Hirdetés
Magyarország

Egyetemi bajnoki cím, MVP elismerés – interjú Baffy Fannival



:

:

Fotó: MEFOB FESZT

Hirdetés

Múlt hétvégén rendezték Miskolcon az egyetemi négyes döntőt. A bajnoki címet az UNI-Győr SZESE szerezte meg, a torna MVP-je pedig Baffy Fanni lett. Vele beszélgettünk az egyetemi kosárlabdázásról, az élvonalbeli szereplésről és a hétvégi Final Four tapasztalatairól.

Gratulálok a bajnoki címhez! Fogalmazhatok úgy, hogy pályafutásod eddigi legnagyobb sikere?

Köszönjük szépen! Szerintem mondhatod ezt. Olyan szempontból biztosan, hogy eddig talán ebben volt a legnagyobb szerepem.

Ezt mutatja, hogy megkaptad az MVP címet is. Mennyire tudathasadásos állapot, hogy két eltérő szereped van? Egy karriered az A-csoportos profi csapatnál, ahol kevesebb perccel meghatározott részfeladatokat kell megoldanod és ott a Piros-csoport, illetve az Egyetemi Bajnokság, ahol abszolút húzóember vagy.

Eleinte nehéz feladat volt ehhez alkalmazkodni. Ahogy te is mondat, igazából teljesen más szerep a kettő.

Az A-csoportot úgy jellemezném, hogy kevés percből kell kihozni a maximumot és inkább mezőnyszinten kapok feladatokat. A Piros-csoportban és az Egyetemi Bajnokságban valóban vezéralaknak kell lennem.

Eleinte próbáltam ugyanazt csinálni mindkét csapatnál. Mostanra szerencsére már külön tudom választani a kettőt és úgy gondolom, hogy elég jól sikerült ezt megtenni az utóbbi időben.

A közös munka során miben mutatkozik meg a különbség azok között, akik feljátszanak az A-csoportba és azok között, akik a Piros-csoportban és az Egyetemi Bajnokságban szerepelnek?

Én nem teljesen így hasonlítanám össze. Annyit emelnék ki, hogy az A-csoportban nagyobb szerepet kap a taktikai felkészítés és emiatt teljesen más az egésznek a ritmusa. Bizonyos szempontból lassabb, taktikusabb az ottani játék.

A másik két bajnokság jobban hasonlít az utánpótláshoz. Nincs annyi taktikai elem, inkább futunk, gyors játék jellemzi a munkát, sok indítással dolgozunk. Talán ez a legszemléletesebb, ami megmutatja a különbséget.

Neked melyik rendszer fekszik jobban a pályafutásod jelenlegi szakaszában?

Mivel mind a kettőben játszom, így megvan az egyensúly számomra. Preferálom a lassabb, letisztult játékot is, de azt is, amikor rohanunk és mennek a gyorsindítások. Azt mondanám, hogy mind a kettő.

Fotó: UNI-Győr

A Piros-csoportban is szerepel az egyetemi csapat. Ez azt jelenti, hogy 50 lejátszott meccsel fogjátok befejezni a szezont a hétvégén. Ez rutinban, edzésmunkában mit jelent?

Rozmán Lillával ketten vagyunk, akik az A-csoportban is játszunk. Mi év közben ott edzettünk és leginkább mérkőzéseken találkoztunk a többiekkel. Ezt nehéz volt kezelni az elején és talán ezért sem lett olyan túl jó szezonunk a Piros-csoportban.

Én mindig azt mondom, hogy edzésen könnyebb összeszokni, mint mérkőzésen. Mindannyian régóta ismerjük egymást az utánpótlásból. Szerencsére ennek köszönhetően már szezon közben a mérkőzéseken is formálódott a játékunk, miközben mi még az élvonalbeli csapattal dolgoztunk. Aztán amikor ott végeztünk, onnantól tudtunk a közös edzésmunkában részt venni. Jobban megismerhettük egymást és ez nagyon sokat számított a végén.

Az Egyetemi Bajnokságban a Nyugati-csoportban szerepeltetek. Az ott elért 9/3-as mutatót hogy értékeled?

Nehéz csoportban voltunk, miután a tavalyi döntősökkel – a TFSE és az ELTE-BEAC – együtt szerepeltünk. Ennek ellenére azzal számoltunk, hogy lehet esélyünk. Ez az év lehet az, amikor közel kerülhetünk az előbb említett két csapathoz.

Az alapszakaszban talán az még nem volt ott a fejekben, hogy döntőt játszhatunk, hanem első lépésként, hogy minél közelebb legyünk például a TF-hez. Tavaly az elődöntőben nagyon kemény mérkőzésen kaptunk ki tőlük. Azért is szerettünk volna visszavágni.

A BME-MAFC elleni negyeddöntőt hogy idéznéd fel?

Az egy szokatlan hangulatú párharc volt. Az ember gondolkodása már az A-csoportra áll rá, ahol kettő vagy három győzelemig tartanak a rájátszás párharcok. Az első meccsen elért nagy arányú győzelmünk után – 26 ponttal nyertünk akkor – furcsa volt, hogy a másodikon a 11 pontos vereség is győzelemmel ért fel. Nem így terveztük, természetesen a másodikon is nyerni szerettünk volna, de ennek ellenére jól jöttünk ki belőle és meglett a továbbjutás

Eljött a miskolci Final Four. Nagyon elkoptatott szerkesztői fordulat, hogy a játék küzdő jellege dominált, de a DEAC elleni elődöntő első félidejére ez abszolút igaz.

Úgy mentünk oda, hogy jól ismertük a debrecenieket. Tavaly a bronzéremért velük játszottunk, a Piros-csoportban is találkoztunk már idén. Mondtam a lányoknak, hogy ne fogjuk fel fix győzelemként. A debreceniek is felkészülten érkeztek. Az elején nem jött ki a lépés, de Lillával azt beszéltük, hogy várható egy törés és utána kezd el minden jól sikerülni. Szerencsére így is lett.

A harmadik negyed váltására nem volt válasza a Debrecennek.

Pontosan, én is ezt éreztem. Ránk sokszor jellemző, hogy az elején úgymond be kell melegednünk. Jó fizikális állapotban vagyunk szerencsére és általában jobban bírjuk a végét. Ezen a mérkőzésen is kijött, hogy a végére elfáradtak a debreceniek és bennünk volt még erő.

Folytassuk a döntővel, amikor 15 perc után 20 pontos hátrányba kerültetek. Mi történt akkor?

Nem tudom megmondani. Nem jöttek be a dobások, megtorpantunk és gyorsan elléptek 10 ponttal. Aztán nem sokkal később már 20 ponttal vezettek és ott szerintem egy kicsit mindannyian megijedtünk. Ezt követően viszont átkapcsoltunk és elhittük, hogy a miénk lehet a győzelem. Hihetetlen, hogy sikerült megcsinálni. Én még nem voltam részese ilyen mérkőzésnek.

A fordítást követően olyan flow-ba került a csapat, hogy már ti hagytátok állva az ELTE-BEAC-ot.

A második negyed végéhez közeledve elkezdtük menni és onnantól nem álltunk meg.

Ezt az élményt, ezt a lendületet tovább lehet vinni a következő szezonra? Esetleg az A-csoportos szereplésedbe is át lehet valamilyen szinten emelni?

Én úgy gondolom, hogy igen. Erőt adhat a további munkához és ezáltal a fejlődéshez. Egyetemi szinten pedig nem szabad mást kitűzni célként, mint a címvédést. Örültünk annak, hogy sikerült megszakítani a TF sorozatát. Egész évben ezen dolgoztunk, ott volt a fejünkben, hogy milyen jó lenne elérni és hihetetlen, hogy meg tudtuk csinálni együtt.

Nyáron jön az EUSA Európai Egyetemi Játékok. Arra milyen érzésekkel készülsz: eredményorientált tornaként vagy közösségi élményként?

Ilyenben még nem volt részem. Universiade válogatott vagyok, egy rövid összetartás lesz, de maga a torna sajnos elmarad. Hogy Lengyelországban milyen lesz ez a rendezvény, hogy néz majd ki, a mezőny milyen erőt képvisel, nem tudom. Én azt mondanám, de erről még nem beszéltünk, hogy nem eredményorientált lesz. Tökéletes alkalom a csapatépítésre. Egy nemzetközi tornán a hazánkat fogjuk képviselni, ami mindenképpen nagy élmény.

Térjünk át az élvonalbeli csapatra? Ott milyen célokat fogalmaztál meg, miben szeretnél fejlődni?

Csapatszinten az eredményeket tekintve mindenképpen jobb szezonra számítok, szeretnénk a négybe kerülni. Most nagyon nem jött ki a lépés, nem úgy, mint tavaly, amikor bronzérmesek lettünk. Egyénileg próbálok minél több percet kiharcolni magamnak. Nyáron egyéni képzések lesznek, ahol több területen fejlődhetek.

Idén már nem tartoztál az U20-as védőernyő alá. Ez mekkora váltás?

Nagy váltás. Nekünk fiataloknak óriási segítség az U20-as szabály és az, hogy kötelező legalább 20 percet biztosítani. Attól függően, hogy hány U20-asa van egy csapatnak, gyakorlatilag 5-6 perc ilyenkor mindig jut. Amikor ennek vége, onnantól ezt ki kell harcolni és ez mindenki életében egy nagy váltás. Én úgy gondolom, hogy ezek a legnehezebb évek.

Fotó: MEFOB FESZT

Hirdetés