Egymásért küzdve csapatként mutatott erőt az alapszakasz végén a Vasas – interjú Papp Diával

Az alapszakasz utolsó fordulójában a BKG legyőzésével biztosította be a helyét a rájátszásban a Vasas Akadémia. A Sopron Basket elleni negyeddöntő párharc előtt Papp Diával tekintettünk vissza az alapszakaszra.

Rendhagyó módon kezdeném a mostani helyzetértékelőt. Nem gondoltam volna a szezon előtt, hogy a Vasas az utolsó forduló utolsó negyedében még izgulni fog a rájátszásért.

Nagyon kiélezett lett a vége. Megmondom őszintén: én sem gondoltam volna, hogy az utolsó alapszakasz meccsen fog eldőlni a play-off vagy a play-out sorsa. Sőt, az utolsó meccsen is az utolsó pillanatban tudtunk fordítani. Kiélezett küzdelem alakult ki. Nem is elsősorban fizikálisan, hanem fejben volt nehéz átlendülni a holtponton.

Hogy idéznéd fel a BKG elleni meccset? Mi lett végül a kulcs?

Érzelmi hullámvasút volt az a 40 perc, de jól tartottuk magunkat. Olyat láttam a pályán, amit eddig az alapszakaszban talán még egyszer sem. Nagyon rossz dobóformát mutattunk, de mégis olyan csapatszellem jellemzett minket, annyira toltuk, biztattuk egymást, hogy nem lehetett veszíteni.

Felemelő élmény ilyet átélni, mert a legmélyebb gödörből másztunk ki egymásért küzdve. Ez a kulcsa a sikernek és emiatt végtelenül büszke vagyok!

Lehet ez egy fordulópont a szezonban?

Lehet, mert egy ilyen mérkőzés abszolút kellett, hogy megmutassuk az igazi arcunkat. Bizonyítottuk, hogy tudunk küzdeni egymásért.

Mi okozta, hogy ennyire számolgatós lett az alapszakasz vége? Hol voltak a Vasas számára a fordulópontok?

A sorsolást nézve nekünk előbb jöttek a tabella élén álló csapatok elleni találkozók. A végére maradt sorozatban az összes olyan mérkőzés, amit hozni kellett a céljaink eléréséhez. Egy olyan csapatnak, mint a Vasas, egy ilyen győzelmi kényszerben nehéz mérkőzésről mérkőzésre kiegyensúlyozottan magas szinten teljesíteni.

Jól kezdtük ezt a sorozatot, de született egy váratlan vereségünk a BKG ellen, illetve a Csata és a TF elleni visszavágókon vereséget szenvedtünk. Ezeket fontos lett volna megnyerni, de sajnos nem jött ki a lépés és ezért alakult ki az a nehéz helyzet, hogy az utolsó fordulóban kellett sorsdöntő meccset játszani.

Azt feltétlenül hozzátenném, hogy a középmezőnyben sok mérkőzés egylabdás lett és ez nagyon kiszámíthatatlanná tette a bajnokságot.

Nem volt egy olyan kiemelkedő középcsapat, mely stabilan letarolta volna a közvetlen riválisait.

Én is azt éreztem, hogy annyira fej-fej mellett haladtak a csapatok, hogy nem volt papírforma mérkőzés. Bárki meg tudott lepni bárkit ebben az alapszakaszban.

Egymáshoz gyengült vagy egymáshoz erősödött a középmezőny?

A magyar bajnokság minden évben erősödik, egyre jobb játékosok alkotják a kereteket. Szerintem egymáshoz erősödött. Azért is merem bátran ezt mondani, mert a középmezőnyből is voltak bravúrok a nemzetközi kupás élcsapatok ellen. Például a BEAC meg tudta verni a Szekszárdot, ami nagy szó. Abszolút versenyképesnek bizonyultak ezek a csapatok a mezőny elejével.

Kanyarodjunk rá a Vasasra. 15 játékos lépett pályára ebben az alapszakaszban, de csak ketten szerepeltek mind a 22 mérkőzésen. Ez talán mindent elmond az évetekről.

Az egész alapszakaszban sérülések hátráltattak minket. Nem is tudom, hogy lehet-e kiemelni olyan mérkőzést, amikor mindenki 100%-os volt. Valamilyen sérülés, betegség rendre közbeszólt. Ez tényleg nem könnyítette meg a dolgunkat, de büszke vagyok a lányokra, mert volt tartásunk és át tudtunk lendülni a nehézségeken. Bármi történt, mentünk tovább és csináltuk a dolgunkat.

A szezonelőzetesben beszéltünk arról, hogy az új igazolásokkal miként változhat a Vasas játéka. Hogy sikerült ez a kisebb átalakulás a klubnál?

Nehéz volt megtalálni az arany középutat a csapatban. Megváltoztak a szerepek és örök igazság, hogy egy labdával játsszák ezt a játékot. Nem tagadom, nem volt könnyű az elején elosztani a labdákat. Összességében viszont mérkőzésről mérkőzésre tudtunk előrébb lépni és szépen beépíteni az új játékosokat is.

Idővel mindenkinek megtaláltuk a helyét és onnantól kezdve, hogy ez sikerült, szintet léptünk. Elkezdtek jönni a győzelmek és remélem, hogy ezt a formát a rájátszásban is képesek leszünk tovább vinni.

Az elmúlt időszakot két szünet határozta meg. Februárban a válogatott program miatt jött a leállás, míg márciusban a Magyar Kupa és az Euroliga play-off miatt. Hogy tudtátok menedzselni ezt a két szünetet?

A februári pihenő mindenkinek kellett. Például Nadija Smailbegovicsnak sem volt túl sok pihenője nyáron. Sőt, most is számítottak rá a válogatottban, de így is kapott pár napot a feltöltődésre. Ez így összességében nagyon kellett.

A márciusi már nem jött annyira jól, hosszúra nyúlt és sok idő telt el két tétmeccs között. Óriási segítséget jelentett, hogy Szekszárdon egy edzőmérkőzést vívhattunk. Gyakorolhattunk és segített tartani a ritmust. Úgy érzem, hogy minden nehézség ellenére jól reagáltunk a szünetre.

Jön a rájátszás, ahol a Sopron lesz az ellenfeletek a negyeddöntőben. Mit vársz a párharctól?

A Sopron ellen játszani soha nem egyszerű történet. Különösen úgy, hogy most nekik vége a nemzetközi szereplésnek és 100%-ban a bajnokságra koncentrálnak. A realitások talaján maradva: nem ebben a negyeddöntő párharcban jönnek a mi mérkőzéseink.

Másik oldalról viszont nekünk ezek mindig jó alkalmat kínálnak felkészülni a következő fordulóra. Egy biztos, hogy nem feltett kézzel megyünk a párharcba. Remélem, hogy jó mérkőzéseket játszunk, megfelelő ellenfelei leszünk a Sopronnak.

Az elmúlt két szezon negyeddöntőjében a Sopron és a Szekszárd volt a riválisotok. Mindkét alkalommal sikerült olyan párharcot kialakítani, amiből tudtatok erőt meríteni a folytatásra. Miből formálódik egy-egy ilyen mérkőzés?

A Sopron túlzás nélkül az ország legjobbja hosszú évek óta. Annak megfelelő felkészültséggel, játékosállománnyal. Azért jó ilyen csapatok ellen játszani, mert itt mutatkozik meg igazán, hogy hol tartunk támadásban és védekezésben.

Ha egy ilyen erősségű csapat ellen tudunk jó mérkőzést játszani, akkor a számunkra partiképes riválisok ellen építhetünk erre a tapasztalatra. Gondolok arra, hogy önbizalmat szerezhetünk, jó ritmusba kerülhetünk és úgy mehetünk bele a következő fordulóba.

Az ilyen alkalmak kellenek nekünk, mert gyakorlatilag tét és veszíteni való nélkül mérhetjük fel a tudásunkat.

Az elmúlt két play-off kiválóan sikerült a Vasasnak. Ez jelent terhet, megnövekedett elvárásokat az idei rájátszásra?

Nem gondolom, hogy lenne teher rajtunk. Soha nem pakol a stáb, a klub terhet ránk az eredmény elvárásokkal. Ennek ellenére úgy érzem, hogy mi játékosok azért saját magunkkal szemben fogalmazhatunk meg elvárásokat és ezt meg is tesszük.

Az elmúlt két évben az 5. helyért játszhattunk és ez alá azért nem szeretnénk adni. Mindent megteszünk azért, hogy ez idén is sikerüljön. Nem lesz egyszerű, de pozitívan látom a helyzetünket és tudom nagyon jól, hogy ez a Vasas soha nem adja fel.

Ez a csapat soha nem ül bele a kényelmesbe, hanem 40 percen át darálja a játékot és küzd a legjobb eredményekért. Így fogunk tenni a mostani rájátszásban is.

Zárásul beszéljünk a saját teljesítményedről. Hogy értékeled a szezonodat?

Egy kicsit hullámzóan alakult eddig, de mire kellett, sikerült elkapni egy jó ritmust és stabilabb teljesítményt nyújtani. Megtaláltam a helyem a Vasasnál és tudásom legjavát adva annak megfelelően teljesítek. Taktikai érettségben, játékban előrébb léptem. Magamon is ezt érzem és az edzői visszajelzések is erről árulkodnak számomra.

A pályafutásod azon szakaszába léptél, amikor sorsdöntő helyzetekben a rutinnak már meg kell mutatkoznia.

Így van, én is ezt gondolom! Néha még el tud vinni a hév, de több szituációt is sikerült lehozni a bajnokságban, amikor fel tudtam mérni, hogy az adott helyzetre mi a legjobb reakció. Miként érdemes kontrollálni a csapatot, hogy mi jöjjünk ki jobban egy adott szituációból.