:
:
Csütörtök este elrajtol Spanyolországban a bajnoki döntõ. Az egyik fél második sikeréig tartó párharcban ismét jön a Salamanca – Girona klasszikus.
Fotó: FEB
A két csapat egymást követõ ötödik évben vívhat finálét. Ebbõl mindössze egyszer tudott nyerni a Girona, még az elsõ alkalommal 2015-ben Roberto Iniguez vezetésével. Azóta mindig a Salamanca ért fel a csúcsra. Eközben a Salamanca történelmet írhat: harmadszor triplázhat, azaz harmadszor produkálhat olyan sorozatot hazájában, hogy egymást követõ három évben megvédi a bajnoki címét. A tét óriási és a presztízs még nagyobb. Ugyan évekkel ezelõtt nem így indult, de a két klub versenyfutása kifejezetten élvezetes, egymást új csúcsokra ösztönzõ klasszikussá nõtte ki magát, ami elõkelõ helyre fog kerülni a spanyol nõi klubkosárlabdázás történetében.
Ellentétes alaphelyzetbõl várja a finálét a két klub. A Salamanca ugyan nemzetközi porondon finoman szólva sem alkotott maradandót, viszont 2019-ben Spanyolországban veretlen. Ez összesen 23 tétmeccset jelent, 16 bajnoki alapszakasz találkozót, a Spanyol Kupa nyolcas döntõjének három összecsapását és a rájátszásban megvívott négy meccset. Elvitatatlan a fölényük, amit Jewell Loyd téli érkezése és a sérültjeik felépülése alapozott meg. Igaz, sérült még így is van a keretükben. Angel Robinson az elõdöntõben dõlt ki és erõsen kérdéses a játéka. Nélküle is bombaerõs a keretük. Nem véletlen, hogy a rájátszásban a stábjuk minden meccsen minden nevezett játákosnak lehetõséget adott.
.
A Girona számára a tavasz nem volt zökkenõmentes, több sérülés hátráltatta a munkát. Még márciusban is kellett igazolniuk, miközben óriási csalódást okozott a klubnál, hogy sem a kupadöntõben, sem az alapszakasz elsõ helyérõl döntõ találkozón nem tudták megszorongatni a Salamancát. A Lyon-nal szembeni sima Európa Kupa búcsú már nem is számított meglepetésnek. Sokkal hullámzóbb lett a játékuk, az a stabil rendszer, amit még februárban a Szekszárd ellen is méltattunk, teljesen kiveszett. Különösen a védekezésük puhult fel.
A két csapat idén már négyszer találkozott, ebbõl három alkalommal a Salamanca nyert. A Szupekupát a szezon elején 72-62-re, a Spanyol Kupa döntõjét 79-71-re, míg az alapszakasz 23. fordulójának csúcsrangadóját 80-53-ra hozták. A Girona hazai pályán a decemberi derbit tudta behúzni 79-53-ra. Ugyanakkor mindkét szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy teljesen eltérõ összecsapások voltak ezek. Mindig más-más erények érvényesültek. Más játékosok léptek elõ vezérré. Ráadásul az utolsó mérkõzés óta a Gironába Gabby Williams még inkább beépült, miközben Pierre Louis is érkezett.
Két tényezõt emelnek ki a spanyol szakírók. Az egyik a védekezés. A Girona a három veresége alkalmával nem tudta 70 pont alatt tartani a Salamancát. Hiába a kiváló magas embereik és hiába Laia Palau vagy éppen Nuria Martinez rutinja, a Jewell Loyd vezette brutálisan támadó-erõvel rendelkezõ salamancai játékra nincs válaszuk. Magas posztokon, szerkezetben nagy különbség nem mutatkozik. A festéket a hazai riválisaik ellen uralta mindkét csapat a rájátszásban. Viszont a lelki oldal a másik döntõ tényezõ lehet. Ha a Salamanca rögtön a találkozó elején egyértelmûsíti riválisában hazai pályán a fölényét, például egy nagyobb futással, onnan nehéz elképzelni, hogy vissza tudna jönni a Girona. Kicsit hasonló a helyzet ilyen tekintetben, mint itthon a Sopron – DVTK versenyfutásban…
