Emlékezetes egyetemi évad után a 3×3-as válogatottban – interjú Farkas Petrával
:
:
A 3×3-as felnőtt válogatottban újoncként debütált az Egyesült Államokban tanuló Farkas Petra. Az első 3×3-as tapasztalatokról és egyetemi kosárlabdáról beszélgettünk.
Hogy kerültél kapcsolatba a 3×3-as szakággal?
A szövetségi kapitány Földi Attila keresett meg, mert úgy gondolta, hogy beleillenék a csapatba. Érdekelt a lehetőség, ráadásul egyébként is szerettem volna nyáron edzeni és így jobban kijött, hogy tudok kosárlabdázni itthon is. Nem kell egymagamban elmenni edzeni, miközben még valami jó is sikerülhet belőle.
Én a belgrádi tornán láttalak és ott úgy nézett ki, mintha hosszú ideje foglalkoznál a 3×3-as kosárlabdával.
Igen, ezt többen is mondták. Valóban jól mozogtunk együtt, pedig csak ketten játszottak 3×3-t előtte versenyszinten. Én mindig is szerettem a 3×3-mat. Tényleg illik rám, aminek nagyon örülök.
A játékodat nézve mi az, ami neked a legjobban fekszik ebben a játékban?
A gyorsaságot mindenképpen kiemelném, hiszen sokkal gyorsabban játszuk, mint az 5:5-öt. Emellett azt, hogy folyamatosan kell menni a lepattanókért és az egy-egy helyzetek megoldására nagyobb hangsúly kerül. Az sem probléma, ha egyszer eldobunk egy rossz helyzetet és kimarad, mert sok alkalom van a mérkőzéseken, amikor kosarat lehet dobni.
Azért is jó, ha ember meg tud ragadni ebben, mert ha nem is a megélhetést biztosíthatja vagy karriert ad, de nyaranta egy kiváló versenyzési lehetőség egy jó közösségben.
Igen, remélem, hogy jövőre és utána is számítanak rám. Ha hívnak és lehetőségem lesz rá, akkor jövök. Bár névről mindenkit ismertem, de a jelenlegi keretből egyedül Révész Lucával játszottam még korábban Kecskeméten. Nagyon jól érzem magam, a lányok aranyosak és befogadtak az elejétől kezdve.
Repüljünk az óceán túloldalára. Az Egyesült Államokban tanulsz. Előbb a College of Southern Idahon hallgatója voltál és innen kerültél a Colorado State University-re. Beszéljünk az első állomáshelyedről, amit nem pontos megfogalmazással az olvasóknak úgy szoktam bemutatni, mint a középiskola és az egyetem közötti átmenet. Ez milyen szerepet töltött be a pályafutásodban?
Én is úgy helyezném el, ahogy te mondtad. Ez egy köztes lépcsőfok, ami nekem szerintem jól sikerült. Akkor szoktak ide jelentkezni, ha nem megfelelő az angol tudása egy tanulónak vagy nem kaptak lehetőséget nagyobb egyetemektől a gimnáziumot követően. Ilyenkor oda elmennek kosárlabdázni és ezzel sokkal jobban szem előtt van egy játékos.
Ilyen intézményben játszva több négyéves egyetem nézi azt meg, hogy hogyan kosárlabdázol, követi mennyire fejlődsz vagy például hogy beszéled az angolt. Nekem nagy segítséget jelentett, hogy belerázódtam az amerikai életbe, az iskolai dolgokba és rengeteget fejlődött a nyelvtudásom. Emellett pedig a kosárlabda technikai tudást nézve is léptem előre abban a két évben.
Én mindig azt szoktam mondani: lehet, hogy ezek az iskolák nincsenek annyira szem előtt, mint a nagynevű egyetemek, de európai fejjel adott esetben többet jelenthet, mint egy ösztöndíj egy ismert egyetemről, ahol aztán nem sikerül megragadni.
Nálam is azt volt, hogy a legelső évemben gyakorlatilag az európai és amerikai kosárlabda közötti különbséget tanultam. Az első évem végére sikerült átvenni a húzóember szerepet és utána a második évben már vezér lehetettem. Nekem nagyon kifizetődő volt ez az út.
Adta magát, hogy te innen feljebb fogsz lépni?
Az egyetemek nézik a statisztikákat, videós összefoglalókat kell csinálni. A többség esetében már látszódik a játékukon, hogy az melyik szintre lenne elég. Divízió I., II., III. vagy még azok alatt. Ilyenkor az edzők már látják, hogy meddig fejleszthető egy játékos. A nagyon jók a Divízióba I.-be kapnak ajánlatot, akikben kevesebb a fejlődési lehetőség, ők lejjebb.
Nekem mondták, hogy Divízióba I.-ben el tudnának képzelni kosárlabdázni. Onnantól beindult az élet, a mai napig megvannak azok a levelek, amiket az iskolák küldtek, hogy megismerjenek. Sok szakemberrel, egyetemek képviselőivel beszéltem. A második évem vége emiatt káosz lett. Legalább 20 egyetemmel beszéltem, edzőkkel kellett megismerkednem és végül azok közül, akik ösztöndíjat ajánlottak, választhattam.
Mi szólt a Colorado State University mellett?
A szabályok szerint öt darab egyetem-látogatásra van lehetőség. Ha felajánlanak egy ilyen „visit-opciót”, akkor az egy maximum 48 órás látogatás lehet. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor mindent állnak, bemutatják az iskolát, a csapatot és az a szokásjog, hogy ilyen látogatások végén ajánlanak az edzők ösztöndíjat. A Colorado State University elhívott egy ilyenre és már az elején nagyon tetszett a kampusz. Kicsit hasonlít Magyarországhoz a sok zöldterülete miatt. Csodálatos környezetben fekszik.
Az edzők kedvesen fogadtak. Elmondták, hogy nekik mi a fontos a kosárlabdában. Mindig győzelemre törekednek, de beszéltek az edzésmunka jelentőségéről. Leegyszerűsítve, egyértelművé tették, ha nem edzel, nem rakod oda magad 120%-kal minden alkalommal, akkor nem fogsz játszani.
Ezen felül nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy pályán és azon kívül is megmaradjon egy családnak a csapat közössége. Ez sokat számít nekem, mert én nagyon távol vagyok Magyarországtól, a családomtól és fontos, hogy legyen egy amolyan második családom.
Az interjú előtt igyekeztem tájékozódni és az a benyomásom alakult ki, hogy ez kisebb, emberibb léptékű egyetem a nagy amerikai intézmények és azok még nagyobb kampuszaihoz képest.
Igen, mert nem egy nagyvárosban van az iskola. Nem azt mondom, hogy Fort Collins kisváros, de inkább egy olyan település, ami az egyetemre épít. A lakosok 70%-a ott végzett és emiatt nagyon komoly a kötődésünk az egyetemhez. Fort Collins-ról tudni kell, hogy egy felmérésben, ahol a top100 legélhetőbb várost gyűjtötték össze, az első helyen végzett.
A települést úgy érdemes elképzelni, hogy a város központjában van az egyetem. Nem messze a kampusztól található a főutca. A kampuszra autóval nem lehet bemenni, csak gyalog vagy biciklivel és több nagy épület található benne. Minden karnak, például biológia, kémia, fizika, van egy saját épülete. Ezeket folyamatosan fejlesztik és kifejezetten modernek számítanak. Most kezdenek bele az egyik legrégebbi felújításába, ami két év múlva készül el. Én sajnos azt már nem fogom tudni megvárni hallgatóként, de jelenleg is szép az egész.
Térjünk rá a szakmai részre. Hogy értékelted az elmúlt évadot? Hullámzó szezon volt, de mondhatom, hogy végül nagyon emlékezetes lett.
Mielőtt odakerültem, évekig nem volt jó mutatója a csapatnak. Sokkal több vereséget gyűjtött, mint győzelmet. Mire én bekapcsolódtam a munkába, mondta az edzőm, hogy egy másik szisztémát kezdett el meghonosítani. Már az első évben látszott, hogy azzal eredményesebbek lehetünk. Az elmúlt szezonra pedig főleg igaz ez.
Becsúszott ugyan egy két nem várt vereség olyan mérkőzésen, ami nyerhető lett volna. Szerintem viszont így is extra teljesítmény volt tőlünk, hogy iskola közben ezt értük el. Nekünk nem csak a kosárlabdáról szól az életünk, ugyanúgy be kell járni mindennap órákra, tanulószobánk is van, oda kell figyelni a jegyekre. Ezt ugyanis nézik az edzők is és jó tanólónak kell lenni az ösztöndíjhoz.
A Mountain West Konferencia Las Vegas-i végjátékában pedig egészen a döntőig meneteltetek.
Igen, arra senki nem számított, hogy mi 6-7. helyről ezt végig fogjuk vinni. Amire előbb is utaltam, hogy év közben jöttek váratlan vereségek és azok miatt visszaestünk a rangsorban. Las Vegasban arra a négy napra mindenki kikapcsolta az agyát és teljes mértékben odatette magát. Úgy játszottunk, mint előtte soha. Kiemelkedően védekeztünk. A Wyoming például a teljes negyedik negyedben három pontot dobott. Maximálisan odafigyeltünk és abban a pár napban tényleg csak a kosárlabda számított.
Az elődöntőt és a döntőt láttam élőben. Végig azon gondolkoztam, hogy bármit hoz az élet, ez egy hatalmas élmény, amit senki nem vehet el.
Nagyon nagy élmény. Nem tudom, hogy a stream mennyire adta vissza, de a kispadunk is úgy élt a játékkal, mintha mindenki éppen pályán lenne, minden kosárnak úgy örültünk, mintha az döntötte volna el a mérkőzést. Kiemelkedő volt az egész hangulata, sokan szurkoltak nekünk, jöttek a cheerleadereink, a fúvós zenekarunk.
Nekünk az a négy nap Vegasban valami hihetetlen volt. Hatalmas élmény. Amikor ott van az ember, akkor még nem gondol bele, hogy ez mekkora dolog. Már most visszagondolva libabőrös vagyok. Ennek a konferenciának nagyon jót tesz, hogy Las Vegasban van a döntője. Minden konferenciának nagyon jó hangulatú a végjátéka, de több esetben kisebb városokban rendezik azokat.
Van nálatok egyéni képzés vagy mire helyezed a hangsúlyt a két szezon között? Mi az, ami az erősséged és mi az, amin dolgozni kell?
Ez a szezontól függ. A csapat múlt héten elkezdte az alapozást és nekem is vissza kellett volna már menni, de jeleztem, hogy erre később kerül sor. Most nyáron a kondíción, azon, hogy jobban tudjunk futni, lesz a hangsúly. Mi magaslaton vagyunk, Fort Collins 1525 méteren fekszik és ehhez nehéz hozzászokni. Az egyetemi kosárlabda pedig gyors játékot, magas kosárlabda intelliegenciát, gyors döntéseket igényel.
Az edzések posztokra lebontva kiscsoportban zajlanak. Külön dolgoznak az irányítók, a bedobók és a centerek. Én bedobó vagyok és a dobásokat gyakoroljunk. Például, hogy hármast minél jobban el tudd engedni és ha megkapod a labdát, akkor az legyen az első, hogy eldobod. Nekem ez az erősségem, illetve a tempódobások. Kérdezted, hogy mik a céljaim. Szeretnék abban fejlődni, hogy gyorsabban el tudjak menni az emberek között és palánkig eljussak.
Az utolsó egyetemi éved következik? Milyen terveid vannak?
Ez az ötödik évem lesz, ami a Covid miatt jött bónusz lehetőség. Most sok lehetőségem van érzésem szerint. Az egyik másodzőm Ausztráliában kosárlabdázott és rajta keresztül is lehetnek lehetőségek. Nekünk a szabályok szerint nem lehet ügynökünk, de közösségi oldalon kapom az üzeneteket. Én nem válaszolhatok, de ezek alapján bizakodó vagyok. Szeretnék nagyon sokat utazni, bejárni a világot a kosárlabda segítségével. Jelenleg ezek a távlati terveim. Közelebbi célokat tekintve pedig a konferencia megnyerése és így az NCAA országos főtáblára kerülés. Onnantól adja magát, nagyon nem stresszelek rá.
Zárásul egy gondolat, a Covid miatt lett lehetőséged egy ötödik évre. Szerinted egy ilyen lehetőség jó vagy rossz?
Én nagyon örültem ennek, mert fejlődési szempontból ez az egy év még pont kellett.
