Hirdetés
Magyarország

“Egyik nagy álmom, hogy egyszer a WNBA-ben szerepelhessek” – nagyinterjú Kiss Virággal



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

Közel két hónapja zárult a 2021/ 2022-es női bajnokság, ahol az NKA Universitas PEAC együttese a negyedik helyen végzett. A szezon lezárását követően Kiss Virággal, a pécsiek válogatott játékosával beszélgettünk az elmúlt évadról, a felnőtt válogatottban való szereplésről, illetve a jövővel kapcsolatos várakozásairól.

Az NKA Universitas PEAC csapata a 2021/2022-es szezont a negyedik helyen zárta mind a Magyar Kupában, mind pedig a magyar bajnokságban. A Magyar Kupa nyolcas döntőjét tekintve, nem csak az NKA Universitas PEAC, de egyben az egész mezőny egyik legjobb teljesítményét Kiss Virág nyújtotta, aki mutatóival a bajnokságot is a rangsorok élén zárta.

A magyar válogatott 24 éves centere másfél éve tért vissza Pécsre. A váltással kapcsolatban számtalanszor fogalmazott egyértelműen: “nagyon jól döntöttem”. Kiss Virág azóta rengeteget fejlődött, az NKA Universitas PEAC vezére lett, emellett pedig a magyar felnőtt válogatottban is meghatározó játékosnak számít.

Előszőr is kérdeznélek a pécsi szezonodról. Úgy gondolom nagyon sokat fejlődtél az elmúlt év alatt, remek mutatókat produkáltál. Te miben látod a saját fejlődésed okát?

Köszönöm szépen! Szerintem ez egy nagyon összetett dolog, mégis, amit alapnak mondanék az a bizalom. Az edzői stáb, a játékostársaim, illetve az egész klub hatalmas bizalmat fektettek belém és a játékomba, ami végigkísért az egész szezonon át. Ez mindenképp hozzájárult a jó teljesítményemhez, és ahhoz, hogy folyamatosan fejlődni tudjak. Ezen kívül megemlíteném a körülményeket is, amiben nap, mint nap dolgozhatunk. Azt gondolom a PEAC, mint klub nagyon profin van felépítve. Minden rendelkezésünkre áll, hogy a legjobbak lehessünk. Ez a profi mentalitás szintén megköveteli azt, hogy napról-napra jobb és jobb akarjon lenni az ember.

Ha már a fejlődés a témánk. Miben érzed, hogy még vannak hiányosságok? Miben kell még fejlődnie a játékodnak?

Ha a Magyarországon játszó csapatokat nézem, akkor center poszton általában légiósok játszanak – elég ritka a magyar center. Ezek a játékosok rendkívül fizikálisak, így a levédésük, vagy akár az ellenük való támadás sem egyszerű. Ezen a téren érzek hiányosságot. Úgy érzem van még hova erősödnöm, hogy végig partiban tudjak maradni az ellenfelekkel. Ebben mindenképp fejlődni szeretnék. Ezen kívül pedig minden másban is. Technikában, de akár az állóképességemet is szeretném magasabb szintre emelni, mint ahol az elmúlt szezonban volt.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Ha csak pusztán a teljesítményedet nézzük, akkor azt gondolom teljesen jó úton haladsz. Már csak azért is mondható ez, mert az alapszakasz során, a VAL-átlagot tekintve te voltál a legjobb magyar játékos. Ezeket szoktad figyelni?

Alapvetően, ezeket nem szoktam figyelni. Kivétel nélkül, minden mérkőzésen megpróbálok a lehető legjobban teljesíteni, arra törekedni, hogy minél többet segítsek a csapatnak és minél több meccset nyerjünk. Nyílván, ezek pozitív visszajelzések, és ezek a mutatók is azt tükrözik, hogy jó munkát végzek, jó úton haladok. Rengeteget edzettem, nagyon keményen dolgoztam, hiszen hatalmas célokat tűzet ki magam elé, amiket továbbra is meg szeretnék valósítani.

Aminek viszont a legjobban örülök, hogy az egész szezon során sikerült kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtanom. A végére voltak kisebb hullám-völgyeim, – ami meg is viselt, mert a lehető legrosszabbkor jöttek – de összességében úgy érzem, hogy sikerült kihoznom a maximumot ebből a 2021/ ’22-es idényből.

Ez volt a cél?

A cél elsősorban az volt, hogy kiegyensúlyozott játékot nyújtsak, és minden esetben hasznos perceket töltsek a pályán. Azt nem akartam, hogy egy-két meccsen extrán teljesítek, utána pedig használhatatlan vagyok. Szerettem volna, ha az edzőim és a csapattársaim is tudják, – ami pedig a legfontosabb – és érzik, hogy rám mindig számíthatnak.

Az egyéni teljesítményről áttérve a csapatra. A PEAC idén két negyedik hellyel zárt – a Magyar Kupán, illetve a magyar bajnokságban. Az évek során látszik, hogy rengeteget lépett előre a klub, de mi kellene a dobogó megszerzéséhez?

Én is azt érzem, hogy az előző évekhez képest rengeteget léptünk előre – függetlenül a COVID helyzettől. Ez egy nagyon jó folyamat volt, mely során sokat tudtunk építkezni. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy a játékosok nagy része, illetve az edzői stáb is együtt maradt, együtt fejeztük be azt, amit két évvel ezelőtt elkezdtünk. Most egy teljesen más szakasz következik. Új szakmai stábbal fogunk együtt dolgozni, és a csapat jó része is felcserélődik. Izgatottan várom mit hoz ez az időszak.

A dobogó megszerzésére kitérve, nem tudom pontosan megmondani min múlott. Mindig az apróságok döntöttek, azon csúsztak el a dolgok. Én azt éreztem, hogy minden egyes alkalommal megvolt a reális esélyünk – akár, ha a Magyar Kupa elődöntőjét nézem – de valami mindig hiányzott. Nem tudom pontosan megfogalmazni mi. Talán az a plusz, ami átlendített volna minket a holtponton. Ez egy nagyon bosszantó helyzet. Még most is, két hónap elteltével azon gondolkozik az ember, hogy ‘mi lett volna, ha…’. De ebből is tanultunk. Azt gondolom most mindenki még inkább motiváltabb, és jövőre is mindent meg fogunk tenni, hogy elérjük azt a dobogós helyezést.

Fotó: Rébay Viktor / NKA Universitas PEAC

Én személy szerint sajnálom, hogy a csapatotok nem marad egyben. Nekem nagyon összeszokottnak tűntetek a pályán, nem érződött, hogy lett volna bármifajta klikkesedés. 

Egyáltalán nem volt. Sok esetben van arra példa, hogy két részre szakad egy csapat, – a külföldiekre és a magyarokra – de ránk ez nem volt jellemző. Abszolút helyén volt a csapatkohéziónk. Meccseket nyertünk úgy, hogy mindenki tudta a feladatát és egymásra támaszkodva szereztük meg a győzelmet. Azt gondolom ebben rejlett a legnagyobb erőnk, ez vitt minket előre. Ha esetleg egyvalakinek nem ment jól a játék, mindig volt más, aki fellépett a helyére. A légiósokat tekintve is szerencsésnek mondanám magunkat. Nem csak kiváló játékosokat ismerhettünk meg a személyükben, de remek embereket is. Ezek miatt is hatványozottan sajnálom, hogy nem sikerült megtalálnunk azt a kicsit pluszt, ami elég lett volna a dobogóhoz.

Egy csapat együtt maradásáról jut eszembe: Határ Betti kiesésével a felnőtt válogatott kerete sem maradt teljesen együtt. Posztot tekintve rád ezáltal nem kis szerep fog hárulni, főleg a novemberi Európa-bajnoki selejtező közeledtével. Ez kihívás vagy inkább teher számodra?

Tehernek semmiképp nem mondanám, inkább kihívásnak. Mindenkit nagyon megvisel a Betti hiánya, de úgy gondolom, hogy így is fel kell tudnunk venni a versenyt. Remek csapatunk van és, ha együtt maradunk, akkor szép sikereket is elérhetünk. Nyílván nem lesz egyszerű dolgunk. A Betti hosszú évek óta alappillére a felnőtt válogatottnak, akire nagyon sok minden volt építve. Ez szintén nehezíti a helyzetet, de ezért is szeretném kihozni magamból a maximumot és úgy segíteni a válogatott csapatot is, ahogy tudom. Remélem, hogy kellőképpen fogom tudni helyettesíteni a Betti játékát.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Nemrég volt egy három hetes válogatott összetartásotok, mely során Portugáliába is elutaztatok edzőmeccseket játszani. Az az időszak hogy sikerült?

Szerintem teljesen jól. Érdekes, mert mostanra teljesen kicserélődött a válogatott keret. Mostanra javarészt az én korosztályomra, illetve a fiatalabbakra épül leginkább a csapat. Nagyon élvezem a velük töltött időt és megint csak azt tudom mondani, hogy egy remek együttesünk van. Ez a három hét kemény volt, de nagyon hasznos, megfelelő felkészítése már most a novemberi EB selejtezőnek. Ahogy te is mondtad Portugáliába is elutaztunk, ahol három edzőmérkőzést játszottunk. Nem volt zökkenőmentes az utazás, illetve egy meccset el is vesztettünk, de azt gondolom, hogy ebből is sokat tanultunk.

Előtekintve a novemberre, felvetül bennem a jövő kérdése. Hogy képzeled el a saját jövődet? Milyen célkitűzéseid vannak?

Felmerült bennem a külföld gondolata. Idén jutott eszembe, hogy talán most jött el az ideje, hogy egy másik országban is kipróbáljam magamat. Mégis a maradás mellett döntöttem. Bár nem Pécsett születtem, mégis nagyon megszerettem a várost, és otthonként tekintek rá. Hatalmas tiszteletem van mind a PEAC, mind pedig az Akadémia iránt és nagy álmom, hogy egyszer Euroligát játszhassunk. Hiszem és bízom benne, hogy ez egy reális célkitűzés, hiszen a körülményeink adottak. Ez az egyik nagy álmom, illetve, hogy egyszer a WNBA-ben szerepelhessek. Ezek hatalmas álmok, de minden egyes nap azért dolgozok, hogy megvalósítsam őket. Azt gondolom, hogy még elég fiatal vagyok, ha sokat edzek és kitartó vagyok, akkor sikerülhet.

Az edzésekre vonatkozóan adódik az utolsó kérdésem: milyen nyarad lesz? Mikor kezdődik a felkészülés a következő szezonra?

Hallgatva a testemre, úgy érzem, hogy most az eddigiekhez képest egy lazább nyárra van szükségem. Nyílván, ez nem teljes leállást jelent. Továbbra is csinálom azokat a dolgokat, amikben fejlődni szeretnék, amikben fejlődnöm kell, de a mostani nyár folyamán nagy szerepet fog kapni a pihenés. Szeretnék minőségi időt eltölteni mind a családommal, mind pedig a barátaimmal. Meg kell találnom a megfelelő egyensúlyt a pihenés és az edzések között, hogy motiváltan kezdhessem majd az augusztusi felkészülést és a következő szezont.

Fotó: Rébay Viktor / NKA Universitas PEAC

Hirdetés