Hirdetés
Archivum

Egy világbajnokság margójára (2/2)



:

:

Hirdetés

Vasárnap este véget ért Csehországban a 16. Nõi Kosárlabda Világbajnokság. A tornára a hatalmas meglepetésekrõl, a betlizõ sztárcsapatokról, a parádézó hazaiakról és egy toronymagasan kiemelkedõ amerikai válogatottról fogunk emlékezni. Két részes összeállításban megpróbáljuk értékelni a világbajnokságon látottakat. Összefoglalónk második részében a 8. helyezett Dél-Koreától, a világbajnok Egyesült Államokig tekintjük át a mezõnyt.

Elszálló oroszok

A 7. hely sorsa Oroszország és Dél-Korea válogatottja között dõlt el. Végül az oroszok végeztek az elõkelõbb helyen, de ezzel nem lehetnek elégedettek.

A koreaiak nyolcadik helye lényegében az elsõ játéknapon eldõlt, amikor Brazíliát sikerült legyõzniük 1 ponttal. Dal Chik Lim csapatát rendkívüli sérüléshullám sújtotta a tornán, a középdöntõk során már csak 9 játékossal tudtak kiállni. Ennek ellenére a sztárcsapatokon kívül mindenkit megszorongattak és a négy évvel ezelõtti 14. pozíciójukhoz képest hatalmas elõrelépést mutattak. A koreaiaktól Yeon Ha Beon bizonyult a legeredményesebbnek 15.8 pontos átlagával.

Az oroszok helyzetének áttekintése nehezebb dió. Borisz Szokolovszkij gárdája hat meccset nyert a két csoportkörben, többek között Spanyolországot és a cseheket is simán verték, aztán a negyeddöntõben jöttek a Fehéroroszok és a búcsú az arany álmoktól. Az oroszoknál nem volt meg az átütõ erõ, az a közös akarat, amivel négy éve Brazíliában sikerült legyõzniük az Egyesült Államokat is. Lehetett hallani olyan híreket, hogy csak erõs nyomásra vállalták el a legjobbak a nemzeti csapatban való szereplést, de ez sem mentség arra, hogy a Sztyepanova, Hammon, Ambrosimova trió remeklése mellett egy újabb világverseny telt úgy el, hogy igazából orosz tehetség nem tûnt ki a mezõnybõl. Egy friss, egy új titán hiányzott ebbõl a gárdából. A játékosok mellett a szakmai stáb sem lehet maradéktalanul elégedett a teljesítményével, a langyosan játszó csapatukat nem tudták kizökkenteni az apátiából, a vége pedig egy csúfos szereplés és az okokat egészen mélyen keresõ, magyarul kínosan magyarázkodó vezetõedzõ lett.

Természetesen az oroszok válságáról csak akkor lehet beszélni, ha a jövõ évi, olimpiai kvalifikációról döntõ lengyelországi EB sem sikerül nekik.

Hova tûnt a címvédõ?

Az 5. helyért Franciaország és Ausztrália mérkõzött, közülük a címvédõ opálok végeztek elõrébb. A hatodik helyezett gallok helyzete igen érdekes. Ha valaki azt mondja, hogy a regnáló Európa-bajnok hatodik lesz az adott világbajnokságon, úgy, hogy a kontinensérõl három gárda is megelõzi, biztos, hogy csalódásról beszélnénk. Pierre Vincent csapatának jelen esetben azonban nem szabad csalódásként megélnie a történteket. Az EB-gyõztes keretbõl ugyanis csak hatan maradtak, lesérült Gruda és Emilie Gomis, de még így is közel voltak a legjobb négyhez. Az átalakuló francia válogatott remek szereplésének a titka a tökéletesen megkomponált védekezésben és a Jekatyerinburgban még tovább erõsödõ Celine Dumerc játékában keresendõ.

Az ötödik ausztráloknak nem volt szerencséjük és el is számolták magukat. Az opálok a felkészülési idõszakban teljes kerettel kétszer is verték az Egyesült Államokat, így joggal bízhattak a címvédésben. Carrie Graf csapata az elsõ 5 meccsét nyerte is, majd azonban a középdöntõ utolsó fordulójában alulmaradtak az amerikaiakkal szemben. A mérkõzésnek az volt a tétje, hogy ki játszik a házigazdával. Az USA elleni rangadón nem törték magukat az ausztrálok, mondván a cseh alakulat sem okozhat gondot…  A negyeddöntõben azonban eljött a menetrendszerinti tornánkénti egy hullámvölgy Jacksonnál is és Taylor-nál is. Graf edzõnõ balszerencséjére pedig a két játékos ugyanazon meccsen betlizett,és ez az oroszoké hasonló kínos búcsúhoz vezetett.

Az ausztráloknál ugyanakkor ki kell emelni, hogy bekövetkezett az amire számítani lehetett, azaz Elizabeth Cambage jött, látott és berobbant, 13.6-os pontátlagával és 5.4-es lepattanózásával csapata legjobbja lett.  Az opáloknak ezután a szereplés után jövõre kell kivívni az olimpiai részvételt, hogy 2 év múlva Londonban a veteránok egy jó Cambage-dzsel kiegészülve újra az aranyért hajtsanak.

Meglepetés spanyolok és fehéroroszok

3. és 4. hely sorsát Spanyolország és Fehéroroszág döntötte el egymás között. A kettõsbõl a spanyolok állhattak a dobogóra. A kiváló csapatjátékot mutató fehéroroszok Leucsanka és Veramejenka vezetésével pályafutásuk talán legjobb 11 napján vannak túl. A torna meglepetés együttesénél tökéletesen sikerült a formaidõzítés, ráadásul az amerikaiakhoz hasonlóan Leucsanka is át tudta menteni a WNBA lendületét a VB-re. Az elõdöntõben csak hosszabbításban alulmaradó Bujalszkij-csapat harcias védekezésével jutott a legjobb négyig.


„Rengeteg mindent nyertem a pályafutásom során, de ilyet még nem éreztem!”
– mondta Valdemoro a bronzmeccs után. A harmadik spanyoloknál egy remek generáció örömjátéka volt ez a VB. A ’76-os Aguilar és Valdemoro, a ’79-80-as születésû Palau és Montanana úgy érkezett erre a tornára, hogy szép eredménnyel tegyék fel a koronát a pályafutásukra. A spanyol szövetség pedig rákapcsolt és Sancho Lyttle honosításával hiányposztra egy világklasszist tett melléjük. A spanyolok gyakorlatilag a franciák elleni negyeddöntõ elsõ félidejét és az amerikaiak elleni elõdöntõ egyes szakaszait leszámítva kiegyensúlyozottan játszottak. Jose Ignacio Hernandez mester tökéletesen gazdálkodva a játékosai perceivel és Lyttle 18.4, illetve Valdemoro 17.7 pontos átlagával a nõi szakág legnagyobb sikerét szállította a hispánoknak.

A spanyoloknál dicséretes, hogy a felnõtt válogatottság kapujában toporgó fiatalok, Torrens vagy éppen Nicholls is lehetõséget kaptak és bizonyítottak.

A két csoda

A döntõben Csehország és az Egyesült Államok mérte össze erejét. A csehek nem jutottak volna el ideáig, ha nem rendezõk, de ezt nem negatív szempontból állapítjuk meg. Azzal a lelki plusszal, akarattal és hihetetlen lelkesedéssel hegyeket mozgattak meg Lubor Blazek tanítványai. Blazek mester sem volt könnyû helyzetben, Jan Bobrovsky örökébe lépve egy kicsit idõsödõnek tûnõ hölgykoszorút kellett sikerre vezetnie hazai közönség elõtt, de a Prága mestere hihetetlen felkészültségrõl tanúbizonyságot téve ezt is megoldotta.

A cseheknek volt két klasszisuk, az utóbbi évek kisebb hullámvölgye után magára találó és végül a torna legértékesebb játékosának megválasztott Horaková, illetve a 16.4 pontot átlagoló Vitecková. Még az is belefért a házigazdánál, hogy a WNBA-ben vitézkedõ Vesela ne nyújtson extrát. A küzdõszellem mellett természetesen jó dobóforma is kellett a csapattól, összesen 47,4%-al dobáltak a hazai játékosok mezõnybõl, ami igen kiemelkedõnek mondható.

A világbajnok az Egyesült Államok lett. A tökéletes edzõvel, Geno Auriemmával a kispadon, a WNBA formát átmentve gyakorlatilag átgyalogoltak a mezõnyön Taurasiék. Volt egy rossz negyedük Franciaország ellen és egy rosszabb félidejük a döntõben a csehekkel szemben. Az amerikaiak fizikálisan és képzettségben is magasan kiemelkedtek és most úgy tûnik, hogy ismét több lépessel a világ elõtt járnak.

Ez a VB a szempontjukból arra volt jó, hogy megmutatták a londoni csapat vázát. Auriemma fiatalítása is bejött, Tina Charles és Angel McCoughtry hasznos alapember lett, a keret egyetlen egyetemistája Maya Moore pedig megmutatta, hogy milyen szintre juthat el. Az aranyérmet azonban még a Bird, Taurasi, Catchings trió szállította.

Így ért tehát véget a csehországi világbajnokság, egy fordulatos 11 nap rövid történetét tekintettük át!

Hirdetés