:
:
Február 4. és 8. között Székesfehérváron az MKOSZ Edzőközpontjában edzőtáborozott a 3×3-as válogatott. A felnőtt, az U23-as és az U21-es keret dolgozott együtt. Földi Attila szövetségi kapitányt kérdeztük az összetartásról.
A magyar 3×3-ban soha nem látott létszámmal dolgoztatok. Mennyire maradt meg a 3×3-ra jellemző családias hangulat?
Nagy élmény volt. A 3×3-ra általában úgy tekintünk, hogy a kis létszám miatt családias hangulat jellemzi. Minden szakmai visszajelzésen felül talán az volt az elmúlt hét legjobb tapasztalata, hogy bár 33-an dolgoztunk együtt, de ugyanez a hangulat visszaköszönt. Ez a 33 fő úgy állt össze, hogy a torna előtt bemutatott 24-es kerethez Horváth Boglárka is becsatlakozott még, ezen felül hat edző és két gyúró tette teljessé a stábot.
Mennyire tudtatok hatékony edzésmunkát végezni ennyi játékossal? Milyennek ítéled az elvégzett munkát?
A foglalkozások nem voltak annyira furcsák, hiszen tavaly is 12-en dolgoztunk az elején a felnőtt válogatottban. Ezúttal a két félpályára osztottuk el a játékosokat, így gyakorlatilag maradt a 12 fő. Ezeket a felállásokat zömében mixeltük. Tehát volt egy kiinduló U21-U23 és egy felnőtt oldal, de kevertük a játékosokat egy idő után. Szerettük volna, hogy a fiatalabbak is legyenek együtt a rutinosabbakkal. Olyanok is játszanak együtt, akik korábban még nem.
Mi edzők teljes összhangban dolgoztunk és forogtunk a csoportok között, hogy mindenki lásson mindenkit. Négy edzésünk volt, szombaton egy, vasárnap kettő és hétfőn egy. Ezt kedden és szerdán zártuk le a tornával.
Pozitív tapasztalat számomra, hogy a négy alkalommal gyakorolt elemek visszaköszöntek a tornán és nem csak a rutinos játékosoknál, hanem az újoncoknál is. Ilyenkor nem konstans jó játékot kell várni, hanem egy-egy olyan megmozdulást, amiből látjuk, hogy milyen potenciál lehet az adott játékosban.
Összességében sikeres összetartáson vagyunk túl és nagyon remélem, hogy tudunk így továbbmenni, mert ennek van jövője.
Szervezettségben, létszámban ez az összetartás bárhol megállta volna a helyét.
Én is azt gondolom, ha konkurensek akarunk lenni, akkor ez az egyetlen járható út. Ez volt az első ilyen alkalom Magyarországon és nyáron szeretnénk folytatni.
Lehet, hogy merítésben nincsenek olyan lehetőségeink, mint a nagy nemzeteknek, de szervezettségében, lebonyolításában vagy akár abban, hogy házi tornát rendezzünk az edzőtáborok végén, a világelit munkáját követhetjük.
Nem fogunk nyáron végig együtt edzeni, de jó lenne, ha lenne egy közös bázis, ahol hétvégente megrendezhetnénk a házon belüli tornákat. Közötte pedig minden korosztály készülne a saját versenyére.
Ekkora létszám mellett lehetett látni, hogy kik léphetnek elő vezérré?
Abszolút lehetett látni, hogy melyik korosztályban ki tud kiemelkedni. Ki az, aki beszél a pályán, felvállalja a dolgokat, nem izgul, ha idősebb csapattal találkozik, hanem akkor is bevállalós.
Nyilván az összeszokottság is megmutatkozott. Az utolsó nap volt egy Böröndy Vivi, Hegedűs Janka, Papp Dia, Tóth Orsi négyesünk, ami kiválóan működött a felnőtteknél. Hogy egy másik példát is mondjak: Bach Bogi, Jáhni Zsófia, Szabó Fanni, Weninger Virág négyese is összeállt és velük is elégedett voltam. Egyénileg és csapatszinten is lehetett látni előremutató dolgokat.
Többen most ismerkedtek a 3×3-as kosárlabdával. Az újoncok beváltak?
A felnőtteknél Weninger Virág az egyetlen teljesen újonc, aki most kezdte a 3×3-at. A két fiatalabb csoportban több ilyen volt. Megmutatkozott, hogy kiben van potenciál, de egyetlen olyan játékos sem volt, akire azt mondtunk volna, hogy „vele mellé lőttünk” és a következő alkalomra már nem hívnánk.
Az egész az visszatekintőnek ez lehet a legfontosabb mondata.
Egyetértek. Jól forgatóható, gyakorlatilag bármilyen versenyre felkészíthető keret állt össze. Várjuk a versenynaptárat és az a cél, hogy minden versenyre, amire meghívást kapunk, el tudjunk menni ütőképes csapattal. Nem üres frázis, hogy minden pont számít.
Ahogy azt az összetartás előtt kiemeltük, a 3×3 a versenyzési lehetőséggel tud vonzó ajánlatot letenni a játékosoknak. Hiszek abban, hogy meg tudjuk azt csinálni ekkora létszámnál is, hogy a nyár végén elégedett játékosokat engedünk el. Úgy senki nem fog maradni, hogy nem volt aktív résztvevője a nyárnak. Akár egy-egy kisebb torna teljesítésével sem jelentéktelen szereplői a történetnek.
Ha már említetted a versenyeket. Az széles közönség számára is érthető, hogy a világversenyeken túl a felnőttnek ott a FIBA 3×3 Women’s Series, az U21-U23-nak a Nations League. A Women’s Series mögött nincs egy második vonal? Olyan versenyek, amik ugyan nem tartoznak az elitsorozatba, de sok pontot hoznak.
Franciaországban van ilyen, de a környező országokban nem jellemző. Tavaly az osztrákok próbálkoztak és velük aktív a kapcsolat. Én azt vallom: nem szabad másra várni, magunkon kell segíteni. Nekünk kell rámenni arra, hogy itthon minél erősebb tornákat szervezzünk olyan időszakra, amikor nincs nagy nemzetközi megmérettetés.
Ahhoz, hogy magasabb rangsorolást kapjon egy torna, minimum 12 résztvevő csapatra lenne szükség. Nekünk van hat csapatunk és ehhez meg kell próbálni a környező országokból még hatot hívni. Ez pénzdíjjal, megfelelő körítéssel kiegészítve feltornázható arra a szintre, hogy értékelhető pontot adjon. Természetesen még minden téren fejlődni kell, de első lépésnek ez a februári válogatott program ideális volt.
