Egy biztosan átitatta az elmúlt hetet nálunk: az a vágy és az a törekvés, hogy ma kiürítjük a tankot! – interjú Gáspár Dáviddal

A Sopron Basket nyerte 2026-ban a Tippmix Killik László Női Magyar Kupát. A klub fennállása során 13. alkalommal hódította el a trófeát. A vasárnapi esti finálét követően Gáspár Dávid vezetőedzővel értékeltünk.

Gratulálok a kupagyőzelemhez! Milyen érzésekkel tekintesz vissza a fináléra?

Köszönjük! Ismét egy teli soproni csarnok, rengeteg fanatikus szurkolóval, és egy siker. Ezt egyszerűen nem lehet megunni, borzasztó nagy öröm. Valljuk be őszintén, nem feltétlen volt az idei évben annyira biztos, hogy aranyérmet tudunk ünnepelni. Persze, mindig is ez volt a célunk, mindig is így álltunk neki a munkának, de kellő mértékű és súlyú nehézségek nehezítették a dolgunkat. Viszont a csapat, az csapat!

Mind a játékosok, mind a stáb sosem adta fel, és a küzdöttünk azért, hogy legalább valamelyik sorozatból odaérjünk egy aranyérmet jelentő pozícióba. Ez az idei évben ismételten a Magyar Kupa lett, és ennek mi nagyon örülünk, nagyon büszkék vagyunk. Kifejezetten büszke vagyok csapatra, aki mögöttem áll, mert nélkülük nem létezik semmi sem, úgyhogy le a kalappal előttük!

Az elődöntőt követően is itt álltunk ezen a folyosón és arról beszéltünk, hogy a koncentráció és a fókusz megtartása elengedhetetlen a sikerhez. Most már elmondhatjuk, hogy ez megmaradt.

Én is azt gondolom, hogy megmaradt. Ráadásul tetézte a döntőt Papp Dia sérülése, amire meccs közben kellett reagálni. Irányító nélkül maradt a csapat, és ritmust is vesztettünk. Nyílttá vált a mérkőzés, 8-10 pont környékére jött fel a Szekszárd. Benne volt a levegőben, hogy itt pillanatok alatt megfordulhat a meccs. Nehéz volt ebben a szituációban létezni, nehéz volt ezeket a periódusokat átvészelni, de nagyon boldog vagyok, hogy sikerült.

A következő napokban mindenhol a címlapokon Jeca (Jelena Brooks – a szerk.) szerepel majd, teljesen megérdemelten, de azt láttam, hogy a csapat minden építőeleme kiválóan alkalmazkodott egy abszolút megváltozott szituációhoz.

Elég, ha csak azt vesszük, hogy egy csapatnak fazont szabni, ritmust adni jellemzően az irányító szerepe, az ő felelőssége. Ha innen közelítjük meg a dolgot, akkor azt láthattuk: valóban képes volt a többi hátvéd is fazont és ritmust adni a csapatnak, még akkor is, ha akadtak természetesen kisebb-nagyobb hullámvölgyek.

Védekezésben borzasztóan fontos lepattanókat szerzett Sitku Zsuzsi. Őt is ki szeretném emelni, ahogy Sinka Szofit is, aki belépett a padról, és önbizalommal telten bevágta a hármasokat, ami az egyik legnagyobb erőssége. Mindenki a képességeihez és a tudásához mérten tett hozzá, és ez egy fontos szempont nálunk.

A finálé előtt abban határoztad meg a hétvége egyik kulcsát, hogy a teljes keret, amelyik elkezdte az elődöntőt, majd a döntőt együtt edzett előtte a héten. Ezen felül mik voltak azok a fejlődési pontok, amik elvezették a Sopront ehhez a sikerhez? Túlzás nélkül egy őrült szezon végéhez érkezünk, és megint kérdezhetlek egy aranyéremmel a nyakadban.

Az összes csapat nagyon keményen és jól megszervezett edzésmunkában, ritmusban, program mentén edz. Egy biztosan átitatta az elmúlt hetet nálunk: az a vágy és a törekvés, hogy ma kiürítjük a tankot! Mindenki mind mentálisan, mind fizikálisan a legjobb formájára készült és ez zajlott hétfőtől kezdve, aminek az eredménye megszületett. Ez a folyamat nagyon jól sikerült, mentálisan borzasztóan nyitott és kivitelezésre alkalmas játékosok alkotják a csapatunkat. Szerintem ennek köszönhető ez a siker.