyarország

Csatás bemutatkozás után – Zele Dorinával beszélgettünk



:

:

Fotó: Ludovika-FCSM Csata

Hirdetés

A Ludovika-FCSM Csata együttesében folytatja pályafutását Zele Dorina. Az első felkészülési mérkőzéseik tapasztalataival a hátunk mögött beszélgettünk a csapatváltásról, a fiatalokkal való közös munkáról és a magyar bajnokság átalakulásáról.

Miért váltottál csapatot és mi szólt a Ludovika-FCSM Csata mellett? 

Nem volt egyszerű döntés. Több tényező is közrejátszott, de miután a Csata megkeresett, úgy gondoltam, jó esély lehet arra, hogy több játéklehetőséghez jussak és bizonyíthassam azt, hogy van még bennem úgymond tartalék.

Laikusként óriási váltásnak tűnik két rendkívül feltöltött keretű és eredményorientált csapat, mint a DVTK és a Szekszárd után a Csata. Egy olyan egyesület, amely nagyon ambiciózus, de a korábbi állomáshelyeidhez képest jóval több fiatattal dolgozik.

Így van. Megmondom őszintén, nem is egyszerű ez a váltás. A te szavaiddal élve, ahhoz képest, hogy eredményorientáltabb kluboknál játszottam, kisebb teher hárult rám. Ha valaki követi a női kosárlabdát, az láthatja, hogy a játékpercekben ez mennyiben mutatkozott meg, vagy éppen a cserepadról kellett bejönnöm és majdnem epizódszereplőként kellett helyt állnom. Most más szerep hárul rám, többek között azért is mert, sok fiatal van és nekik is szeretnék segíteni. Egy kicsit megmutatni, hogy milyen feladata lehet később ezeknek a fiataloknak.

Előre szaladtam a kérdéssel, még egy kicsit ugorjunk vissza az elmúlt szezonra. Hogy élted meg a szekszárdi szereplést? 

Mindenképpen pozitívan. Egyrészt eredményesség szempontjából és bár sokat megéltem a kosárlabda pályán, de még így is tudtam olyanokat tanulni, amit tudok hasznosítani akár ebben a szezonban. Ez azért is nagy szó, mert nagyon megnehezítette a mindennapokat a Covid. Az, hogy bajnoki döntőt játszottunk és Európa Kupa bronzérmet szereztünk, mindenképpen pozitív.

A statisztikáidat szemlélve látható, hogy nagyon hullámzóan alakultak a játékperceid. Én a 10 percet szoktam egy amolyan lélektani határnak tekinteni és végül az átlagod az alá nem került. 

Mivel széles rotációval rendelkezett a szekszárdi keret, mindenkinek megvolt a saját szerepe és minden mérkőzésre egy speciális taktikával lehetett készülni. Ez meghatározta az adott lehetőségeket, nyilván az edzői döntés függvényében. Azt gondolom, hogy azokkal a szerepekkel, amiket kaptam, igyekeztem élni. Egyáltalán nincsen hiányérzetem ezzel kapcsolatban.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Térjünk vissza a fővárosba. Már több felkészülési mérkőzést játszottatok. Milyenek az első benyomásaid? 

Még nem dolgoztunk teljes kerettel, vannak hiányzók, menet közben becsatlakozók. Többen szerepeltek az utánpótlás válogatottakban nagyon szép eredményekkel. Még a felkészülés azon szakaszában járunk, ahol az összeszokottság nem annyira jellemző. Az edzőmeccseken is látszódik, hogy keresgetjük a helyeket a csapatban. Igaz, hogy már csak három hét van a bajnoki rajtig, de még sok feladat áll előttünk. Ezek az edzőmeccsek arra jók, hogy képet kapunk arról: hol is tartunk. Mindenképpen hasznosak a visszajelzések. A héten is két mérkőzésünk lesz. Kíváncsian várom, hogyan tudunk előre haladni.

Beszéltél a szerepekről korábban. Mennyiben igényel tőled más szerepfelfogást, hogy Európa-bajnoki résztvevő, Európa Kupa tapasztalattal rendelkező játékosként ilyen fiatal csapattal dolgozol együtt? Gondolok arra, hogy kell-e odafigyelni egy-egy megnyilvánulásra vagy nagyobb türelemre inteni magad. 

Mivel egy csapatsportról beszélünk, az alkalmazkodás mindenképpen szükséges minden helyzetben, ha új közösségbe kerül egy játékos. Teljesen mindegy, hogy milyen a keret, fiatalokból vagy rutinosabb játékosokból áll, türelemre mindenképpen szükség van.

A segítségnyújtás természetesen a mi helyzetünkben nagy szerepet kaphat. Mivel azonban még a saját helyemet keresem a csapatban, ilyen szempontból “saját magammal vagyok elfoglalva” ezért még kevesebb hangsúlyt kapott ez a dolog. Dolgozom azon, hogy működjön. Először, hogy megtaláljam a helyemet és utána, hogy tudjak segíteni a többieknek is.

Mielőtt elkezdődne a bajnokság, Európa Kupa selejtező vár a csapatra. Nagy teszt lesz? 

Így van, a Csata most először fog indulni nemzetközi porondon. Nagy lépés, hogy ezen a szinten szerepelhet a klub. Nem lesz könnyű felvenni a ritmust. Reális esély van a selejtezőből továbbjutni és utána az Európa Kupa főtábláján szerepelni. Nem lesz könnyű, de dolgozunk azon, hogy sikeresek legyünk.

Itt óriási szükség lehet a nemzetközi tapasztalatodra.

Azért is mondtam, hogy nem lesz egyszerű, mert sem az edzőnknek, illetve a játékosok egy részének sincs ilyen jellegű tapasztalata. Azt, hogy mennyit tudok majd segíteni, nehéz megmondani. Nagyon bízom benne, hogy tudok, de ezt együtt kell megoldanunk csapatként.

A bajnokságban mit vársz? Hogy látod, tartható a Csatának a négy erős vidéki bástya mellett vagy közvetlenül mögött a tavaly megszerzett pozíció?

Azt gondolom, hogy ez a bajnokság elég érdekes lesz. Úgy látom, hogy minden csapat erősödött. Ha csak a légiósokat nézzük, mindenki jóval beerősített a tavalyi keretekhez képest. Nem várok annyira papírforma eredményeket, mint, amiket korábban tapasztalhattunk.

A Sopron és a Szekszárd kerete kiemelkedik, de onnantól bárkinek lehet esélye másik csapat ellen. Bízom az előre lépésben. A kérdésedre válaszolva, a tavalyi ötödik hely reális lehet, de nagyon szeretnénk a négy közé jutni. Sok minden menet közben fog körvonalazódni, de szükség van arra, hogy magas célokat tűzzünk ki.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Kitértél a csapatok erősödésére. A pályafutásod elején még játszottál azokban az években, amikor finoman szólva sem volt ennyi minőség a mezőnyben. Milyen ezt a változást megélni? 

Nagyon furcsa. Egyre fiatalabbak a magyar játékosok és a légiósok sem a 25-26 éves átlagéletkortól indulnak. Ez a játék stílusára is hatással van, felgyorsult, fizikálisabb lett és szerintem ezáltal jobb minőségben tudunk kosárlabdázni. Most már Európában is elismertnek számít a magyar bajnokság és ez mindenképpen pozitív.

Ehhez kapcsolódik, hogy a fiatalok, a korosztályos válogatottakban remeklők átmenetét a profik közé hogy látod?  

Azt gondolom, hogy szerencsés helyzetbe kerültek azzal a szabállyal, hogy az első félidőben egy U20-asnak a pályán kell lennie. Az mindenképpen elősegíteni a fejlődésüket, hogy játszhatnak. Fontos, természetesen, hogy nem csak a szabály miatt kapnak lehetőséget, hanem azért is mert tehetségesek. Ez elősegíti, hogy a saját korosztályukban nemzetközi szinten előre tudnak lépni, ami megmutatkozik a válogatott eredményekben és ezzel az NB1-ben is hozzájárulnak a munkához.

Térjünk át a válogatottra. Nálad ezzel kapcsolatban mi a helyzet?

Nyilván az a szövetségi kapitány feladata, hogy a következő Európa-bajnoki selejtezőre készülő csapat keretét összeállítsa. Jelenleg még nem esett szó erről. Nem beszéltem Székely Norberttel az elkövetkezendő időszakról. Nem zárkózom el a válogatottól, de a jövő kérdése.

Akár a magyar csapatot nézve, akár a nemzetközi viszonyokat, jelenleg mindenhol a tervezésről, számolgatásról szólnak ezek a hetek.

Abban biztos vagyok, hogy Székely Norbert egy percet sem pihen. Nehezen éltük meg, hogy nem sikerült az idei Európa-bajnokságra kijutni és azon dolgozunk, hogy két év múlva ott lehessünk. Majd a csoportmeccsek megmutatják hogyan tudjuk megugrani ezt az akadályt. Nemzetközi szinten is sok helyen fiatalodnak, változnak a keretek, lehet olvasni edzőváltásokról. Őszintén szólva, én is kíváncsian várom, hogy alakul a mezőny.

Zárásul az örök kérdés, ha májusban beszélünk, akkor mivel lennél elégedett?

Az Európa Kupában a sikeres selejtező mindenképpen pozitívum lenne elsőéves csapatként. A négy közé jutás a bajnokságban szintén szép eredményt jelentene és azzal elégedett is lennék.

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés