:
:
Csütörtökön rendezik az olimpiai nõi kosárlabda torna két elõdöntõjét. Az egyik ágon az Egyesült Államok Ausztráliával csap össze, míg a másikon Oroszország és Franciaország mérkõzik.
USA – Ausztrália 18:00
A két csapat 2000 óta három olimpiai döntõt játszott és mindegyik alkalommal az Egyesült Államok válogatottja ünnepelhetett gyõzelmet. 2000-ben 76-54, 2004-ben 74-63, 2008-ban 92-65 lett a végeredmény. Közben pedig a 2002-es világbajnokságon volt egy elõdöntõjük is, ahol 71-56-ra nyertek az amerikaiak. Ez azért érdekes, mert Ausztráliát másfél évtizede úgy tartjuk számon, mint az egyetlen együttest nõi szinten, amelyik képes legyõzni az amerikaiakat. Ehhez képest tétmérkõzésen ezt egyszer sem tették meg. Lauren Jacksonék úgy lettek 2006-ban világbajnokok, hogy az oroszok ütötték ki az elõdöntõben a legnehezebb ellenfelüket.
Nagy meglepetés lenne, ha ez a sorozat most megszakadna. Ez az ausztrál csapat hiába menetelt el kisebb megingásokkal, de összességében minden gond nélkül az elõdöntõig, nem érzõdik rajtuk az a gyilkos ösztön, az az extra játék, ami elég lehet a sikerhez. A palánk alatt a Jackson, Cambage, Batkovic trió valóban súrolja az USA szintjét, de a többi poszton nincs ilyen kaliberû játékos. Itt jön ki Penny Taylor hiánya, illetve az, hogy Erin Philips – a csapatépítést külsõ szemlélõként nézve teljesen érthetetlenül – kikerült a keretbõl. Az Olimpián a törökök késztették eddig a legnagyobb erõbedobásra Candace Parkeréket. Azt, hogy Yilmazék a 28. percben csak 5 pontos hátrányban voltak, annak köszönhették, hogy rendkívül kemény faultokkal megakadályozták az amerikai rohanást. Igazából ez a fajta keménység is hiányzik az Opálokból, ráadásul figyelmeztetõ jel: fizikálisan a törököket is felõrölte ez a taktika.
Az amerikaiak legyõzése kapcsán mindenki a 2006-os Világbajnokságot emlegeti, ahol az elõdöntõig 30.2 pontos átlaggal nyerték a mérkõzéseiket, majd jöttek az oroszok és 75-68-ra megverték õket. Akkor mindössze annyi történt, hogy az oroszok elvitték szoros végjátékig a csatát és egyszerûen akkor sem tudtak már felpörögni Sue Birdék, amikor égett a ház. Geno Auriemmával ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy ez megtörténhet. Az UConn legendás szakvezetõje egyetemi szinten évtizedek óta képes 40-50 pontos gyõzelmek után arra a néhány valóban szoros mérkõzésre fejben egyben tartani a tanítványait, melyre egy ország figyel. Ráadásul azóta a pekingi és a csehországi elõdöntõben hasonló szituációban nem könnyelmûsködtek Taurasiék. Ezt Oroszország és Spanyolország bánta.
Az amerikai nõi válogatottal kapcsolatban Michael Farber a Sports Illustrated neves újságírója Twitteren nemes egyszerûséggel úgy fogalmazott: a legdominánsabb csapat az Olimpián, bármelyik sportágat nézve. Nehéz vitatkozni vele…
Oroszország – Franciaország 22:00
Nem túlzás azt állítani, hogy Franciaország tette a legtöbbet azért, hogy eljusson ide. Pierre Vincent együttese az Egyesült Államok válogatottjához hasonlóan még mindig veretlen. Elfogódottság nélkül szakemberek, szakírók, bloggerek, mindenki, aki megnyilvánult a tornával kapcsolatban elmondta: ez a francia gárda a 15.8 pontot átlagoló Celine Dumerc-kel az élen nagyon megérdemelne egy döntõt. Kérdés, hogy meg lehet-e vívni hét olimpiai mérkõzést veretlenül, márpedig a fináléhoz ez kell. Nem lehet tudni, hogy meddig lehet utolsó másodperces kosarakkal nyerni. Az ausztrálokat, a briteket és a cseheket verték így a gallok, már csak a nagy számok törvénye alapján sem biztos, hogy például az oroszok ellen behullik az a bizonyos utolsó dobás.
Sokan azt találgatják, hogy miben változott a francia válogatott a korábbi évek világversenyeihez képest. Elsõsorban a dobóteljesítményben keresendõ a javulás oka. A tavalyi EB-n a gallok például 66.9 pontot átlagoltak mérkõzésenként, most 71.2-nél járnak. Egy évvel ezelõtt csak Gruda és Gomis átlagolt 10 pont felett, míg itt Londonban az élete formájában lévõ Dumerc mellett Gomis (10.3 pont) és Yacoubou (10.2 pont) is kétszámjegyû pontot jegyez, illetve Sandrine Gruda mérkõzésenkénti 9.2 pontját is érdemes kiemelni.
Egyébként lehet itt bármilyen statisztikákat hozni és találgatni a taktikát. Várhatóan az elõdöntõ már inkább fejben dõl el és a sorozatban megnyert hat mérkõzés csütörtökön késõ este nem fog számítani. „Az éppen aktuális forma fog dönteni. Nem taktika, itt már sokkal inkább mentális kérdések számítanak.” – mondta Pierre Vincent. Az oroszoknak talán ez jelenti a legnagyobb esélyt. Az nem vitás, hogy a keretükben papíron sokkal több az olyan klasszis, aki egy ilyen tétmeccset el tud dönteni.
A francia és az orosz gárda a csoportkörben már találkozott. Ott a két csapat játékerejéhez és hagyományaihoz képest méltatlan produkciót láthattunk. Elsõsorban az oroszok betliztek, de a negyedik negyedben a franciák is lesüllyedtek arra a szintre. Abból az összecsapásból nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni. Teljesen egyértelmû, hogy egy olimpiai elõdöntõ a O2 Arena North Greenwich Arena közönsége elõtt egészen más hangulatú lesz.
Az oroszoknál a tavalyi Európa-bajnok csapatból mindössze hat játékos van itt az Olimpián. A sajtóvisszhangok alapján biztosak lehetünk benne, ha nem jön össze a finálé, akkor ezt a döntést a szakvezetés fejéhez vágják. A tavalyi EB legértékesebb játékosának megválasztott Danilockhina teljesítményét érdemes kiemelni. Lengyelországban Becky Hammon nélkül 13.9 pontot átlagolt. Csehországban, amikor a világbajnokságon ott volt mellette a honosított klasszis 6.1 pontot hozott össze mérkõzésenként és most itt Londonban, ahol szintén Hammon mellett kellene érvényesülnie, 5 pontot átlagol. Nyilván egy ilyen statisztikai adatból messzemenõ következtetéseket nem lehet levonni, de látszódik, hogy ára volt a tavalyi sikercsapat megbontásának. Hogy ez az ár mekkora volt és megérte-e, arra csütörtökön éjfél magasságában választ kapunk.


