Dénes Dia a visszatéréséről
:
:
A hétvégi, listavezető BKG elleni mérkőzésen masszív dupla-duplával jelezte az ELTE-BEAC Újbuda fiatal magasembere, Dénes Dia, hogy immár második térdsérülése is a múlté és teljes gőzzel formája visszanyerésére koncentrál. Ennek apropóján beszélgetett vele a klub hivatalos honlaőpja
Először is, gratulálok a remek hétvégi teljesítményedhez (15 pont, 17 lepattanó, 32 IBM)!
Köszönöm szépen! Végre éreztem, hogy jól megy a játék, hogy megérte az edzésekbe fektetett sok munka és lassan sikerül visszatalálnom a korábbi formámhoz.
Azt hiszem, bizonyos tekintetben rekordgyorsaságú volt a visszatérésed, hiszen novemberben először az amatőr bajnokságban, majd később, ugyan csak pillanatokra, de Sopronban az élvonalban is pályára léptél.
Valóban, az első sérülésem után 12 hónap telt el, mire visszatértem, ez most sokkal gyorsabb volt. Ehhez persze hozzájárult, hogy már sajnos volt rutinom a folyamatot tekintve. Tudtam, hogy mi mi után következik a rehabilitáció során, vagy például, hogy milyen gyógytorna az, ami nekem beválik. Az előző sérülésemnél is a 3D Vertical rehabilitációs központ segített a visszatérésemben, az ottani ízületkímélő gyakorlatok voltak, amik felgyorsították a gyógyulásomat akkor is és most is. Ezzel együtt azért engem is meglepett a gyógyulás gyorsasága, arra készültem, hogy januárig nem fogok tudni játszani, ehhez képest tulajdonképpen 2 hónappal járunk előrébb.
Teljes értékű játékosnak érzed magadat mostanra?
Ez nehéz kérdés. Tény, novemberben már pályára léptem, utána viszont hosszabb szünet következett számomra, amikor csak edzettem. Ez is nagyon fontos volt ugyanakkor, mert a csapat szempontjából lényeges volt, hogy elegen legyünk edzésen, másrészt nekem is jó volt újra teljes értékű edzésmunkát végezni, edzéseken belemenni a kontaktokba. Mivel sűrű volt ugye az Nb1-es naptár, így az amatőr meccseken nem tudtam játszani egészen mostanáig. Most két mérkőzést is játszottam egymás után, ezek szerencsére jól sikerültek, abszolút rendben van a térdem, és mentálisan is kezdek egyre inkább előre tekinteni.
Mindkét térdedben volt ugye keresztszalag-szakadás már. Két ilyen sérülés után mennyire kell fejben összeszedned magad és legyőzni az esetleges újabb sérüléstől való félelmet?
A várakozás és a rehabilitáció hónapjai rosszabbak voltak mentálisan, most már tényleg csak a jövőre koncentrálok. Elméletben orvosilag azt mondják, nem sérülhetek meg így még egyszer, tekintve, hogy mindkét térdemben nagyon komolyan rögzítve lett a pótolt szalag. Ez azért fejben is egy fontos kapaszkodó. De soha nem volt bennem igazából félelem a pályán, hogy ne merjek belemenni egy-egy élesebb szituációba. A múlt heti amatőr meccsen például volt egy jó nagy esésem pont térdre, egy pillanatnyi ijedtség átfutott rajtam, de éreztem, hogy nincs baj és mentem tovább. A második sérülésem hátterében leginkább az állt, hogy túl volt terhelve az egészséges lábam, mert tudat alatt folyamatosan arra terheltem, hogy kíméljem a műtött lábamat.
A jelentősen megbolygatott versenynaptár miatt kicsit „ütemtelen” a visszatérésed, hiszen az ősszel játszottál ugye két amatőr meccset, aztán mostanáig csak edzések. Ez mennyire volt nehéz?
Ahogy említettem, a sok Nb1-es meccs miatt nekem elsősorban az edzésmunkára kellett koncentrálnom. Persze nagyon hiányzik a meccsek „élvezete”, de igyekeztem ebből a helyzetből is hozni a maximumot. Azért bevallom, én vártam ezt az öthetes bajnoki szünetet, mert tudtam, hogy így az amatőr találkozókon pályára tudok majd lépni. A BKG ugye a Piros csoport listavezetője, ketten voltunk a felnőtt keretből a meccsen (Orosz Zsófival – a szerk.), rajtunk most nagyobb volt a teher, én pedig kifejezetten szeretek teher alatt játszani. A pontok és a lepattanók mellett jó érzés volt, hogy a szigetszentmiklósiak mindkét külföldijét le tudtam sapkázni a meccsen. Engem kifejezetten feldob, ha erősebb ellenfelek ellen játszunk és meg tudjuk mutatni, hogy mi is tudunk kemény perceket okozni nekik.
Január van, hosszú még az idei idény. Mivel lennél elégedett?
Számomra ez az idény a visszatérésről szól, arról, hogy minél több rutint szerezzek újra a pályán, visszajöjjön a korábbi formám. Azt gondolom, hogy a piros csoportban kaphatok főleg játéklehetőséget, persze, nagyon örülnék, ha az Nb1-es meccseken is jutna néha pár perc, de a fókusz most tényleg az amatőr bajnokságon van. A cél, hogy úgy tudjam magam felépíteni a következő hónapokban, hogy jövőre már az felkészülés első percétől lehessen rám számítani.
Fotó: Girgász Péter / ELTE-BEAC Újbuda
