Hirdetés
Magyarország

Eseménydús szezon a DVTK-nál, fontos lépések a válogatottnál – interjú Aho Ninával



:

:

Hirdetés

Az amerikai egyetemi tanulmányai után az első profi szezonját teljesítette Aho Nina. Az Aluinvent DVTK-ról és a válogatottbeli tapasztalatokról beszélgettünk.

Kanyarodjunk vissza az elmúlt szezon elejére. Hogy sikerült az átállás a tengerentúli tanulmányaid után? 

Kicsit több időre volt szükségem, mint amire előzetesen számítottam. Nem volt egyszerű lépés, sérülések is hátráltattak abban, hogy felvegyem a ritmust. A végére szerintem már egészen belejöttem és remélem, hogy a következő szezonban ez már csak felfelé fog menni.

Melyik a nehezebb, a mentális oldal, tehát a profi sportolói élet felvétele vagy a szakmai, az európai játékrendszerbe való visszaszokás?

Minden együtt. A napi rutinja teljes mértékben megváltozik egy játékosnak és a napi két edzés is egészen más terhelést jelent. Hosszabb a szezon a kintihez képest és akkor a játékról nem is beszéltem. Minden más és emiatt vannak dolgok, amire jobban figyelni kell. Van, akinek ez az átállás gyorsabban megy, van, akinek lassabban. Ahogy mondtam is, szerintem a szezon végére összeállt a játékom.

Fotó: Girgász Péter

Ezt erősíti meg a statisztikád is. A mezőnyszázalékod az alapszakaszról a rájátszásra 41%-ról 52%-ra javult. Az alapszakaszban 7.2, míg a rájátszásban 9.8 volt a teljesítmény-index átlagod. 

Igen, így van. Nyilván a rájátszásnak van egy varázsa. Ott van nyomás, bizonyítási kényszer, hogy ami összerakódott az alapszakaszban, azt a play-off során magas szinten ki tudjuk hozni magunkból. A négybe szerettünk volna kerülni, éremért szerettünk volna küzdeni és ez sokat beletett a dologba. Én is úgy éreztem, hogy a vége felé jobban nézett ki a dolog.

Ennyi év távollét után visszatérve, milyennek láttad a magyar bajnokságot?

Hihetetlenül jó színvonalat tud mutatni a magyar bajnokság. A csapatokhoz érkező légiósok magas színvonalat képviselnek. Az sokat elmond a bajnokságról, hogy az Euroligában évek óta van egy csapat a legjobbak között, hogy az Európa Kupában többen indulnak. Idén velünk együtt hárman továbbjutottak a csoportkörből és a Szekszárd harmadik lett. Maximálisan ott vagyunk a top három-négy liga között.

Fotó: FIBA.Basketball

Magyar bajnoki 4. hely, Magyar Kupa döntő, Európa Kupa csoportkörből való továbbjutás. Végül minden előzetesen a klub részéről megfogalmazott célt sikerült elérni a DVTK-nál. Mik voltak a fordulópontok?

Az első nagyobb fordulópont a törökországi Európa Kupa buborék volt, amikor a Ramlával játszottunk és az Ormansport megverve jutottunk tovább. Azon a két meccsen nagyon jól kijött, hogy mit tudunk együtt mutatni. A Ramlától ugyan kikaptunk, de szépen tartottuk magunkat. Az Ormanspor ellen pedig megtapasztaltuk, hogy mire vagyunk képesek és mindenkinek nagyon jó visszajelzés volt, hogy össze tudtunk rakni 40 percen át egy olyan meccset. Akkor már Földi Attila is velünk lehetett, mert az Euroliga selejtezőről a Covid miatt lemaradt.

Emellett a Magyar Kupa ezüstérmet emelném ki. Két nehezebb meccsen úgy hajráztunk, hogy mi jöttünk ki belőle győztesen. Ez a két torna olyan szempontból is fontos, hogy utána már lefelé nem is nagyon mentünk a csapatteljesítményt nézve.

Térjünk át a válogatottra. Mielőtt a májusi összetartásról beszélnénk, kanyarodjunk vissza a novemberi és a februári selejtezőre. Hogy élted meg azokat?

Egy klubcsapatban és egy válogatottban játszani két különböző dolog. Magyarország legjobbjaival együtt edzeni, együtt játszani nagy megtiszteltetés. Nagyon büszke vagyok arra, hogy oda eljuthattam, csapatban lehettem és játszhattam. A hollandok elleni novemberi meccs fájó volt, a februári szlovákok elleni mérkőzés a győzelem ellenére nem úgy végződött, ahogy arra számítottunk. Azt tudom mondani, hogy nagyon jó kis csapatunk van, jó a közösség, küzdős játékosok alkotják, akikben sok a hit.

Pozitívan éltem meg a válogatottban való szereplést és egyszer sem volt olyan pillanat, amikor azt éreztem volna, hogy nincs helyem abban a közösségben vagy kilógnék. Befogadó közösség, bárki, aki odakerül azt segítik és együtt akarja végig csinálni. Az, hogy nem jutottunk ki, fáj mindenkinek. Már nem szabad ezen búslakodni. Azt kell nézni, hogy a következő alkalommal miként tudunk még eredményesebben szerepelni és ki tudjuk magunkból hozni a maximumot. Két év múlva ott leszünk az Eb-n!

Fotó: FIBA.Basketball

Elérkeztünk a májusi programhoz, ahol csapatkapitány lettél. Milyennek ítélted meg a megfiatalodó csapatot?

Nagyon örültem, hogy megismerhettem az U20-ból felkerülő magot. Pozitív tapasztalataim vannak. Mindenki szépen dolgozott, lelkes és küzdős volt. Kevesebb időt tölthettünk együtt, sőt az első héten kevesebben is dolgoztunk. Emiatt nem egy szokásos válogatott program volt. Nem rosszabb, csak másabb. Nagyon örülök, hogy a fiatalok el tudtak jönni a görögországi meccsekre. Megmutatták, hogy van helyük és lesz helyük a válogatottban. Nagyon ügyesen játszottak.

A csapatkapitányságról pedig annyit, hogy megtisztelve éreztem magam. Kriszta és Debi helye marad. Nem tudtak részt venni a görögországi mérkőzéseken és amolyan beugró voltam a túra alatt. A három kinti meccsből egyet megnyertünk, de az első is nagyon szorosan alakult. Rossz volt az utolsó pillanatokban kikapni. Összességében jó, hogy egy olyan csapat ellen, mint a görög, felmérhettük az erőnket és hasznos tapasztalatokat szereztünk.

Mik lehetnek ennek a generációnak az erősségei és érzésed szerint miben kell fejlődni?

A most felkerülő generációban nagyon sok a tehetség. Ennek megtalálásával érzésem szerint nem lesz baj. Nem éreztem volna, hogy bárki is kilógna játékfelfogásban, életstílusban és ez meglátszódna a pályán. Mindenki egy hullámhosszon volt, együtt mozgott, megértette, hogy küzdeni kell, hol kell rákapcsolni.

Fejlődés szempontjából a rutinszerzés a legfontosabb. A felnőtt válogatott mégis a felnőtt válogatott. Természetesen ezek mellett a fizikális tényezők is fontosak. Akik jöttek, mindenki A-csoportos szinten minimum 20 percet átlagol. Továbbra is játszaniuk kell minél többet és erre építve fokozatosan be fog következni a generációváltás.

Fotó: FIBA.Basketball

Mik a terveid a nyárra a kosárlabda szempontjából?

Az elmúlt két hét a pihenésről szólt. A napokban újra elkezdek mozogni. A hangsúly a térdeim erősítésén lesz. Emellett a támadójátékra szeretnék koncentrálni. Másfél hónap múlva pedig kezdődik az alapozás. Nem olyan hosszú ez, mint elsőre tűnhet.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a következő szezonra klubszinten és a válogatott szintjén?

Mindenképpen szeretnék fejlődni nyáron és ezt hasznosítani a szezon folyamán. Nyilván ez mindenkire igaz, de talán az a legfontosabb most nálam, hogy egyénileg fejlődjek és azt tényleges téthelyzetben átvigyem a játékba. A válogatott és a novemberi Eb-selejtező kapcsán azt tudom mondani, hogy meg fogok dolgozni a helyemért. Szeretnék ott lenni a lányokkal és megnyerni a mérkőzéseket.

A következő szezon várhatóan már klasszikus szerda-szombat menet lesz külföldi utazásokkal. Kell erre egy kicsit külön is felkészítened magad?

Nyilván az elmúlt szezon kacskaringósan alakult a Covid miatt. Ennek ellenére voltak olyan szakaszai, amikor le tudtuk játszani a szerda-szombat ritmust. Úgy gondolom, hogy ez a profizmussal jár. Lehet, hogy kicsit nehezebb vagy fárasztóbb lesz, de ez a munkánk. Azért csináljuk, mert szeretünk játszani. Én várom, hogy visszajöjjön a rendes rutin és ne az legyen a kérdés, hogy egy adott meccset le tudunk-e egyáltalán játszani.

Zárásul egy kicsit az érzelmi oldaláról is beszéljünk. Megérte az egyetem után belevágni a profi karrierbe?

Maximálisan. Ez az egyik legjobb út, amit egy sportoló választhat. Azért dolgozunk sok-sok éven keresztül kicsi korunk óta, hogy ez megvalósuljon. Nagyon hálás vagyok és örülök annak, hogy idáig eljuthattam. Ez nem a határ. A határ a csillagos ég. Mindig szeretnék fejlődni, minden szezonban jobb és jobb eredményeket elérni. Teljesen pozitívan élem meg az egészet.

Fotó: DVTK.hu

Hirdetés