Hirdetés
USA

Dicsőségtáblán örökítették meg Nagy Dorottya tavalyi elismeréseit



:

:

Hirdetés

A 2019/2020-as évadban két szervezet (Women’s Division II Bulletin, Commissioners Association) is All-American elismerést szavazott meg Nagy Dorottyának a Divízió II-ben. Mindössze a harmadik olyan játékos lett ezzel a magyar tehetség, aki a Tampa Spartans szakmai programjából ezt a címet magáénak tudhatja. A nevét dicsőségtáblán örökítették meg az intézmény sportközpontjában. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk.

Egy kicsit avasd be az olvasókat, hogy mit jelent az All-American elismerés és hol helyezkedik ez el a szakmai program életében?

Ez az All-American tulajdonképpen azt jelenti, hogy beválasztottak a legjobb ötösbe a Divízió II-ben. Három ilyen ötös van, így összesen 15 embert választanak ki az egész országból és szerencsére olyan jó évet zártam, hogy kiérdemeltem ezt az eredményt.

Azt pedig, hogy kikerült a nevem az iskolába, úgy néz ki, hogy van a fő folyosó és ott szerepel az összes név, akik All-American elismerést és különböző nagy, országos díjakat nyertek.

Ez elég ritka a Tampa életében. Az első még Kim Dix volt a ‘90-es évek elején kétszer, a második pedig Sheena Walton 2008-ban. Az utolsó ilyen díjat is tehát már 12 éve ítélték oda a csapat életében. Nagyon nagy dolog, amire igazán büszke vagyok. Dolgozni és küzdeni fogok azért, hogy jövőre is kiérdemeljem.

Akkor mondhatom, hogy akár egyéni díjakban, akár teljesítményben a tavalyi szezon volt a csúcs?

Én azt mondanám, hogy igen. Végre kifizetődött az a sok munka, amit az elmúlt években az edzőimmel beleraktunk. Biztos van felfelé, én soha nem vagyok elégedett, de ez egy mérföldkő. Bekerültem két különböző szervezetnél a legjobbak közé. Az egyik a második, a másik a harmadik csapatba választott. Jövőre megpróbálom, hátha beválasztanak az elsőbe. Mindig van felfelé.

Sok szempontból lehet megközelíteni az elmúlt szezonban mutatott teljesítményedet. A leállás alatt számtalan statisztikai összefoglaló látott napvilágot. Megjelent egy rangsor arról, hogy a Divízió II-ben a játékosok milyen százalékkal értékesítették a mezőnykísérleteiket időkérések után. Ebben az élen állsz az országos rangsorban 67.7%-kal.

Ez meglepő volt, hogy konkrétan én vagyok az első ebben a mutatóban. Szerintem ez arról szól, hogy amikor időt kérünk, akkor van lehetőség fókuszálni. Ha nem is eltervezni konkrétan, hogy mit fogok csinálni a következő támadásnál, de átgondolni, hogy milyen lehetőségek vannak. Nekem külön motivációt jelent, hogy azt az utasítást, amit az edző ad, azt minél precízebben próbáljam végrehajtani.

Én nem nagyon készültem erre játék közben és nem is tudtam, hogy ezt ilyen formában külön mérik. Nyilván adódtak azért fő kosarak, játékszituációk, amik rám jöttek ki és tudtam, hogy azt nekem meg kell csinálnom, ahhoz, hogy a csapatomat segíthessem. Volt egy-két nagy kosár közte, amikor hosszabbításra sikerült menteni a meccset vagy a győztes találatot én szereztem.

Összességében mégis meglepődtem, hogy én vagyok az első, de őszintén nagy sikerélmény és öröm. Különösen, amit te is kiemeltél, hogy 67% és a második játékos 63%. Négy százalékpont egy ilyen külön kategóriában sok.


Amikor májusban beszélgettünk, még bizonytalan volt, hogy haza tudsz-e jönni. Nem titok, hogy nem sikerült, jelenleg is Floridában tartózkodsz.

Először a korlátozások miatt nem tudtam hazamenni, pedig május elejétől május végéig nem volt iskola és akkor belefért volna az időmbe. Aztán elkezdődött a szakmai gyakorlat és újraindult a suli, onnantól egészen augusztus 15-ig volt oktatás. Akkor már emiatt nem mehettem haza.

Nem sok ennyit kint tartózkodni megszakítás nélkül?

Egyértelműen sok. Most csinálom a mesterképzést és azon dolgozok, hogy jövőre be tudjam fejezni, ezzel nyitva hagyva a kaput, hogy profinak állhassak. Nekem olyan besűrített programot kell csinálnom, hogy jövő nyár végéig nem is fogok tudni hazamenni.

Egy kicsit más téma, de a közösségi oldalakon látni a képeket, hogy felújították a csarnokotokat.

Elkészült és nagyon szép. Sajnos én is csak képről láttam, mert nem mehetünk be az edzőtermekbe és a csarnokba a biztonsági intézkedések miatt. Augusztus 26-án kezdtük a tanévet. Mindenkit teszteltek és két hétig nem csinálhatunk semmit, amíg az eredmények meg nem lesznek.

Szeptember 8-9. magaságában indulhat a munka. Két-három hétig egyéni képzéseket terveznek. Attól függően, hogy az NCAA milyen döntést hoz a mérkőzésekről, fogjuk majd októberben elkezdeni a csapatedzéseket vagy ha nem lesz játék, akkor folytatjuk az egyéni képzésekkel.

Milyen információid vannak? Elindul a szezon novemberben?

Azt mondják, hogy nem lehet még tudni. Nagyon sok őszi sportot eltöröltek. Valószínüleg el fogják tolni a rajtot januárig. Nem tudom arra a választ, hogy érdemes lenne-e elkezdeni. Sportolóként az ember játszani szeretne és azt, hogy egy normális szezont fussunk. Annak viszont nem látom értelmét, hogy elkezdjük és mivel a vírus élénken itt van köztünk, akkor pár meccs után menjen a levesbe a szezon. Ilyen szemmel jobban megérné, hogy eltoltjuk a rajtot januárig és akkor egészségesen, teljes lendülettel fussunk neki. Azért nehéz bármit mondani, mert senki nem garantálja, hogy januárban minden rendben lesz.

Ha csak januárban indul a szezon, akkor az nyolc hónap kihagyást jelent a teljes mezőnynek. Hogy látod az egyéni képzésekkel szinten lehet maradni?

Mi még nem kezdtük el az egyéni képzéseket. Mindenki maga dolgozott. Ezért erre nem is tudok válaszolni. Nekem már volt ennyi kihagyásom, amikor sérülés miatt kiültem egy évadot. Az a második amerikai évem volt. Nehéz lesz visszajönni, de talán nem annyira, mint sérülés után szinte nulláról. Szerintem látszódni fog az egész Divízión, de talán mondhatom: minden szinten minden egyetemi csapaton ez a kihagyás. Nyolc hónap, az nyolc hónap.