Magyarország

Euroliga és bajnoki negyeddöntő után, elődöntő párharcban közben a Sopron – interjú Gáspár Dáviddal 

Szerző: Nagy Norbert

2021.04.03. 08:36

#F1, #Gáspár Dávid, #Sopron Basket

Sűrű időszakát éli a Sopron Basket, mely az elmúlt 16 napot nézve immár a hetedik tétmérkőzését fogja játszani szombaton. Ebben benne van a Lyon együttesével megvívott Euroliga negyeddöntő, a Vasas elleni három magyar bajnoki negyeddöntő és a DVTK-val zajló elődöntő párharc nyitánya. Gáspár Dávid vezetőedzőt kértük arra, hogy foglalja össze lapunknak az elmúlt hetek történéseit.

Gratulálok ahhoz, hogy bekerültél az Euroligában az év edzője díj jelöltjei közé! Azt gondolom, hogy egy edzői pályafutásban komoly mérföldkő, amikor először szerepel egy szakember ilyen elit társaságban. Volt időd ebben az erőltetett menetben egy kicsit megállni és belegondolni ennek az elismerésnek a jelentőségébe? 

Köszönöm! Megtisztelő és örülök neki, de olyan sokat nem futtattam a gondolataimban. A munkámra figyelek és a jelenlegi feladatokra koncentrálok.

Maradjunk az Euroligánál és kanyarodjunk vissza a Lyon elleni negyeddöntő első meccsére. Én azzal a gondolattal indítanám a visszatekintést, hogy a teljesítményeteket különösen az emeli ki, hogy nem csak egy rövid időre alakították ki a mérkőzés során a 28-30 pontos differenciát, hanem azt a lefújásig megőriztétek és nem adtatok lehetőséget a Lyon-nak, hogy a második meccsre egy kisebb hátrányból forduljon.  

Az első meccsen mind támadásban, mind védekezésben jól funkcionált a csapat. Azoknak a kulcsjátékosoknak a védése, akikre oda kellett figyelni, nagyon jól sikerült. Óriási munkát végeztek a játékosok. Marine Johannes-t három ponton sikerült tartani és mindössze két mezőnykísérlete volt. Aleksandra Crvendakic bár dobott 14 pontot, de például az ő játékát is szépen kontrolláltuk.

Az egész mérkőzés lefolyása úgy alakult, ahogy elterveztük. Sőt, talán azt mondhatom, hogy kicsikét meg is fejeltük. Nagyon okos és jó döntéseket hoztunk támadásban is. Jó helyzeteket dobtunk el és igazi csapatkosárlabdát láthattunk. Mindez azonban óriási energiákat őrült fel. A szezon végén járunk és több játékosunknak is kisebb, nagyobb sérülése van. Ez a párharc nagyon sokat kivett belőlünk.

A számszerű eredményt nézve a különbség valóban nagy jelentőséggel bírt. A stáb és a játékosok is azon voltak, hogy amennyire csak lehet, hizlaljuk ezt az előnyt és próbáljunk minél nagyobbat kialakítani.

A visszavágót, illetve az arra való felkészülést hogy értékeled. Mik voltak a döntő pillanatok? 

A második mérkőzés előtt sem az edzői stáb, sem a játékosok nem hitték el, hogy ez a továbbjutás megvan. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt egy nagyfokú bizadalom a továbbjutásban, de nem engedhettük, hogy ez elhatalmasodjon. Tudat alatt mindenkiben ott munkálkodott, hogy rendelkezünk egy 28 pontos előnnyel. Ettől függetlenül ténylegesen úgy mentünk bele, hogy meg akarjuk nyerni.

Kicsit megközelítve a Lyon oldaláról, teljesen érthető, hogy egy ilyen – közel 30 pontos – vereség után mi megy végbe a csapatuknál. Nyilván történtek elbeszélgetések, mindenki elgondolkozott, hogy mi az, amit nem jól csináltak és igenis ennél többre képesek.

Sokkal vehemensebben, agresszívabban ugrottak nekünk. Erre én is és a játékosok is készültek. Ez azonban mégis sokkalt minket, mert szerintem ez történt. A védekezésbeli agresszivitásuk és a kiváló helyzetkihasználásuk, brutális mezőnyszázalékuk miatt egy pillanatra a csapat elveszítette a kontrollt. Idő kellett, amíg visszarázódtunk abba a mederbe, ahol kontrollálni tudtuk a védekezésünket és a támadásunkat.

Abban láttam a kulcsot, hogy a harmadik negyed közepétől sikerült a vérzést elállítani, ami a mérkőzés megnyerésére nem volt elegendő, de a 28 pontos előnyt őriztük. Onnantól 20 pont fölé nem ment a differencia. Sikerült tartani a 12-14 pontos hátrányt, ami kulcsfontosságú volt, mert a továbbjutásunkat már nem veszélyeztette.

Két hét távlatából már könnyebben fogalmazok így, de mondhatom, hogy ami történt az a sport természetesen lélektanából következett? Látsz olyat, amit általános tapasztalatként el lehet ebből rakni?

Igen, lehet ezt mondani. A Lyon oldaláról az mutatkozott meg, hogy soha nem lehet feladni és végig küzdeni kell. Ők ezt igazolták és azt is bemutatták, hogy a kosárlabda olyan játék, ahol 28 pontos hátrányból is vissza lehet kapaszkodni. A mi erőnket pedig az mutatja, hogy az a sokk, ritmusvesztés, elbizonytalanodás, ami az első félidőben jellemezte a csapatot, abból fel tudtunk állni. Meg tudtuk állítani, amit ellenünk ez a nagyszerű csapat, a Lyon, bemutatott. Gondolom, hogy sokakban felmerült, hogy a Lyon talán nem annyira erős, de ezt ezzel megcáfolták. Mi pontosan tudtuk, hogy ennek nincs vége és győzelemre kell játszani.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mit lehetett volna másként csinálni. Tanulunk belőle, hogy ilyen szituációban hogyan reagáljunk. Nagyon nehéz ezt előre megjósolni vagy lemodellezni edzésen. Főleg úgy, hogy ebben az esetben egy nap telt el a két mérkőzés között. A legfontosabb, hogy a továbbjutás sikerült és ismét a Final4-ban vagyunk. Mindezt úgy értük el, hogy az idei szezonnak nem így mentünk neki. Mérkőzésről mérkőzésre gondolkoztunk és aztán a Final4 kapujában találtuk magunkat, ahol sikerült belépni. Nagyon örömteli, hogy így alakult.

Éles váltással ugorjunk a bajnoki negyeddöntőre. Milyen pedagógiai eszközöket alkalmazol olyan helyzetben, amikor más célokért küzdő rivális jön szembe és ráadásul a meglévő különbséget tovább erősíti, hogy az ellenfél megközelítőleg sem tud a legerősebb keretével, szerkezetével játszani? Egy Euroliga Final4 résztvevő csapat vezetőedzőjeként ilyenkor mit kell a játékosaid felé közvetíteni? 

Ugyanazt tudom mondani, amit mindig is, hogy mi a saját magunk által felállított mércét, minőséget próbáljuk hozni minden meccsen. Mindegy ilyen szempontból, hogy ki az ellenfél. Mindenkit komolyan veszünk és tisztelünk. Egyetlen meccsbe sem megyünk bele úgy, hogy félvállról vesszük. Nyilvánvaló, hogy tudat alatt előfordulhat ilyen. Adott esetben a mérkőzések olyan szakaszában, amikor nagy előny van, lazábban veszik a játékosok vagy például mi, edzők is. Ezek nagyon rövid ideig tartanak, mert egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy olyan játékkal rukkoljunk elő, amit nem lehet párhuzamba állítani az elvégzett munkánkkal és filozófiával. Egyből muszáj reagálnunk és ez egész évben sikerült. Ebben nem szeretném, hogy változás legyen. Alapvetően ezek a pedagógia eszközök állnak rendelkezésre és ilyen utasítások hangzanak el.

A párharc adminisztratív részéről nem kérdeznélek, de egy dologra térjünk ki: mennyiben változtatta meg a terveiteket a ráadás mérkőzés?

Pihenőt terveztünk és hétfőre, illetve keddre ütemeztük a közvetlen felkészülést a DVTK-ra. Ez a megtörtént események tükrében úgy módosult, hogy a hétfői nap pihenéssel telt és egy napot készültünk a DVTK-ból. Elfogadtuk ezt a szituációt, nem is szeretném tovább ragozni. Ismeri mindenki a felelősségét, aminek a kommunikációja megtörtént és tesszük tovább a dolgunkat. A lányoknak azt mondtam, hogy kosárlabdázunk, a szeretett munkánkat végezzük. Ez egy ilyen helyzet, becsülettel, alázattal tegyük a dolgunkat.

Szerdán elrajtolt az elődöntő, ahol az Aluinvent DVTK az ellenfeletek. Az elmúlt egy hónapban vívtatok kupadöntőt és egy szoros bajnokit. A szerdai mérkőzés is komoly erőpróba volt. Belülről hogy láttad? 

Összességében egy nagyon kemény ellenfélnek tartom a DVTK-t. Jó a keretük és egy veszélyes csapat. Szépen, jól felépített taktikát alkalmaznak. Aki látta a mérkőzést, annak evidens volt, hogy ebbe a győzelembe nagyon sok munkát tettünk bele, mind védekezési oldalon, mint támadásban.
Azt gondolom, hogy a DVTK támadások szépen hosszan voltak levezetve, türelmesek voltak és addig játszották, amíg kreáltak üres helyzeteket. Néha bizonyos szituációkban el is veszítettük a koncentrációt és bealudtunk, így elkerülhető kosarakat kaptunk. Ez egyrészről a mi problémánk és hiányosságunk, másrészről a DVTK érdeme, hogy ilyen türelmesen bontották le ezeket az akciókat. Ezen mi szeretnénk változtatni.

A DVTK által követett védekezéshez alkalmazkodni kellett, megtalálni azokat a pontokat, ahol támadhatóak. Az első félidőben éreztem egy kis döcögést és megingást. A mérkőzés zömére azonban az volt a jellemző, hogy támadásban és védekezésben az valósult meg, amit szerettünk volna.

A Lyon elleni párharc rajtja, azaz március 17. óta, a szombati lesz a hetedik tétmeccseteket. Hogy bírja a csapat?

Tipikusan egy utolsó hajrára készülve szezon végi fáradtság jellemzi a csapatot mentálisan és fizikálisan. Azt gondolom, hogy ez érthető. Egy hosszú és viszontagságos szezonon vagyunk túl, mint az összes csapat. Gondolok itt a Covid-ra, a sérülések okozta kihagyásokra vagy szimplán arra, hogy rengeteg mérkőzést játszottunk. Mindezeket elvárások és minden olyan teher mentén, ami a profi sporttal együtt jár. Összességében ez már érezhető a csapaton.

Másik oldalról viszont a célegyenesben vagyunk és tudjuk azt, hogy a lényegi kérdések most dőlnek el és az eredményekről határozó mérkőzések, párharcok most következnek vagy éppen az elődöntő esetében zajlanak jelenleg is. Ennek tudatában vetjük bele magunkat a munkába.

Gondolkoztam azon, hogy beszéljünk-e az Euroliga négyes döntőről, de ha jól sejtem, most leköti a figyelmeteket a futó párharc?

Igen, röviden azt tudom erre válaszolni, hogy most az elődöntőre koncentrálunk. Még a Final4-ra nem készülünk. Mi, a szakmai stáb nyilván már végzünk elemzéseket, de ezt mind abban az időszakban, amikor időt tudunk rá szakítani. Most abszolút az elődöntőn van a fókusz.

Zárásul egy kis aktualitás, Briann January sérülése hogy van? Számíthattok-e még rá a szezonban? 

Egészen biztos, hogy igen. Egy bokasérülése van, ami szépen gyógyul. Jól halad felépülés útján. Meglátjuk, hogy a tesztek eredményei mit mutatnak. Bízom abban, hogy rövidesen pályára tud lépni.