:
:
Vasárnap este véget ért Csehországban a 16. Nõi Kosárlabda Világbajnokság. A tornára a hatalmas meglepetésekrõl, a betlizõ sztárcsapatokról, a parádézó hazaiakról és egy toronymagasan kiemelkedõ amerikai válogatottról fogunk emlékezni. Két részes összeállításban megpróbáljuk értékelni a világbajnokságon látottakat. Összefoglalónk elsõ részében a 9. helyezett Brazíliától, a 16. helyezett Szenegálig tekintjük át a mezõnyt.
Valami megindult Afrikában
Az utolsó két hely sorsáról a két afrikai gárda összecsapása döntött, melyen végül Mali válogatottja bizonyult jobbnak, így a 15. helynek Herve Coudray csapata örülhetett, míg a 16. Szenegál lett. Ez teljesen papírforma eredmény, 100 szakemberbõl és szurkolóból 101 ilyen eredményre számított.
Pár nappal a torna után azonban mégis az afrikai nõi kosárlabdázás nagy elõrelépésérõl írunk. A látszólagos ellentétet Mali válogatottja szolgáltatta. A francia szakmai stábbal megerõsített együttes az elsõ csoportkörben Brazíliától 7, Dél-Koreától hosszabbítás után 2 ponttal kapott ki. A Mondeville élén már bizonyító vezetõedzõ, Herve Coudray remek csapatot rakott össze. Mali vezére az EuroLiga rutinnal rendelkezõ, a Brnóval Final Four-ban szereplõ Hamchetou Maiga Ba volt, meccsenként átlagban 10.8 pontot szerzett, de például a koreaiak ellen 16 egységig meg sem állt. A válogatott legjobb lepattanózójának 10.2-es meccsenkénti átlaggal a Franciaországban pattogtató, ’89-es születésû Magnouma Coulibaly bizonyult.
A két remek egyéni teljesítmény mellett csapatként is szépen muzsikált az együttes, a szakértõk egybehangzóan állítják, hogy kicsivel több nemzetközi rutinnal akár két gyõzelmet is elkönyvelhetett volna elsõ három meccsén a Coudray-csapat, sõt Spanyolország ellen is (az egyetlen nagy arányú, 36-80-as vereségüknél) a megilletõdöttségük nagyobb volt, mint a tudáskülönbség.
Maiga Ba a válogatottól történõ visszavonulása szélén áll, de Malit így sem kell leírni, a csapat többi tagja kiváló korban van, ha ez a tudatos építkezés folytatódik és az olimpiai kvalifikáció is sikerül a jövõ évi Afrika Bajnokságon, akkor Londonban már az európai csapatokra is veszélyesek lehetnek.
Melyik Kína igazi arca?
A 13.-14. hely sorsáról a Kína-Argentína összecsapás döntött. A két csapat közül az argentinok a helyükre kerültek. A számukra csúcsot jelentõ négy évvel ezelõtti, brazíliai 9. hely után az elmúlt évek erõfelmérõin nyújtott teljesítményük alapján csak a két afrikai válogatott megelõzésében reménykedhettek. A 13. helyre befutó Kína viszont csalódást okozott. A Pekingi Olimpia negyedik helyezettje minden komolyabb játékerõt képviselõ csapattal szemben alulmaradt és a két gyõzelmüket a helyosztók alkalmával szerezték.
A kínaiak pekingi csapata jelentõsen átalakult. A hazai rendezésû olimpiára minden veteránt feltámasztottak, ennek akkor meglett az eredménye, de azóta abból a nagyszerû játékerõt képviselõ keretbõl hárman már a civil életben keresik a boldogulást. Talán az Egyesült Államok válogatottján kívül egyik csapat sem élné túl, ha három kulcsembere is visszavonulna…
Ennek ellenére ott volt a vb-n a távol-keleti csapatban az olimpia pontkirálya Lijie Miao vagy éppen a remekül lepattanózó Nan Chen. Mivel a kínaiakat utoljára két éve láttuk, elsõsorban azt tûnt ki, hogy az olimpia óta bekerült új játékosok finoman szólva sem képviselik azt a szintet, mint elõdeik. A kínaiak elsõ veresége után Lijie Miao is arról beszélt, hogy fiatalok nem vették fel a ritmust. A távol-keletiek nem titkoltan Londonra építik ezt a csapatot, így igazából csak jövõre, a játékokra kvalifikáló Ázsia Bajnokság után kaphatjuk meg a választ a fentebb feltett kérdésre.
Soha nem látott magaslatokban a görögök
A 11. helyért Görögország és Kanada csatázott, melybõl a hellének jöttek ki gyõztesen. A kanadaiak végtelenül szimpatikus, fiatal és lelkes kerettel érkeztek. A 12. helyük titka az Ibizán pattogtató Kimberley Smith ponterõs játékában, illetve a velük egy ágon játszó és ott betlizõ kínaiakban keresendõ.
A görögöknek ez a VB a tavalyi csodálatos EB szerepléssel hullott az ölükbe. Lényegében leegyszerûsíthetnénk úgy is a helyzetüket, hogy az elsõ nagy generációjuk, Maltsi, Kalentzou, majd az utánuk jövõ Kaltsidou és Papamichail örömjátéka volt ez, azaz azoké a játékosoké, akik az utóbbi években fáradságos munkával felrajzolták a helléneket a nõi kosaras világ térképére.
Ezen a VB-n azonban az is bebizonyosodott, hogy a megszerzett 11. helynél több nagyon nincs bennük. Maltsi önmagában zseni, például 27 pontot dobott az amerikaiaknak, de padjukban nem volt erõ és emiatt variációs lehetõségeik is beszûkültek. Az elsõ 10 csapatot pedig így nem lehet megverni.
Csalódást okozó Brazília
A 9.-10. helyezett Brazília és Japán párharcából került ki. Itt a legutóbbi VB-n negyedik brazilok szerezték meg a 9. pozíciót. A japánok üde színfoltjai voltak a tornának, gyors kosárlabdájukkal meglepték a mezõnyt és Juko Oga 19 pontos átlaga is magáért beszél. Oga nemzetközi berobbanására 2001 óta várnak a szakemberek, ugyanis abban az esztendõben a junior VB-n, amit szintén Csehországban rendeztek, 25 pontot átlagolt.
A brazilok a torna elsõ bombameglepetését szállították azzal, hogy nem jutottak a legjobb nyolc közé. Egy kicsit furcsa hasonlattal élve, a dél-amerikaiak úgy jártak, mint tavaly a pécsiek. Nyáron összeraktak egy csapatot, majd a WNBA döntõi után az utolsó pillanatban beesett két extra képességû kulcsjátékos, csak õket éppenséggel nem volt már idõ beépíteni.
A nyári hónapokban a brazilok játszottak Európában, részt vettek és nyertek a Dél-Amerika Bajnokságon. A hírek már ekkor arról szóltak, hogy nem igazi a csapat, de ezt egy legyintéssel el lehetett rendezni, mivel tudtuk, hogy a WNBA-ben csúcsformában pattogtató Erika De Souza és Iziane Castro Marques majd csatlakozik és minden szép lesz. Hát nem lett az… A két klasszis eljutott a tengerentúli nagydöntõbe és így három nappal a feldobás elõtt estek be. Ez minden volt, csak ideális nem. Ráadásul dél-amerikaiak pont az elsõ meccsükön találkoztak Koreával, akik késõbb a nyolc közé jutásért folytatott harcban a legnagyobb riválisuknak számítottak. Gyakorlatilag ezen a nyitó meccsen elszenvedett vereséggel elúszott a legutóbbi VB-n negyedik helyezett csapat reális nyolc közé jutása.
Erika így hiába játszott élete formájában, 16.3 pontot és 12 lepattanót átlagolva meccsenként, nem volt még egy húzóember. Iziane csak a kisebb csapatok ellen kozmetikázott statisztikáján, míg a brazilok 30 év fölötti klasszisai akár 4-5 pontot is rontottak átlagaikon a négy évvel ezelõtti tornához képest. Arról nem beszélve, hogy a 2006-os VB-n 14 pontot átlagoló Kelly Santos-t sérülés és formahanyatlás miatt mindössze 3 meccsen lehetett bevetni és ezeken sem volt csapata hasznára.
A sorozatunk következõ részében az elsõ nyolc helyezettel foglalkozunk!
