Utánpótlás

Egy emlékezetes év, kadett bronzérem, U16-os válogatottság – Kókai Patríciával beszélgettünk

Szerző: Nagy Norbert

2021.08.28. 21:17

#3x3 Diákolimpia, #F1, #Soproni Darazsak Sportakadémia

Bronzérmet szerzett a spanyolországi San Fernandóban rendezett FIBA U16 Women’s European Challenger tornán a magyar válogatott. A Soproni Darazsak Sportakadémia növendékével, Kókai Patríciával beszélgettünk a válogatott tornáról és az elmúlt klubszezonról. A soproniak ugyanis a harmadik helyen zártak a kadett bajnokságban és az országos döntőn a csapat legjobbjának Kókai Patríciát választották.

Gratulálok a bronzéremhez! Milyen érzésekkel gondolsz vissza a spanyolországi hétre, az első nagy válogatott tornádra?

Köszönjük szépen! Ez egy nagy lehetőség volt fiatalabbként. Minden percét élveztem a pályán és azon kívül is a többiekkel. A buborék nem volt annyira kellemes, nem tudtunk úgymond sehova sem menni, de egyébként nagyon nagy élményt adott az egész.

Sokszor elfeledkezünk arról, hogy a generációtoknak nem csak az első nagy tornája, de az első klasszikus, hosszabb összetartása volt. 

Nekünk voltak már korábban összetartásaink, de ilyen háromhetes még nem. A többségnek, köztük nekem ez teljesen új élményt jelentett. Kemény edzéseket tartottak nekünk. Többször nagyon elfáradtunk. Voltak olyan edzések, amiken úgy éreztem, jobban ment, olyan is, amin kevésbé. Összességében szerintem jól sikerült a felkészülés.

Az egész közeg más a válogatottnál. Már azzal, hogy nem vagyok otthon sokáig. Más emberekkel voltam körülvéve, másokkal edzettem, mint akikkel a klubomban megszoktam. Bármi problémám adódott, akkor nem először a szüleimhez tudtam fordulni, hanem az ottani edzőimhez.

Ez hatalmas változás egy fiatal életében.

Igen, valóban az.

A spanyolországi tornán három győzelem és két vereség volt a mérlegetek. Melyik meccseken érezted magad a legjobban?

Amikor a legjobban éreztem magam az a horvát és a spanyol meccs volt. A horvát azért, mert ott érkeztem meg fejben a tornára és ott tudtam a tudásomnak megfelelően játszani. A spanyol meccset nagyon élveztem, sajnálom, hogy nem sikerült megnyerni, de rengeteg tapasztalatot szereztünk. Az egész csapat a szívét-lelkét belerakta a hazaiak ellen.

Amikor Mészárosné Kovács Andreával beszélgettünk a tornáról, akkor ő is kiemelte, hogy a spanyolok mindig elképesztően szokatlan stílust képviselnek. Ez miben jelent meg? 

A spanyol kosárlabda nagyon pörgős. Rengeteg passzal, kevesebb leütéssel játszanak. Természetesen ők is hibáznak és ezt igyekeztünk kihasználni, de alapvetően teljesen más ritmusban játszanak, mint mi és a többi európai csapat.

A játékodat nézve mivel a voltál a legelégedettebb és mi az a tapasztalat, amit be tudsz építeni, amivel többet kell foglalkoznod a jövőben?

Amit pozitívumnak tartok, hogy volt egy kicsit gyengébb meccsem és után össze tudtam úgy szedni magam a következő mérkőzésre – ez volt a horvátok elleni –, hogy jó teljesítményt nyújtottam. Felismertem, hogy erre képes vagyok és ebben a korábbiakhoz képest előrébb tudtam lépni. Amiben pedig fejlődni kell, az a lábmunkám. Azt fontos lenne gyorsítani.

A 2005-2006-os csapat speciális járványidőszak után állt össze. Mindenki más helyzetből jött. Hogy érzed, miként alakult a csapategység?

Fiatalabbként mentem a válogatotthoz, de a mi csapatunk olyan volt, hogy egyáltalán nem éreztették velünk ezt. Azonnal befogadtak minket. Az ilyen válogatott összetartásokon mindig alakulnak barátságok. Az, hogy tudunk egy kicsit együtt lenni, hülyéskedni – ha mondhatom ezt – az nagyon sok pluszt tesz hozzá ehhez.

Egész évben ellenfélként találkozunk és olyankor több időt nem tudunk együtt tölteni, értelemszerűen nem ez van olyankor a fókuszban. Itt viszont az edzések között nagyon jól fel tud tölteni, hogy más klubokból érkező hasonló korúakkal lehetek együtt.

Mondtad, hogy fiatalabbként – 2006-os születésűként – voltál a válogatottban. Nem tartottál ettől?

Amikor itthon voltak az edzések, akkor semmi félsz nem volt bennem. Igazság szerint egész évben ezzel a generációval játszok, tehát itthon annyira nem éreztem ennek a súlyát és nem is váltott ki semmi furcsa érzést.

Amikor kiutaztunk Spanyolországba és először megláttam az ellenfeleket, akkor egy pillanatra elgondolkoztam. Voltak eléggé edzett lányok, nagyobb, erősebb fizikumú játékosok. Ahogy mondtam, nagyon jó volt a csapategység és bármilyen probléma felmerült, bárkihez fordulhattam. Szerencsére, amire a meccsek jöttek, ez a furcsa érzés el is múlt.

Térjünk át a klubszezonra, hiszen a Soproni Darazsak Sportakadémiával bronzérmet szereztetek a kadett bajnokságban. Hogy emlékszel vissza az elmúlt évadra?  

Élveztem minden egyes percét. Különösen az országos döntőt és az arra való felkészülést. A lányokkal szinte éjjel-nappal együtt voltunk, annyit edzettünk és mindenkin látni lehetett, hogy igenis nyerni szeretne. Mindent megtettünk és ez rengeteg erőt adott. A tavalyi országos döntőt nem tartották meg, de ezzel most annak a hiányát is visszapótoltuk valamennyire és teljesebbnek éreztük a tavalyi évet is.

Azért volt különleges 2020/2021, mert egy hosszú meccs nélküli időszak után kezdtétek újra tavaly ősszel a mérkőzéseket. 

Igen, de nem álltunk le a munkával és olyan edzéseink voltak, hogy ez annyira nem érződött. Talán azt is mondhatom, hogy nekünk egy fokkal könnyebb volt, mint az idősebbeknek.

Aki látta a statisztikákat, az tudhatta, hogy húzóember lehetsz az országos döntőn. Éreztél magadon kis nyomást, hogy vezérként kell segíteni a társaidat?

Nem úgy éreztem, hogy teher van rajtam, hanem kihívásként éltem meg. Azt, hogy mennyire tudom irányítani a csapatot, mennyire fognak megbízni bennem a csapattársaim és hogy fogom venni ezt a feladatot. Szerintem egész jól sikerült.

Ezt erősíti meg az is, hogy a csapat legjobbjának választottak az országos döntőn. 

Igen, főleg így egy évvel fiatalabbként hatalmas elismerés volt és jól esett.

Te is azon játékosok közé tartoztál, akik dolgozhattak Gáspár Dáviddal májusban. 

Nagyon élveztem, kicsit betekintést nyerhettünk, hogy a felnőtteknél hogy zajlik a munka. Hatalmas lehetőség volt a jövőre nézve és szerintem fejlődtünk is az edzések alatt.

Sopronban az a speciális, hogy párhuzamosan éli mindennapjait az utánpótlás és a felnőtt csapat. Testközelből látni, hogy hova lehet eljutni. Ösztönző egy ilyen helyzet? Van példaképed, akire felnézel?

Igen, látni hova lehet eljutni és vannak is céljaim. Nekem Fegyverneky Zsófia az a játékos, akit nagyon szeretek és többször is beszélgettem vele. Ha oda el tudnék jutni, mint ő, akkor nagyon elégedett lennék. Emberileg és játékosként hatalmas szívű ember.

A felnőtteket mi többször látjuk edzeni, van, hogy a kondiban is egy időpontot kapunk. Ilyenkor közelről tapasztalhatjuk meg, mi munka van abban, hogy meccsről meccsre jobbat tudjanak hozni.

Egyéni képzések is beleférnek a programodba? 

Ez úgy zajlik nálunk, hogy amikor kezdődik az iskola, akkor az órarend ismeretében az egyesülettel együtt kiválasztjuk, melyik órákról lehetne kikérni minket. Eljönnek értünk a suliba és visznek minket edzeni. Heti három egyéni is beleférhet. Az online oktatás alatt még inkább és amikor voltak lyukasórák, akkor többször is tudtam járni edzeni.

Kaptál korábban “jó tanuló, jó sportoló” díjat. Hogy lehet összeegyeztetni a sulit és a kosárlabdát?

Tudatos tervezéssel lehet összeegyeztetni. Azt én is tudom, hogy a kosárlabda nem tart örökké és el kell kezdeni a civil életét is egyszer. Oda pedig nem lehet úgy menni, hogy nem tudok semmit a világról. Sok olyan lemondással jár, ami más 15-16 éveseknek természetes. Én például osztálykirándulásokra nem igazán járok, mert olyankor edzés vagy meccs van. Van időnk kikapcsolódni természetesen, de nem annyi, mint másoknak.

Gondolom arra nagyon oda kell figyelni, hogy elkerüld a kiégést. A kosárlabda mellett ki tudsz kapcsolódni úgy igazán?

Szerencsére én úgy érzem magamon, tudom, hogy hol vannak a határok. Semmi túlzásba nem akarom belehajszolni magamat. Persze edzek, mint egy “bolond”, de próbálom megtalálni az arányokat. A legtöbb barátom is kosaras és csinálunk olyan programokat, ami más, mint a kosárlabda. Nem szeretnék semmi olyanba belemenni, amiről később kiderülhet, hogy nem jó, mert túlhajszoltam magam. Próbálok erre nagyon odafigyelni.

Talán mondhatom azt, hogy fordulópont volt ez az év. Kiváló kadett szereplés, utánpótlás válogatottság. A következő szezonra mik a céljaid? 

Egyéni konkrét célok nincsenek, amiben csak lehet, szeretnék fejlődni és feszegetni a határaimat. Szeretném kihozni a maximumot. A válogatottat nézve jó lenne bekerüli a jövő évi debreceni világbajnoki csapatba. A klubbal pedig a cél, hogy minél jobb eredményt érjek el.

Hogy alakul a következő szezonod a korosztályokat nézve?

Három korosztályba nevezhető lennék, de az akadémián nagyon figyelnek arra, hogy ne terheljenek túl minket. Nem minden b-csoportos, junior és kadett meccsre fogok menni. Nem csak velem van így, hanem több más csapattársammal is.

Zárásul megint egy másik téma. Kicsit súgtak nekem a beszélgetésünk előtt és úgy tudom, hogy együtt edzettél a felnőttekkel. 

Én még nem hiszem el. A hét elején tudtam meg, hogy van lehetőség erre. Óriási dolog, hiszen minden egyes mozdulatukat el lehet lesni és látom, hogy milyen szintű a felnőtt csapat munkája és a játékosok élete.

Amikor utánpótlás játékosokkal beszélgetek, akkor sokszor hallottam, hogy a felnőtt csapat edzésein az egyik legfurcsább, hogy sok az információ. Ezzel az érzéssel te is találkoztál?

Kedden voltam az első csapatedzésen és ami egyből feltűnt, hogy rengeteg figura van. Még az iskola előtt elkezdtem tanulni az összes figurát. Ráadásul angolul zajlanak az edzések és óriási lehetőség, hogy már most elkezdhetem megismerni a szakszavakat és megtanulunk így kommunikálni.