Hirdetés
Archivum

Diana Taurasi Oroszországról, a válogatottságról és az argentin fociról



:

:

Hirdetés

Az orosz SPORT-EXPRESS címû lap a közelmúltban egy hosszú interjút készített Diana Taurasival. Az orosz szerkesztõket nagy megtiszteltetés érte, hiszen az európai írott sajtó számára korlátozottak a lehetõségek, ha a világ legjobbját szeretnék megszólaltatni. Az alábbiakban a SPORT-EXPRESS interjújából szemezgetünk.

Diana Taurasi mindent összeadva immár a nyolcadik szezonját kezdte Oroszországban. Ezen évek alatt sokat változott a helyi liga. Az idei évadra a listavezetõ Jekatyerinburg mögött egy kiegyenlített középmezõny formálódott 4-5 közel azonos képességû gárdával. A változásokat Taurasi is kiemelte. „Ez már nem az a liga, ami korábban volt. Elég csak az utolsó másodperces gyõzelmünkre gondolni az év utolsó mérkõzésén a Szpartak Moszkva otthonában vagy a kurszki vereségre és a Dinamo Moszkva elleni nehéz meccsekre. A bajnokság az Euroligával és azon belül is a rájátszás mezõnyével hasonlítható össze.”

A mezõnybõl a szorosabb csaták ellenére is kiemelkedik a Jekatyerinburg. Az orosz szurkolókat viszonjt régóta izgatja, hogy ez a keret a tengerentúlon mire menne. Taurasi szerint sokra… „Nemcsak az összeállítás miatt lenne eredményes a csapat, hanem a klubra jellemzõ professzionalizmus miatt is. Az edzõk és a menedzsment tekintetében az UMMC mindenben megfelel az észak-amerikai elvárásoknak is.

Bár Oroszország klubszinten rendkívül eredményes, a válogatott egyre nagyobb bajban van. A 2013-as Európa-bajnokságon nem sikerült kivívni a világbajnoki kvalifikációt. „Az az eredmény sokkolt engem.” – fogalmazott Taurasi. „Hogy õszinte legyek, nem tudom, hogy ettõl a csapattól mit lehet várni a következõ években. Az újonnan kinevezett kapitányról Anatoly Myshkin-rõl sok jót meséltek Jekatyerinburgban, de nincs könnyû dolga. Vannak tehetséges játékosok, de az még nem garancia a sikerre. Egy eredményes válogatott építése nagyon összetett folyamat.”

Ami az amerikai válogatottat illeti. Taurasi Rióig tud biztosan tervezni, ahol a négyszeres olimpiai bajnokok táborába kerülhetne Lisa Leslie és Teresa Edwards mellé. „Remélem, hogy nyáron Törökországban megnyerhetem a második világbajnoki aranyérmemet is. Aztán az álmom természetesen az, hogy Rióban is pályára lépjek 2016-ban. 2020-ban viszont már 38 éves leszek, így addig az olimpiát tekintve jelen pillanatban nem tudok elõre gondolkozni.”

Taurasi több nyilatkozatában is kiemelte, hogy szeret utazni és az európai-amerikai kétlaki lét sincs az ellenére. „Csak egy probléma van.” – jegyezte meg nevetve a SPORT-EXPRESS újságírójának. „A telet a világ egyik leghidegebb pontján töltöm, míg a nyarat a legmelegebben. Komoly fordítva a szót, messze nincs olyan nagy különbség egy amerikai és egy orosz nagyváros között, ha tudod, hogy hol kell vásárolni, enni. Jekatyerinburgot ebbõl a szempontból kiismertem és kényelmes helynek találom. Oroszország sokat változott. Az emberek sokkal nyitottabbak, mint nyolc évvel ezelõtt, amikor elõször voltam itt.”

Taurasi nagy szenvedélye a kosárlabda mellett a labdarúgás. „Édesapám profi volt Argentínában és jómagam is 15 éves koromig játszottam, azt mondták nem rosszabbul, mint a kosárlabdát. A kutyámat Messinek hívják, gondolom nem kell mondani, hogy miért. Vele egyébként személyesen még nem találkoztam, de Maradonával már igen. Õ gyerekkorom hõse. Pekingben, miután megtudta, hogy argentin származású vagyok, eljött egy meccsünkre. Utána gratulált a gyõzelemhez és egy jót beszélgettünk. Készítettünk egy közös képet, amit az aranyérem mellett õrzök a vitrinben.”

Hirdetés