Hirdetés
Magyarország

Értékes BEAC-os évek után szekszárdi folytatás – interjú Boros Julcsival



:

:

Fotó: Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés

A közelmúltban vált hivatalossá, hogy Boros Julcsi Szekszárdon folytatja pályafutását. A döntés hátteréről, a BEAC-nál töltött két évről és a válogatottról beszélgettünk.

Tudom, hogy már nyilatkoztál a klub honlapjának, de röviden foglald össze, hogy mi szólt Szekszárd mellett?

Nagyszerű szakmai munka folyik, ahol úgy látom, hogy támogatják a fiatalok szereplését. Ez nagyon szimpatikus számomra. Több kedves egykori csapattársam, válogatottbeli társam játszik itt és ők is elmondták, hogy egy összetartó közösségi élet jellemzi a klubot.

Bízom benne, hogy hasznára tudok lenni a csapatnak és játékosként is tovább tudok fejlődni.

Mindenképpen szeretném kiemelni a szurkolótábort is. Ellenfélként már volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen fantasztikus a hangulat a szekszárdi csarnokban. Felemelő érzés ilyen lelkesítő közönség előtt játszani.

Ha Szekszárd, akkor egyértelműen felsőházi csapat és nemzetközi szereplés. Lényegesen több mérkőzés és több utazás, nagyobb eredménykényszer, mint a pályafutásod eddigi állomásainál. Hogy készülsz erre?

Fejben már elkezdtem felkészülni arra, mi vár majd rám. Igazság szerint ez olyan dolog, aminek a súlyát csak akkor lehet igazán érezni, amikor azt a saját bőrén megtapasztalja az ember.

Tele energiával megyek Szekszárdra és remélem, hogy zökkenőmentesen fogom venni az akadályokat. Az biztos, hogy sokkal nagyobb kihívás és komolyabb munka vár majd, és meg kell találni a terhelés-pihenés megfelelő arányát, nem csak fizikálisan, de mentálisan is.

Ott van az emberi oldal is, először fogsz élni egy másik városban, távol a megszokott környezettől.

Igen, ez izgalmas, hogy most költözök el először otthonról. Ha fogalmazhatok így, kíváncsian várom ennek is a kimenetelét.

Van benned egy kis félsz emiatt?

Úgy érzem, hogy most már tartok ott, hogy önállóan is megálljam a helyemet. Erre a lépésre szerintem megértem, de ettől még nagy változás, nem tagadom. Biztos, hogy lesznek nehézségek, de vállalom ezeket.

Szekszárd és Budapest azért nincs olyan messze. Szüleim is majdnem minden meccsen ott fognak szurkolni.

Fotó: Girgász Péter / ELTE-BEAC Újbuda

Szeptember végén amikor legutóbb volt alkalmunk hosszabban beszélgetni, akkor még érződött az U19-es világbajnokság lendülete, de már közeledett a klubszezon rajtja, amire készültetek az ELTE-BEAC Újbuda csapatával. Az akkor saját magad felé megfogalmazott várakozásokból mik valósultak meg az elmúlt szezonban?

Lehet, hogy számokban nem mutatkozott meg látványosan a fejlődés az előző évhez képest, de év közben rengeteg munkát végeztem és bízom benne, hogy ez már nyáron és a következő szezonban meg fog látszódni.

Mely területeken dolgoztál? Miben fejlődtél és hogy érzed, hol kell még fejlődnöd?

Szerintem az egyik legfontosabb az a fizikalitás. Ezen már idén sokat dolgoztam, de ebben még fejlődnöm kell. Ez rengeteget számít, hogy meg tudjam állni a helyem Szekszárdon. Sőt, én ezt mondanám fő szempontnak. Ezen felül jártam külön egyéni képzésre, próbáltam előrébb lépni az itt tanult elemek alkalmazásában is.

Ha az elmúlt évad eredményeit nézzük, akkor őrült hullámvasút van mögöttetek. Bravúrgyőzelmeket ért el a BEAC, de végül nem sikerült rájátszásba kerülni.

A bravúrok után csalódás, hogy nem tudtunk nyolcba jutni. Erre minden esélyünk megvolt, karnyújtásnyira volt a play-off és fájó pont, hogy végül nem sikerült elérni. Utána hoztuk a play-out során a kötelező meccseket, próbáltunk ezen az érzésen valamennyire túllépni.

Év közben éppen az volt a probléma, hogy a kötelező meccseken, amiket hozni kellett volna, nem voltunk kellően élesek. Nem játszottunk jól, nem jól sültek a dobások. Értünk el olyan győzelmeket, amiket szerintem senki nem gondolt volna, csak mi hittünk benne. Ezek viszont nem ellensúlyozták az elveszített kulcsmeccseket. Összességében nézve emiatt egyetértek azzal, amit mondtál, hogy hullámvasút volt az év.

Nem kezdem sorolni a statisztikákat, eredményeket, hanem az emberi oldalt nézve, hogy összegeznéd ezt a két évet a BEAC-nál?

Nagyon hálás vagyok a BEAC-nak, mert egy kis család fogadott engem két éve. Azonnal éreztem a bizalmat, így sokkal könnyebb volt a beilleszkedés is. Sok lehetőséget kaptam a pályán.

Teljesen más szerepbe kerültem, sokszor fel kellett vállalnom a szituációk megoldását, amik által tudtam előre lépni egyénileg. Tapasztalatszerzésnek is kiváló volt ez a két év, a mérkőzéseken rengeteget tanultam.

Emlékeszem arra, amikor két éve a covidos leállás utáni nyáron megjött a hír a BEAC-ba történő igazolásodról és most belegondolok, hogy immár Szekszárdról kérdezlek… Ez hatalmas út.

Igen, egyértelműen az. Mindenkinek más az útja, nekem ezek a lépcsőfokok kellettek, hogy el tudjak igazolni egy olyan élcsapathoz, amelyik nemzetközi szinten is bizonyított.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Térjünk át a válogatottra. Ott voltál a felnőttek összetartásán. Mennyi időt töltöttél a csapattal, milyen benyomásaid voltak?

Én az első héten dolgoztam a csapattal. Az U20-asok, tehát mellettem Dombai Réka és Madár Eszti, a megbeszéltek szerint ennyi időt töltöttek az edzőtáborban. Az volt a cél, hogy belekóstolhassunk a felnőtt légkörbe, de utána legyen időnk pihenni, legyen egy off-season az U20 alapozása előtt. Nekünk a legfontosabb versenyünk nyáron az a korosztályos Európa-bajnokság lesz.

Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy kifejezetten élveztük. Jó volt a legjobb magyar játékosokkal edzeni, szokni egy kicsit azt a légkört. Részben a stáb is új volt nekem, néhány emberrel még nem dolgoztam együtt. Jó, hogy mindenkit megismerhettem. Bízom benne, hogy itt nem ér véget a felnőtt válogatott karrierem, hanem be tudom majd magam verekedni idővel a 12 fős versenyző keretbe is.

Első lépésként egy ilyen nyár eleji ízelítő szerintem ideális.

Ezzel egyetértek.

Jöjjön az U20. Sopronban lesz a korosztály kontinenstornája. Bajban vagyok a kérdéssel, nem tudom hogyan vezessük fel, mert nagyon más ez a mostani nyár, mint a tavalyi. Akkor az utánpótlás-tornák kétéves kényszerszünetében az U19-es világbajnokság volt az egyetlen tétre menő esemény a FIBA-nál és őszintén nem tudtuk mire számítsunk. Végül elképesztően jól sült el a bronzéremmel. Ez a soproni U20-as Európa-bajnokság azért eltérő versenyhelyzet lesz.

Annak nagyön örülünk, hogy ismét hazai pályán szerepelhetünk. Az a debreceni hangulat sokat segített nekünk és óriási élmény volt úgy játszani. Remélem, hogy hasonló légkör lesz.

Várhatóak változások a tavalyi csapathoz képest. A mag szerencsére együtt tud maradni, így a jó kémia remélem továbbra is jellemző lesz ránk.

Nekünk úgy kell hozzáállni az egész versenyhez, hogy a szívünket, lelkünket kitesszük és minden meccsen nyerni szeretnénk. Én azt szeretném, hogy éremmel a nyakunkban tudjunk távozni Sopronból.

Szerinted a debreceni tornának az őszinte felszabadultsága felidézhető, átmenthető erre a nyárra is a csapatnál?

Egyértelmű, nem lehet más a cél. Tavaly már a felkészülés is jó hangulatban, mellette természetesen komoly munkával zajlott. Ez a jó ebben szerintem, hogy olyan a közösség, ha oda kell figyelni, akkor odafigyelünk, amit kérnek az edzők, azt betartjuk, de amikor ki lehet kapcsolni vagy lazábbra lehet venni, akkor ezt is nagyon át tudjuk élni.

Mikor kezditek a felkészülést?

Június 6-án, hétfőn délután találkozunk először.

Akkor ezek szerint most volt egy nyugodtabb időszakod.

A felnőtt válogatott után nekünk összesen három hét szabadidőt terveztek a program kialakításánál. Ez idő alatt is próbáltam minél többet edzeni, bár azért a pihenésre is időt szakítottam. Ezen felül még volt három mérkőzésem a BEAC Piros-csoportos csapatával.

Személyes kérdéssel kezdtük, zárjuk is azzal. Most hol tartasz a tanulmányaidban?

Én szeptemberben kezdtem a Budapesti Gazdasági Egyetemen Kommunikáció és médiatudomány szakon. Levelezős vagyok és ezen a héten tettem le az utolsó vizsgáimat.

Még kollégák is lehetünk.

Igen (nevet). Nagyon érdekes az egész és élvezem, hogy azt tanulhatok, ami érdekel. Nagy segítség a korábbiakhoz képest, hogy magamnak osztom be az időmet, jobban megtervezhető, hogy mikor és mit tanulok. Ez ilyen szempontból már nagyon más, mint a gimnázium.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés