3x3

Csoportmérkőzések után, negyeddöntő előtt az U18-as 3×3-as válogatott

Szerző: Nagy Norbert

2021.08.27. 18:12

#f2, #FIBA 3x3 U18 World Cup 2021

Megnyerte csoportját a debreceni U18-as 3×3-as világbajnokságon a magyar válogatott. Svájcot 21-11-re, Észtországot 13-12-re győzték le a magyar lányok. Földi Attila szövetségi kapitányt kértük arra, hogy értékelje a torna eddigi történéseit és közben előre is tekintettünk a szombati, Oroszország elleni negyeddöntőre.

Svájc ellen 21-11-es győzelem kezdtétek a tornát. Milyenek voltak a benyomásaid a nyitányról?

Egy órával a mi bemutatkozásunk előtt volt a Svájc – Észtország mérkőzés. Nyilván egy óra alatt sokat nem lehet készülni, de volt egy képünk a svájciakról. Ráadásul előtte délelőtt egymás mellett edzettünk és láttam, hogy ott tanulták a figuráikat. Ha egy csapat így próbál valamit összerakni, akkor az egyértelmű, hogy nem fog működni. Sokszor beszédtéma volt, hogy a 3×3-ra is ugyanúgy fel kell készülni. Rajtuk ennek a hiányát már lehetett látni az első meccsen, így abszolút elvárás volt a győzelem. Ennek ellenére nyilván az első mérkőzés alatt van egy kis drukk mindenkiben. Ezek a lányok nem játszottak annyi nemzetközi meccset, hogy ne legyen egy kis izgalom ilyen helyzetben.

Nagyon szépen kezdtünk, de utána egy kicsit kiengedtünk, ami annak is betudható, hogy gyorsan nagy különbség alakult ki. Utána tény és való, hogy néhány szerencsés távolit értékesítettek a svájciak, de nem voltam elégedett a védekezéssel. Ettől a csapattól sok volt a 11 kapott pont. A támadójátékban nem éreztem problémát, de a lányoknak is azt mondtam: ha szeretnénk, hogy legyen keresnivalónk, akkor nem a támadásokkal tudunk nyerni, hanem azzal, hogy alacsony pontszámon tartjuk az ellenfelet. A szerdai szünnapon egy kicsit ezen dolgoztunk.

Jó kezdést követően szorosabb lett az észtek elleni meccs vége. A 13-12-es győzelem után hogy látod, a megbeszélteket sikerült javítani?

Az észtek ellen működött, amit megbeszéltünk. Sikerült felerősíteni a védekezést. Nem értékesítettek távolit ellenünk és veszélyes kísérletük, helyzetük sem nagyon volt. Az első hat és fél perccel elégedett voltam. Azzal a védekezéssel tudunk partiban lenni erősebb csapatokkal. Négy pontot kaptunk és jól használtuk a faultokat. Kemények voltunk, magasan váltottunk, nem dobtak kintről az észtek. Az a védekezés a cél, így kellene kinéznie a játéknak.

Utána elfáradtunk fizikálisan és mentálisan is, ami talán a nagyobb baj. Ezt követően ugyanis elkezdtünk bután faultolni. Olyan szituációkban, ahol van egy nagyobb különbség – és egy pontszegény meccsen 4-5 pont már annak számít – két büntetőt adni az ellenfélnek, luxus. Inkább ziccert kell hagyni. Mi ott adtunk négy büntetőt és az volt a szerencsénk, hogy csak kettőt értékesítettek azokból. Függetlenül attól, hogy nehéz lett a vége, elégedettebb vagyok az észt meccsel. Az a hat és fél perc egy olyan játék volt – ezt a lányok is éreztek meccs után -, hogy azzal lehet keresnivalónk a negyeddöntőben.

Bár mindkét csapat már továbbjutott, de különleges tétet adott, hogy lényegében a címvédő USA elkerüléséért játszottatok. A győzelemmel mi mérkőzhetünk Oroszországgal, ami szintén nem lesz könnyű.

Ha meg akarjuk adni az esélyt, hogy bejussunk a négybe, mindenképpen el kellett kerülni az Egyesült Államokat. Ha reálisak akarunk lenni, akkor az oroszok ellen sem leszünk esélyesek. Fizikálisan nálunk sokkal erősebb csapat. Én azt mondtam a lányoknak, hogy pont az USA – Oroszország meccs a példa arra, hogy 10 percben le lehet győzni jobb csapatot. Ha 100 alkalommal játszik egymással a két csapat, akkor 99 alkalommal amerikai győzelem születik. Itt viszont az oroszok nyertek. Fel kell menni, meg kell próbálni és nem szabad kiengedi 5-7 perc után. Végig kell tolni a meccset, faulthatáron játszani, nekünk muszáj rombolni a játékukat és csúnyán mondva “verekedni”, mert az az esélyünk. Felkészülünk belőlük és bízni kell abban is, hogy gyengébb napot fognak ki, tehát mindenben, amire szükség van egy erősebb csapat legyőzéséhez.

Az a gondolkodás, hogy egy meccsen bármi történhet, átadható a lányoknak?

Én azt gondolom, hogy igen. Hiszek abban, hogy vevők erre. Azzal a védekezéssel, amit az észtek ellen produkáltunk az első 5-6 percben, az oroszok ellen is lehet keresni valónk. Nyilván, ha kiengedünk, akkor nem biztos, hogy lesz esély, de ha végig játszunk, akkor lehet.

A korábbi években általában kevesebbet beszéltünk a nemzetközi mezőnyről, de most a világjárvány berobbanása óta az első világbajnokságon vagyunk. Milyennek ítéled a mezőnyt?

Összességében erősnek. A mi keresztcsoportunk, a B-csoport volt a halálcsoport. Ott érzésem szerint az oroszok nem érdemelték meg a továbbjutást. Megérdemelték a győzelmet USA ellen, de az egész tornán mutatott teljesítményüket tekintve a fehéroroszok megelőzését nem érdemelték meg. Véleményes faulttal jutottak tovább. Ott három erős csapat volt, de hasonlóan erősek a spanyolok, a németek. Az amerikaiak csütörtökön kikaptak, de senki ne kételkedjen abban, hogy a végén ők lesznek a győztesek. Ráadásul egy ilyen pofon az amerikai válogatottnak még jól is jön, ezek után még jobban fognak teljesíteni. A középcsapatok szintje sem rossz, a hollandok, az ukránok, sőt a szlovénok is jól teljesítettek és mi is ebbe a csoportba tartozunk. Ez egyáltalán nem számít gyengének. Vannak lemaradó csapatok, de évről évre kevesebb ilyen látható.

Nagy versenyzési vágyat érzek a játékosokban. Összességében még mindig kevés korosztályos versenyt rendeznek és nem feltétlenül elégíti ki mindenki lelkét például egy Challenger-torna. Ez mégis egy világbajnokság, ahol érmekért, világbajnoki címért küzdenek és lehet érezni az ennek megfelelő pörgést.