Hirdetés
Magyarország

Euroliga debütálás és két hazai érem Szekszárdon – interjú Szabó Gergővel



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

Az Atomerőmű KSC Szekszárd fennállása első Euroliga szezonját teljesítette. Közben itthon a bajnokságban ezüst, a kupában bronzérmet szerzett. Szabó Gergővel, a szekszárdi klub ügyvezető-elnökével értékeltük a szezont.

Rögtön vágjunk a közepébe. Az első szezonját teljesítette az Euroliga főtábláján a szekszárdi klub. Miben adott többet az Euroliga, mint ha például most az Európa Kupa 3-4. fordulójáig tartó menetelést értékelnénk? Azért ezt hoztam összehasonlító példának, mert ez jelenti azt a 12-14 mérkőzést, amit már lehet az EL-terheléshez viszonyítani.

Én úgy érzem, hogy sokat kaptak az Euroligától a játékosok. Fiatal csapattal szerepeltünk és számukra nagy hozadéka volt, amit már év közben lehetett látni. Sokan féltettek minket, hogy a hazai bajnokságban hogyan fogunk közben szerepelni. Azt éreztük a bajnoki mérkőzéseken, hogy óriási tapasztalatot szereztek a játékosainknak azzal, hogy hétről hétre a világ legjobbjai ellen vehették fel a kesztyűt. Ezt ugyanis itthon már tudták kamatoztatni.

Ezek mellett, ahogy te is említetted, a klub történetében hatalmas mérföldkő volt ez a szezon. Nem sikerült meccset nyerni idén, de a cél, hogy a következő évadban is visszatérjünk az Euroligába és akkor már képesek legyünk győzelmet szerezni.

A klub nemzetközi presztízsében vagy például tárgyalási pozícióban is érzel változást?

Természetesen. Mivel az Euroligában szerepel a klub, ez az ügynököknél már önmagában egy másik tárgyalási helyzet. Ennek igazi értéke akkor van, ha automatikusan főtáblás egy csapat és a biztos szereplés birtokában lehet tárgyalni. Remélem, hogy Magyarország – immár a Sopron Euroliga győzelme után – kiérdemelte ezt a második helyet és a következő évadban nem kell selejtezőt vívnunk.

Összefoglaltad korábban, hogy mennyit jelent az Euroliga tapasztalat és ez a szezon során meg is mutatkozott. Ugyanakkor ott van az a 0-14. Ennek árnyékában vezetőként a klub partnerei felé azért rá lehet világítani az Euroliga jelentőségére? Tudja értékelni ezt a klub közvetlen környezete?

Ez egy összetett kérdés. Szekszárdon az utóbbi években ahhoz volt mindenki szokva, hogy sorra aratjuk a győzelmeket és közben becsúszik egy-két vereség. Most sajnos minden héten egyszer kikaptunk. A többség ezt megértette és érezte az Euroliga jelentőségét. Aki kevésbé ért a kosárlabdához, abban az esetben némi magyarázattal vagy labdarúgásból vett hasonlattal – Bajnokok Ligája és Európa Liga különbsége – szemléltetve lehetett árnyalni a képet.

Itt Európa 16 legjobb csapatáról beszélünk, sőt az élmezőnyt nézve a világ legjobb csapatairól. Ennek ellenére természetesen vannak, akik megkérdőjelezték, hogy miért kellett elindulni, ha minden meccsen veszítünk. Arra viszont már korábban kitértem, hogy szerintünk miért is érte meg.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Amikor az idei Euroliga szakmai értékelése készül a klubnál, akkor érdemes, egyáltalán lehetséges külön választani, hogy mi az, ami a külső körülmények (Covid, sérülések) és mi az, ami a tapasztalatlanság számlájára írható?

Ez a szezon nyilván nagyon nehéz volt a folyamatosan változó körülmények miatt, de azt hozzá kell tenni, hogy mindenkinek ugyanolyan nehéz volt a mezőnyben. Lehetne sorolni, hogy Nikolina Milic személyében az egyik legjobbunk kiesett három hónapra, a Montpellier elleni hazai meccs előtt vírus ment végig a csapaton. Rengeteg balszerencsés körülmény hátráltatott minket, amit nem is mindig kommunikáltunk kifelé, hiszen én azt vallom: az embereket nem ez érdekli, hanem az, hogy az éppen rendelkezésre álló csapattól milyen produkció születik a pályán.

Voltak olyan mérkőzések, amik nem is feltétlenül a rutintalanságon, de azon mentek el, hogy első éve vagyunk a sorozatban. Gondolok itt a rigai találkozóra. Nem szeretek egykori játékvezetőként a játékvezetéssel foglalkozni, de ott az utolsó két perc érdekesen alakult. Tudomásul kellett vennünk, hogy a Riga évek óta ott van, mi pedig új halacskák voltunk ebben a történetben. Ez is azt mutatja, hogy évről évre ott kell lenni és akkor ez nem fog előfordulni velünk. Talán minden téren ez a legfontosabb konklúziója ennek.

Mik azok a reális lépések a klub életében és itt nem kizárólag az igazolásokra gondolok, amivel javítható a versenyképesség?

Mivel szeretnénk továbbra is az Euroligában szerepelni, át kell gondolni mindent az előző szezonból. Azt is, hogy mi az, amit másként kell csinálni és azt is, hogy mi az, ami jó volt. A keret megerősítése nagyon fontos ebben a folyamatban, de összességében most magunkkal kell foglalkozni. Azokat a feltételeket kell megteremteni, hogy az Euroligában tudjunk mérkőzéseket nyerni.

Hogy fogadták a riválisok a szekszárdi klubot az Euroligában?

Ilyenkor nem mindig van lehetőség hosszabban beszélni, hiszen jellemzően az a menetrend mindenkinek, hogy „megérkezel, lejátszod a mérkőzést és indulsz haza”. Ettől függetlenül voltak olyan felismerések vagy találkozások, amit ki lehet emelni. A Sió Kupa már 52 éve kerül megrendezésre Szekszárdon. A Jekatyerinburggal felidéztük, hogy a 90-es években ők is jártak itt, 1993-ban megnyerték a tornát. A Galatasaray csapatával érkező egyik vezető hölgy pedig felidézte, hogy ő játékos pályafutása alatt játszott itt Szekszárdon Sió Kupán.

A Salamancával Roberto Iniguez érkezett hozzánk, akivel soproni edzőként paprikás hangulatú csatákat vívtunk. Az egész sorozatot tekintve talán éppen a Salamanca ellen játszottunk a legjobban és a spanyol mester gratulált a mérkőzéshez, a teljesítményünkhöz, az építkezésünkhöz és hozzátette: fel fejjel, ha így folytatjuk jönni fognak a győzelmek is. A véleménye azért is különösen értékes, mert az építkezésünk kezdetét testközelből láthatta. Ő volt az, aki egyébként a szállást, az ellátást is megdicsérte.

Jól érzem, hogy összességében nagy élmény volt ez az év?

Nyilván jobban örültem volna, ha nyerünk meccseket. A játékosok közül Nikolina Milic és néhány meccsen Cyesha Goree, míg edzőként Zseljko Djokics a Mizo Pécs utolsó évében Euroligázott ezt megelőzően. Ugyanakkor nem csak a játékosok többségének, hanem az egész klubnak és mindannyiunknak, akik itt dolgozunk, ez volt az első ilyen tapasztalata. Emiatt mindenképpen egy nagyon hasznos szezon volt az életünkben.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Ez egy tökéletes végszó a nemzetközi részhez. Térjünk át a bajnokságra. Gondolom szeptemberben aláírtad volna, ha azt mondom, hogy két érmet nyertek?

A két érmet biztos, a színét nem biztos. Ez lenne a rövid válaszom.

Szerettünk volna mindkét sorozatban döntőt vívni. A kupában ez nem sikerült, miután az elődöntőben a hazai csapattól beleszaladtunk egy nagyobb arányú vereségbe. Azon a hétvégén a DVTK nagyon jó formát mutatott és végül meg is nyerték a kupát. Mi ott tompábban játszottunk és talán fejben nem is az elődöntőben voltunk már akkor. Ez egy tanulsága a szezonnak, hogy soha nem fordulhat elő ilyen. Mindig a következő meccsre kell koncentrálni, ami egyébként ránk, akár a szakmai stábra, akár a játékosokra, jellemző. Ettől függetlenül érmet szereztünk, így csalódott nem lehetek.

A bajnokságban viszont összejött a döntő.

Így van, a bajnokságot tekintve szépen meneteltünk és sokáig csak egy vereséggel álltunk. Végül az alapszakaszban a Soprontól kaptunk ki kétszer, illetve egyszer a PEAC-tól. Ott viszont tartalékosan álltunk fel és bár Zseljko Djokics ott ült a kispadon, de ő is komoly betegséggel küzdött. Az edzéseket sem ő tartotta előtte, ráadásul az számunkra egy tét nélküli meccs volt. Ettől függetlenül jó lett volna megnyerni. A play-off-ra az alapszakasz második helyezettjeként érkeztünk. Egyértelműen a döntőt tűztük ki célul, de megmondom őszintén én tartottam a rájátszástól az előzmények, elsősorban a betegségek miatt. Horváth Zsófi nagyon szépen helyt állt és megcsinálta a munkát, de a vezetőedző hiánya bármely csapat életében nagy hátrány.

A rájátszásra Zseljko nyomot egy resetet és a Vasas ellen egy teljesen más arcát mutatta a csapat. Két sima győzelemmel jutottunk a négy közé. Az elődöntőt is nagyon magabiztosan kezdtük. Sajnos a második meccset elveszítettük. Ezzel most itt már nem szeretnék foglalkozni, de ott voltak rajtunk kívülálló körülmények. A harmadik meccsen megmutatta a csapat a karakterét és azt, hogy mennyire akarjuk a sikert. Ezzel a győzelemmel elértük az alapcélunkat ebben a szezonban, a döntőt, amiért egész évben keményen dolgoztunk. A döntőben az első két meccset, különösen az elsőt nagyon sajnálom az eredmény miatt. Azt gondolom, hogy ott mutatkozott győzelmi esély. Egy kicsit okosabb játékkal, szerencsével megérdemelt győzelmet lehetett volna aratni. A második is hasonlóan alakult, bár többször elment a Sopron, de volt tartásunk. Ismét a rutint és kicsit a szerencsét emelném ki. Gondolok itt Gabby Williams palánkos hármasára. A harmadikat végül már magabiztosan megnyerte a Sopron.

A Sopron ebben a szezonban, bár nekik is voltak hullámzásaik, de nagyon erős játékot mutatott. Nem véletlenül nyerték meg az Euroligát. Utána természetes, hogy a sportolók leengednek, de össze kellett kapniuk magukat a döntőre, mert érezték, hogy nem adjuk olcsón a bőrünket. Mindenképpen fontos számukra, hogy így tudtuk zárni a szezont.

Fotó: Tóth Zsombor

Bár az előzményeket gondolom elkerültétek volna, de szememben az elődöntő harmadik meccse nagy érzelmi fordulópontnak tűnt Szekszárdon. Kicsit visszajött az emlékezetes 2017-es, 2018-as hangulat és ezt a szoros döntő tovább erősítette.

Kellett ez, én is így gondolom. Ez az, ami miatt végül nem is volt olyan rossz a harmadik meccs az elődöntőben. A pandémia miatt érthetően mindenhol csökkent a nézőszám, azt tapasztaljuk, hogy kicsit óvatosabbak az emberek. Eközben viszont már Pécsre is sokan, 3-400 szekszárdi szurkoló kísért el minket és már ott érezni lehetett a levegőben az erőt. Ezt követően a harmadik meccset megpromotáltuk. Tartottunk egy közönségtalálkozót, amire szintén szépen jöttek a szurkolók. Minden összeállt és kicsit valóban visszatért az első két döntős évünk hangulata. Ezt sikerült átmenteni a továbbiakra is. Ezért is sajnálom, hogy nem tudtunk még egy meccset Szekszárdra varázsolni a döntőben, mert a hangulat tovább fokozódott volna.

Az utolsó részhez sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a találó gondolat. Végül arra a kérdésre jutottam, hogy a Szekszárdnak a jelenlegi helyzetben előre a Sopronra vagy hátra az üldözőkre kell figyelnie?

Értem a kérdésedet és nem szeretnék kibújni a válasz alól, de úgy fogalmaznék, hogy talán egyik sem. Nekünk most magunkkal kell foglalkozni, megépíteni azt a csapatot, amelyekkel a céljaink elérhetőek az Euroligában és a magyar bajnokságban. Nem ismerem a riválisok kereteit és terveit. A Sopron várhatóan lejjebb nem adja, de ezt szombaton meg fogjuk tudni. A mögöttünk lévő csapatoktól még kevés a hivatalos bejelentés, hogy azokból érdemben lehessen következtetést levonni az erőviszonyokra.

A legfontosabb, hogy most saját csapatunk megerősítésén kell dolgozni és szem előtt tartani, hogy a tervezett lépéseket meg tudjuk tenni. Szemléletesen fogalmazva, hogy az Euroligában például ne 0-14, hanem 5-9 legyen.

Közben pedig nem szabad feladni ezt a fiatalitást, igaz?

Semmiképpen nem szabad feladni. A hitvallásunk marad, hogy a saját fiataljainkkal és egy-két olyan tehetséggel az országból, akik Szekszárdra hozhatóak, a magyar kosárlabda jövőjét is szem előtt tartva építkezzünk.

Fotó: Jantner Zsolt / Atomerőmű KSC Szekszárd

Hirdetés