:
:
Szerdán este olyan tettet hajtott végre a Yakin Doğu Üniversitesi, melyre a nõi kosárlabdában nagyon kevés példát találni. A bajnoki cím elhódításával idei harmadik trófeáját is megnyerte, hiszen hazája mindkét sorozata mellett az Európa Kupában is felért a csúcsra. Kivételes sportélményt adó csapatteljesítményt láttunk. Néhány mondat erejéig érdemes szubjektívebb hangvételben is visszatekinteni az elmúlt szezonra.
Fotó: ydumelekleri.neu.edu.tr
Írta: Nagy Norbert
Amikor magyar idõ szerint szerdán este olyan fél nyolc magasságában Candace Parker második büntetõje is leperdült a gyûrûrõl, majd csalódottságában a fejét fogva elterült a parkettán, miközben a Yakin Doğu Üniversitesi játékosai rohantak be ünnepelni a pályára, nehéz volt szavakat találni. Elképesztõ szezont koronázott meg a YDÜ. Az évad elején, amikor elkezdtük követni a csapat teljesítményét, azt elsõsorban a magyar kötõdés miatt tettük. Vajda Anna és a honosított, a válogatottban is bemutatkozó Courtney Vandersloot szereplését figyelhettük. Nem sok minden utalt arra, hogy ennyire kiemelkedõ szezon lesz. Érkeztek ugyan a nagyon profin megszerkesztett sajtóközlemények az igazolásokról, formálódott egy erõs keret, de igazság szerint egyetlen kérdés végig ott lógott a levegõben: hogy lesz ebbõl igazi csapat?
Ahogy teltek a hetek és jöttek az elsõ nagy gyõzelmek, a veretlenül megvívott Európa Kupa alapszakasz, a megnyert bajnoki rangadók, kiderült, hogy éppen abban a legerõsebb a YDÜ, amitõl a legjobban féltettük: igazi CSAPATKÉNT bizonyult jobbnak a hasonló kaliberû riválisoknál. Olyan egymásért küzdést, – divatos megfogalmazással élve – kémiát tapasztalhattunk a játékosok között a fontos meccseken, ami ezen a szinten nagyon ritka. Meg lehet kockáztatni, hogy topligákban élcsapattól évek óta nem láttunk ennyire jó összhangot a pályán. Posztokra lebontva is kiemelkedõ volt a közös munka hatékonysága. Közösségi oldalakon is belefuthatunk abba, ahogy például Kayla McBride méltatja Courtney Vandersloot-ot. Ilyen szavakkal sem mindennap találkozunk egy európai szezon végén.
A trófeákig vezetõ út tele volt nagyobbnál nagyobb fordulatokkal és kihívásokkal. Az elsõ kiemelkedõ sikert a Török Kupa elhódítása jelentette, ahol a negyeddöntõ kapcsán az egyik legnehezebb ellenfelet kapta a sorsoláskor a YDÜ. Az akkor még listavezetõ Galatasaray jött szembe és õket sikerült végig dominálva közel 20 ponttal legyõzni. A folytatásban a Besiktas és az AGÜ már nem okozott gondot. Története elsõ döntõjét tehát rendkívül magabiztosan nyerte a csapat. Lélektanilag lehetett igazán fontos a siker, hiszen lendületet és hitet adott a folytatásra.
Ezt követte az Európa Kupa végjátéka, ahol a negyeddöntõben szintén az egyik legkellemetlenebb stílusú gárda, az Euroligából érkezõ késõbbi francia bajnok Villeneuve d’Ascq volt az ellenfél. Egy szoros franciaországi meccs után hazai pályán darálta be riválisát a YDÜ. Az elõdöntõben aztán ismét a Galatasaray érkezett, ahol az jelentette a nehézséget, hogy mindkét összecsapáson 20 pont környéki elõnyt adott le a csapat. Amitõl viszont más gárdák megroppantak volna, abból a YDÜ inkább erõt merített és végül tovább tudott jutni. Az EK döntõ kapcsán pedig ismét elmondhatjuk azt, amirõl feljebb írtunk. Csapatként mûködött igazán jól a YDÜ. A visszavágón hazai pályán gyorsan hátrányba kerültek, végsõ gyõzelmet érõ különbséggel vezetett az AGÜ. Úgy gondolhattuk, hogy a nagy szurkolói elvárások bénítólag hatottak a keret tagjaira, de az utolsó 13 percet 28-13-ra nyerte a YDÜ. Ezek a percek mutatták meg a csapat igazi erejét, hiszen nem volt annyira gördülékeny a játék, mint korábban. Az átlagoktól elmaradtak a dobóteljesítmények, de nagy szívvel sikerült felállni ebbõl a helyzetbõl.
Április már a bajnoki végjátékról szólt. A negyeddöntõben az İstanbul Üniversitesi nem okozott gondot, míg az elõdöntõben ismét a Galatasaray következett. A párharc elsõ meccse volt a YDÜ idei 50. tétmérkõzése. Felfoghatatlanul nagy szám ez. A nõi mezõnyben Törökországot leszámítva ekkora mérkõzésszámmal sehol nem dolgoznak. Végül a döntõvel együtt 58 tétmeccsnél állt meg a csapat. A Galatasaray elleni elõdöntõ már egyértelmû dominanciát hozott, hogy aztán következzen az álomdöntõ a Fenerbahce ellen. Sokan leírták a YDÜ-t a finálé elõtt, hiszen Candace Parker érkezésével az edzõváltás után megtáltosodott Fenerbahce-t inkább esélyesnek tartották. Az elsõ két hazai találkozón McBride és Vandersloot ponterõs játékával, a magas posztokon hõsiesen küzdõ centerek helytállásával és a török játékosok csupaszív hozzáállásával sikerült 2-0-s elõnybe kerülni. A Fener csarnokában lejátszott két meccsen nem jött össze a bravúr, mi is tettünk rá utalást, hogy a körülmények sem voltak a legideálisabbak. Talán túlzottan is tisztelték a nagynevû riválist a játékvezetõk. Az ötödik meccs drámája pedig a beszámolónkban is elolvasható.
Fontos a YDÜ szereplése kapcsán kiemelni, hogy mindenki hozzá tudott tenni a keretbõl. Akinek pár perc jutott, az abban a pár percben remekelt, akinek 35 percet kellett végig dolgoznia, õ ott hozta ki magából a maximumot. Az ilyen mély kerettel dolgozó csapatoknál nem mindig valósul meg ez az összhang. Sokszor ment szembe idén a papírformával és a trendekkel a YDÜ. Olyan triplázást láttunk, amit a nõi kosárlabda hívei nem egyszer fel fognak idézni. Különlegesen pozitív közeg alakult ki a csapat körül. Egymásért is küzdöttek a játékosok, hiszen ilyen bravúros szerepléshez erre a rendkívüli hozzáállásra is szükség van. Gratulálunk!
