Hirdetés
Magyarország

Czank Tímea bemutatkozó interjúja az BEAC-nál



:

:

Hirdetés

Az ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlapja készített egy részletes interjút a klub új igazolásával Czank Tímeával.

Nem volt könnyű időpontot találnunk erre az interjúra, úgy tűnik, sosem unatkozol.

Hát nem, ez tény, nem vagyok az a babérjaimon üldögélő típus. Ilyenkor, a holtszezonban power plate edzéseket tartok hetente többször, és most amúgy is sok intézni való akadt az utóbbi időszakban. Szeretem a pörgést   Jövök-megyek.

Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez: miként kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

Meglehetősen prózai az ok. A Csata utcai Általános Iskolába jártam, sporttagozatra, oda írattak be a szüleim. Miután lementem az első különtorna-órámra, rájöttem, hogy az nagyon nem az én sportom. Iván Kriszta viszont lehívott a kosárlabda edzésre, ahol rögtön otthon éreztem magam. Nagyjából ott el is dőlt a sorsom. A testvérem is kosarazott, egészen 18 éves koráig, aztán ő a civil pályát választotta.

Az mikor dőlt el, hogy te viszont profi kosárlabdázó leszel?

Jó kérdés. Az utánpótlásban folyamatosan sikerek értek, gyakorlatilag mindent megnyertünk a Csatával, amit lehetett. Ez nyilván nagyban befolyásolta az én életemet is, úgyhogy azt mondhatom, hogy valahol ennek hatására dőlt el, hogy profiként szeretném ezt csinálni. Beleszerettem a kosárlabdába.

Emlékszel még az élvonalbeli bemutatkozásodra?

Valamikor 18 éves korom körül lehetett, akkor még együttműködött a Vasas és a Csata, így az ő kötelékükben kezdődött az Nb1-es pályafutásom.

­Budapestről aztán gyorsan vidékre kerültél és mostanáig nem is tértél haza. Ez tudatos volt, vagy az élet hozta így?

Inkább az utóbbi. A Vasasból rögtön Sopronba kerültem, tulajdonképpen onnan számítom igazán a karrieremet. 2 évre szerződtettek, de az első évben, rögtön az első Euroliga meccsen megsérültem, keresztszalag-szakadást szenvedtem, úgyhogy az az évem el is úszott. Azt gondolom, minden okkal történik, és az nyilván a sérülésemmel is így volt. A második soproni évemet mondhatom igazából teljesnek, ott tudtam végig játszani. Onnan kerültem Zalaegerszegre, majd később Miskolcra.

Ezt már a wbasket-nek nemrégiben adott interjúdban is fejtegettétek, hogy talán a miskolci évek jelentették a karriered csúcsát.

Az biztos, hogy nagyon szép és sikeres éveket töltöttem Miskolcon. Ott minden összeállt, a csapat, edzőstül, a közönség, a felülmúlhatatlan hangulat a csarnokban. A mai napig, ha ott játszom, a szurkolók kiabálják nekem, hogy „Gyere haza!”. A hazai pályán megnyert Magyar Kupát biztosan nem felejtem, amíg élek. Sajnálom, hogy jött utána két súlyos sérülés a csapatban, mert úgy érzem, abban az évben lett volna esélyünk a bajnoki címre is.

Miskolcon csapatkapitány is voltál. Mennyire áll hozzád közel ez a vezérszerep? Márcsak azért is kérdezem, mert a tapasztalatod okán nyilván itt is ez vár majd rád.

Amikor Diósgyőrben felkértek csapatkapitánynak, bevallom, elsőre megijedtem. De aztán jól sült el a dolog, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni a csapattal és a vezetőkkel, edzőkkel is. Alapvetően nem áll távol tőlem az, hogy vezér legyek, de minden az aktuális csapattól, közösségtől függ – én mindig igyekszem alkalmazkodni ahhoz, amit a közeg vár tőlem. Tudom, hogy itt, a BEAC-ban várhatóan rám – is – hárul majd ez a szerep. Bevallom, egy kicsit izgulok, de közben meg nagyon várom már, hogy elkezdjük a lányokkal a közös munkát.

Megkerülhetetlen a kérdés, hogy téged miként ért a vírus miatti leállás tavasszal?

Én pont sérült voltam, próbáltam még összeszedni magam, de játszani valószínűleg már nem tudtam volna az előző szezonban. Az elmúlt pár hónap részben arról szólt, hogy rendbe hozzam a bokámat. Sokat gyógytornáztam és futottam,és persze a kondi sem maradhatott el. Szerencsére most már teljesen a múlté a sérülés, úgyhogy jöhet az alapozás és aztán a szezon!

Győrben jelentősen fiatalítottak a kereten. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás – azaz te döntöttél előbb a távozás mellett, vagy a győriek jelezték a terveiket?

Tulajdonképpen egybeesett a két dolog. Számítottam rá, hogy jelentősen átalakítják a keretet, benne pedig már megfogalmazódott a váltás gondolata, úgyhogy mondhatom, hogy közös akarat volt az, ami történt.

Álszent lehet a kérdés, hogy miként került képbe a BEAC, hiszen nem titok, hogy Laklóth Annával régóta nagyon jó barátnők vagytok.

A legjobbak. Valóban, kár lenne tagadni, hogy Annusnak volt szerepe abban, hogy ide igazoltam. Voltak vidéki megkereséseim is, de szerettem volna ennyi év után visszatérni Budapestre, a családomhoz, a barátomhoz, a barátaimhoz. Szimpatikus csapat benyomását keltette a BEAC és amikor tavaly a Gabányiban játszottunk, a hangulat is nagyon klassz volt. Macival jóban vagyunk, és bevallom itt is, én még mindig rágom Annus fülét, hogy jó lenne együtt játszani még az élvonalban…

Egy olyan fiatal csapatnak, mint a miénk, mindenképpen fontos, hogy egy rutinos játékos kezébe került a karmesteri pálca. Viszont Te azt nyilatkoztad, nem tekinted magadat feltétlenül irányítónak.

Nagyon szeretem az egyes posztot, de a hátvéd poszt sem áll távol tőlem. Kettes poszton kezdtem a pályafutásomat, aztán Miskolcon, Maikel Lopez keze alatt lettem irányító. Azt gondolom, az a legfontosabb, hogy hasznára legyek a csapatnak, akármelyik poszton is számít majd rám Bubu.

Az elmúlt években rendre olyan csapatokban szerepeltél, amelyek a nemzetközi porondon is érdekeltek voltak. Nem lesz furcsa a heti egy meccses terhelés?

Elsőre biztosan furcsa lesz, hogy nem lesznek hétközi utazások – bár egyelőre bizonytalan, hogy egyáltalán milyen nemzetközi sorozat indulhat majd el és mikor. De abban a tekintetben mindenképpen jó, hogy több idő lesz az ellenfelekre készülni. Emellett végre szeretném elkezdeni a szakedzői képzést a TF-en, OKJ-s edzői papírom már van, cél a diploma! Így talán lesz majd időm a tanulásra is összpontosítani – a tervem, hogy Macit és Nusit nyaggatom majd az első éves tananyagokért.

A felkészülés kezdete még előttünk van, és sok a bizonytalanság a szezont illetően, de milyen várakozásokkal tekintesz előre?

Én abszolút nagy tervekkel jöttem a BEAC-hoz! Azt látom egyelőre, hogy 1-2 csapat kiemelkedik a mezőnyből, de hogy utánuk mi lesz, azt nehéz most bejósolni. Látatlanban azt mondom, sok a hasonló képességű csapat, de nagyon várom már, hogy a pályán derüljön fény a valódi erőviszonyokra. Én azt gondolom, kiegyenlített szezon lehet a 2020-21-es. Csak kezdődne már!

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés