Magyarország

Euroliga negyeddöntő előtt a Sopron Basket – interjú Gáspár Dáviddal

Szerző: Nagy Norbert

2021.03.15. 22:27

#f2, #Gáspár Dávid, #Sopron Basket

A Sopron Basket az LDLC ASVEL Feminin együttesével vív negyeddöntőt a női kosárlabda Euroligában. Az oda-visszavágós párharc mérkőzéseire szerdán és pénteken kerül sor Sopronban. Gáspár Dávid vezetőedzőt kérdeztük az elmúlt időszakról és a várakozásairól.

Több interjúban értékelted korábban a Magyar Kupát, így most egy kicsit más oldalról közelítenék. A kupagyőzelem utáni első edzésen milyen gondolatokat fogalmaztál meg a csapat felé?

Beszéltünk arról, hogy örömteli volt a csapat játéka, teljesítménye a három mérkőzésen. Gratuláltam a játékosoknak a hozzáállásukhoz és kiemeltük a stábbal, hogy egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk, mert a klub a történetének 10. kupagyőzelmét érte el és ezt nagyon jó érzés volt együtt megélni. Utána viszont már arról beszéltünk, hogy egy új ciklus jön a szezonban.

Akkor még két bajnoki alapszakasz mérkőzésünk volt vissza és elmondtam, hogy az elvárásom az: olyan szinten teljesítsünk, ahogy azt korábban megszokhatták tőlünk. Párhuzamosan elkezdtünk az Euroliga negyeddöntőre koncentrálni, de természetesen nem elvéve az élét a magyar bajnokságnak. A DVTK és a TFSE elleni összecsapást is maximálisan komolyan vettük. Nagyjából így tudnám összefoglalni, hogy miről szólt a beszélgetésünk a kupa után.

A kupát keretbe foglalta a szezon két legszorosabb bajnoki mérkőzése, amit a Győr és a DVTK otthonában vívtatok. Mit mutattak neked ezek a találkozók?

Leginkább azt, amiről minden egyes mérkőzés előtt beszélek: egy ellenfelünket sem szabad félvállról venni. Attól függetlenül, hogy az eredményeink ezt mondatják sok mindenkivel, de bennünk ez nincs meg. Szerintem nagyon jó példa volt arra mindkét mérkőzés, hogy a magyar bajnokságban is komoly ellenfelekkel, jó játékosokkal nézünk szembe.

Az ellenfelünk mindkét alkalommal nagyon jó kosárlabdát játszott, felkészültek voltak, jól védekeztek, jól vezették a támadásokat és emiatt komoly ellenállásba ütköztünk. Emellett a szempontunkból arról is szólt az a két mérkőzés, hogy egy kicsit enerváltabb állapotban volt a csapat. Ami köszönhető annak, hogy kemény edzésmunkát végeztünk előtte.

Keményen megdolgoztatok azért, hogy a soproni klub történetében most várjátok a legkedvezőbb előjelekkel az Euroliga negyeddöntőt. Veretlenek vagytok, a csapat is jó játékot mutat, a negyeddöntős buborék házigazdái lehettek. Ezen felül pedig az elmúlt hetekben az ellenfeletek eredményei is elmaradtak a várakozásoktól. Érzel nyomást?

Amit elmondtál, azzal abszolút egyetértek olyan tekintetben, hogy valóban olyan stádiumban van a csapat, hogy nem veszített mérkőzést és a mutatott játék képe, az egységesség, felkészültség terén jól állunk. Ha az ellenfelet vizsgáljuk, akkor kijelenthető, hogy valóban van reális esélyünk a Final Four-ba kerülésre. Egy dolgot szeretnék leszögezni, ha ez bárkit elaltat a csapatban, akár engem, mint vezetőedzőt vagy bármelyik stábtagot, játékost, szerintem akkor fogunk nagyot koppanni.

A lényeg, hogy a Lyon kerete nagyszerű játékosokkal van tele. Kiváló francia, amerikai, kanadai, szerb kosárlabdázók alkotják. Egy masszív, jó csapat. Minden korábbi, amit felsoroltunk, nem szabad, hogy lényeges legyen. Ez egy rájátszás szituáció, egy negyeddöntő, ahol a korábban lejátszott mérkőzések maximum kis esélylatolgatásokra jók, de a jelenben kell megmutatni azokat az erényeket, amik jellemeznek minket. Ha a maximumot kiadtuk magukból, a saját határainkat feszegettük és az jó eredménnyel zárul, akkor örülhetünk igazán, addig nem.

Azzal csatlakoznék ehhez a gondolathoz, hogy ez az európai nagycsapattá válás folyamatának természetes része, nem? Gondolok itt arra, évekig elképzelhetetlen volt, hogy egy Euroliga negyeddöntő előtt ne azt keressük, mely pontokon lehet “csodát tenni” vagy miért fontos a “tisztes helytállás”, hanem egy nagyon kedvező pozícióról kérdezhetlek.

Igen, de én saját magunkról nem szeretek így beszélni. Ezt meghagyom a szakértőknek, a csapatot körülvevő szurkolóknak. Nem ezen mentén vizsgálom a csapatunkat. Nyilván ha kívülálló lennék és kívülről kellene nézni a helyzetet, nagy valószínűség szerint én is ezen véleményen lennék. Nem tartom azonban lényegesnek, hogy ezzel foglalkozzak és erről beszéljek jelenleg.

Térjük át az ellenfeletekre, a Lyon-ra. Láttál náluk változást a januári Euroliga buborék óta?

Teljes mértékben nem látok bele abba, hogy milyen változáson mentek keresztül. Alapvetően azt gondolom, hogy ugyanazt a játékstílust képviselik, mint a januári időszakban. Valóban észlelhető, hogy a francia bajnokságban veszítettek egy-egy mérkőzést. Hogy ennek mik lehetnek az okai, arról őket kellene kérdezni.

Az tény, hogy észlelhető egyfajta hullámzás a játékukban és nekünk az lesz a célunk, hogy ezeket a szakaszokat meglovagoljuk és próbálunk minél kiegyensúlyozottabb játékot nyújtani. Arra törekszünk, hogy az általunk felvázolt mérkőzés-tervet támadásban és védekezésben maximálisan teljesítsük, figyelve az erősségeikre és a gyenge pontjaikra.

A negyeddöntő párharc gyakorlatilag 52 óra alatt lemegy. A Lyon kerete kicsit másként épül fel, náluk a legtöbb időt Marine Johannes töltötte a pályán. Neki 29.2 perc az átlaga. Nálatok négyen is többet átlagolnak ennél. Ez lehet egy döntő pont? 

Nyilván befolyásolhatja a második mérkőzés kimenetelét, ha arra akarsz célozni, hogy esetleg a mi kulcsjátékosaink nem lesznek olyan frissek. Én úgy gondolom, elvégeztük azt a munkát, hogy bírni fogják ezt a terhelést a játékosaink.

A nemzetközi szövetség gyakran vonja be a mérkőzések felvezetésébe, hogy kiemel párharcokat. Ha téged kérdeznének, a negyeddöntőtökről milyen párharcokat emelnél ki?

Kiemelném hátvéd poszton Marine Johannes-t, hármas, négyes posztról Alysha Clark és Aleksandra Crvendakic párosát. Szintén négyes posztról Michelle Plouffe-t Nagyon fontos lesz, hogy Nayo Raincock-Ekunwét és Helena Ciakot hogyan fogjuk semlegesíteni. Nyilván a felsoroltak mellé posztonként oda lehet tenni a mi játékosainkat. Ezen felül szerintem nagy figyelmet kell adni a Tanqueray-Chevaugeon hátvéd duónak, mert nagyon hatékonyan tudnak beszállni a mérkőzésekbe és távoli dobásokkal, bontásokkal észrevetetni magukat.

Februárban és márciusban hogy építetted fel a munkát? Kell ilyenkor még újítani vagy ez az időszak már a finomhangolásról szól?

Inkább úgy mondanám, hogy finomítunk. Támadásban sok szettel dolgozunk és ezen játékoknak a hatékonyságán próbálunk csiszolni, hogy még jobban játszuk le. A játékosok jobban érezzék, hogy milyen pontszerzési lehetőségek vannak még benne. Például ha bizonyos zárásokat jobban adunk meg, jobban megy bele a labda nélküli játékos, ilyenkor milyen opciók lehetnek. Ne csússzunk el támadásokon belül egy-egy részlet felett. Azt emelném ki, hogy támadásban ezekre a kis finomításokra, ezáltal minőségbeli javításokra kerül sor ilyenkor.

Védekezésben a precizitást, a koncentrációt az elvek folytonos sulykolásával minden héten, minden nap kell ápolni egész szezonon át. A klasszikus értelemben vett nagyobb változtatások, új harcmodor bevezetése védekezésben, támadásban nem történt.

Amikor készültem a beszélgetésre, visszanéztem az interjúidat az elmúlt időszakból és többször elmondtad a Magyar Kupa győzelem után, hogy az idei sikereknek része, hogy egyre jobban elsajátítja az elveidet a csapat. Hogy foglalnád össze, mik lennének ezek az elvek?

Talán a legfontosabb és annak igyekszem a legnagyobb hangsúlyt adni, hogy érezze az összes játékos azt: ez egy csapatjáték, ahol mindenkinek megvan a felelőssége, szerepe. Ez nyilván más-más feladatkörben nyilvánul meg. Azt szeretném éreztetni náluk, hogy bármi is ez a munka, legyen a kosárlabdázásnak látványos, illetve kevésbé látványos része, ugyanolyan értékes. Tudják azt, hogy ezzel járulnak hozzá legjobban a csapat sikeréhez. Most hosszú lenne abba belemenni, hogy védekezésben, támadásban miként nyilvánul meg, mik ezek a feladatkörök, de összességében ténylegesen a csapatjátékon van a hangsúly.

Ha példákat kellene sorolnom, akkor védekezésben az egyéni felelősségvállalás fontosságát emelném ki. Azt, hogy a keménységgel ne spóroljanak, energiát fektessenek az egy-egy védésbe, kizárásba, tranzíció védésbe. Utána felismerjék azt, hogy bizonyos játékhelyzeteket hogyan védünk le, mely elvek mentén. Hogy törjük a zárást, mikor van besegítés, mikor van gyenge oldali ütközés, visszaérkezés, rotáció. Lehet ezt még sorolni, mert nagyon sok apró részletből áll. Összességében azonban a filozófiám alapját az elején említettek adják.

Az idei csapat közelít a 100%-hoz ezen elvek elsajátításában?

Igen, azt gondolom, hogy sokszor közelít. Lehet, hogy egy-egy mérkőzés egy-egy periódusában nem ez történt. Ezért nem mondanám, hogy 100%-ban. Nem is tudom, hogy ilyen létezik-e, de egészen biztosan közelít ahhoz. A legfontosabb, hogy követik a játékosok az általam felvázolt filozófiát.