Hirdetés
3x3

Egy sűrű 3×3-as nyár az U17-es és az U18-as válogatottal – Nagy Rékával beszélgettünk



:

:

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés

A debreceni U18-as 3×3-as világbajnokságon bronzérmet szerzett a magyar válogatott. Nagy Rékával, a Nemzeti Kosárlabda Akadémia Pécs junior játékosával beszélgettünk a világbajnokságról és az U17-es Európa-bajnokságról, ahol szintén számítanak a szolgálataira.

Gratulálok a bronzéremhez! Milyen érzésekkel tekintesz vissza a világbajnokságra?

Nagyon szépen köszönjük! Boldog vagyok és még csak most kezdem felfogni, hogy harmadikak lettünk. Óriási élmény volt megélni.

Ugorjunk vissza a kezdetekhez, hogy kerültél kapcsolatba a 3×3-as kosárlabdával? 

A tavalyi edzőm Szentendrei Áron mondta, hogy Kötő Lucával együtt lehetőségünk lenne 3×3-as összetartásra menni. Felvetettük a kapcsolatot Attilával és Szandival. Innen kezdődött minden.

Szerinted milyen tulajdonságaid alapján találtak alkalmasnak a 3×3-ra?

Ahhoz képest, hogy alig vagyok 170 cm magas, nagyon szeretek centerezni és szerintem nem is megy annyira rosszul. Attila ott volt a tavaszi nyolcas döntőnk összes mérkőzésén. Védekezésben akkor sokat beleadtam, keményen csináltam és ez a 3×3 egyik alapja. Talán ezek lehetnek azok, amik alapján felfigyeltek rá.

Egyedüliként az U17-es és az U18-as csapatban is szerepeltél idén nyáron. Nem volt megterhelő?

Rengeteg összetartásunk volt. Mindegyiken próbáltam kihozni magamból a maximumot és így mindkét csapatnál bizalmat kaptam. Nem érzem megterhelőnek, inkább élményként fogom fel mind a kettőt. Az U17-esekkel Szolnokon volt az Eb-selejtezőnk, mindkét mérkőzésünket megnyertük. Hatalmas élményt jelentett az is. Most a világbajnokságot talán mondani sem kell. A két keret végig együtt készült. Nagyon jól éreztem magam, ilyen szempontból sincs különbség a két csapat között.

Fotó: FIBA.Basketball

Az U18-ban egy évvel idősebbekkel játszhattál. A tradicionális kosárlabdát tekintve azt szoktuk mondani, hogy az egy év ebben az életszakaszban rengeteg. A 3×3-ban is érződik ez?

Az U17-eseknél csak két mérkőzésünk volt és ott nem tapasztaltam olyan különbségeket a fiatalabbak felé, mint az U18-asoknál a spanyolok és USA ellen. Debrecenben azért már kijöttek ezek a különbségek.

Nagyon hosszú válogatott programot teljesítettetek, hiszen júliustól végig edzésben voltatok.

Maximálisan kifizetődött. Nincs bennem olyan érzés, hogy úgymond nem volt nyaram. A lányokkal jól éreztem magam. Az edzőkkel is jó kapcsolat alakult ki és tartottunk különböző csapatépítő programokat. Ezen felül a szünnapokon igyekeztem kimaxolni a lehetőségeket.

A járvány annyiban közbeszólt, hogy nemzetközi felkészülési tornákra nem nyílt lehetőség. Ilyen szempontból tapasztalat nélkül mentél bele a nyári feladatokba. Mennyire lehetett a nemzetközi térben elhelyezni az U17-es és az U18-as válogatottat?

Elhelyezni egyáltalán nem lehetett. Ha mondhatom ezt, Attiláék már régóta benne vannak a szakmában és ők sokat beszéltek arról, hogy a korosztályban melyik nemzetnek milyen eredményei vannak, általában milyen stílust képviselnek. Előre azt viszont nem lehetett megmondani, hogy ki milyen csapatot fog hozni. Nagy mázlink volt a csoportmeccsek előtt, mert Szolnokon és Debrecenben is a két csoportriválisunk elsőként egymással játszott. Szerencsére itt valamennyire megismerkedhettünk velük.

Debrecenben Franciaország kiesett a csoportunkból, így két mérkőzést játszottatok. Előzetesen nem lehetett tudni, hogy ez milyen hatást vált ki. Amikor kiderült, neked mik voltak az első gondolataid?

Én a lehetőséget láttam benne, mert Franciaország mindig erős csapatokat szokott hozni a világbajnokságokra. A hiányukban olyan lehetőség nyílt előttünk, ha megverjük Svájcot és Észtországot, akkor úgy jutunk tovább, hogy biztosan elkerüljük az amerikaiakat. Sikerült ezt megvalósítani és ennek örültem.

Attila arra figyelmeztetett, hogy kevesebb meccsünk lesz, mint a többieknek és nehezebb belerázódni. Elsőre nem igazán hittem el, de amikor megtapasztaltam a napi egy mérkőzést, közte pihenőnappal és főleg azt, hogy a buborék miatt nem lehetett mit csinálni, akkor éreztem, hogy mi ennek a hátránya.

Fotó: FIBA.Basketball

A csoportkör után az egyenes kieséses szakasz első meccsén a negyeddöntőben Oroszország volt a rivális. Mi volt a kulcsa annak a meccsnek?

Nagyon izgultam, ahogy egyébként minden meccs előtt. Keményen mentünk bele, nagy hangsúlyt fektettünk a védekezésre, de így is elég sok pontot kaptunk. Szerencsére sikerült túldobni őket. Elképesztően boldogok voltunk, fel sem fogtam, hogy megnyertük a mérkőzést és éremért játszhatunk.

Ponterős meccsbe keveredtetek. Mi fordult át, hogy ennyire eredményesek tudtatok lenni?

Többször elhangzott, hogy kezdjünk el távoli dobásokat is ráemelni, mert kizárólag egypontosokkal nem fogunk nyerni. Volt egy remek játékosunk Szabó Zita személyében, akinek sült a keze, mint a tornán még előtte nem. Mi is betaláltunk, igaz nem kétpontosokkal, de a lényeg, hogy nem csak ziccerekből tudtunk pontot dobni.

A spanyolok elleni elődöntően mi volt a meghatározó?

Nagyon kemény meccset játszottunk. Igyekeztünk mindent kiadni magunkból. Több spanyol játékost láttunk az U19-es világbajnokságon. Tudtuk, hogy nagyon jól kosárlabdázó csapatról van szó. Szoros meccsen maradtunk alul. Sok lepattanót engedtünk nekik, eléggé “folyékony” volt a mozgásuk támadásban és védekezésben. Jobbak voltak nálunk, de utána szépen búcsúztunk el a tornától.

Fotó: FIBA.Basketball

A világbajnokságok sajátossága, hogy a döntő az esti programba van, de a bronzmeccset már délután lejátsszák a csapatok. Egy órátok volt az elődöntő után. Az mivel telt?

Az elején elég szomorú voltam, hogy kikaptunk a spanyoloktól. A mi meccsünk után kezdődött az USA – Németország elődöntő, amit megnéztünk. A későbbi ellenfelünknek, a németeknek még egy meccsét kivideóztuk és közben mindenki próbált arra a feladatra koncentrálni, nem az elveszített elődöntőre. Jól jött ki, hogy bennünk maradt a drukk az elődöntőből, ilyen szempontból külön bemelegíteni nem kellett. Csak arra koncentráltunk, hogy meglegyen az érem.

Kívülről olyan benyomásom volt, hogy a végét jobban bírtátok. Belülről is érezni lehetett?

Igen, teljesen érezhető volt. Amikor egyenlítettünk és dobtunk két egypontost, az adott egy olyan löketet, önbizalmat, ami kitartott a meccs végéig.

Utána az ünneplés gondolom örök emlék marad.

Az biztos.

Rád még vár az U17-es Európa-bajnokság Lisszabonban. Hogy készülsz?

Itt Pécsen megkezdődik a klubszezon, de ahogy korábban is, kiváló szakemberek vannak az akadémián, akik egyéni edzésekkel segítenek felkészülni. Lesznek összetartásaink is. Már nagyon várjuk a találkozást és azt, hogy készüljünk az Eb-re.

Fotó: FIBA.Basketball

Az Európa-bajnokság más verseny lesz, nem csak a korosztály miatt, de az a klasszikus háromnapos formában zajlik majd.

Igen, így van. Kíváncsi vagyok milyen lesz. Nekem ez az első válogatott nyaram, még nem volt ilyenben részem. A legfontosabb, hogy az U17-es Eb-ről is úgy térjünk haza, hogy mindent kiadtunk magunkból.

Az 5:5 szezon neked miként alakul?

Az utolsó utánpótlás évem jön.

Ez egy speciális év ilyen szempontból. Milyen célokat tűztél ki egyéni és csapatszinten is? 

Jöttek új játékosok és természetesen vannak kiöregedők. Látni kell, hogy az ellenfeleink közül ki milyen kerettel és milyen szerkezettel szerepel majd. Annyi biztos, hogy szeretnénk nyolcas döntőbe kerülni és ott minél jobb helyezést elérni. Egyénileg pedig a védekezést erősíteném, mert az alapozza meg a támadásokat. Remélem, hogy minden úgy sikerül, ahogy szeretném.

A jövő mit hozhat?

Szeretném ezt az évet kimaxolni és majd meglátjuk az eredményét. Megpróbálok nem koncentrálni a későbbi dolgokra, a jelenleg előttem álló feladatokban szeretnék a legjobban teljesíteni.

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés