Hirdetés
Archivum

Európa Kupa alapszakasz értékelõ



:

:

Hirdetés

Csütörtökön a késõ esti órákban lezárult az Európa Kupa 2013/2014-es kírásának alapszakasza. Régóta nem látott létszámban képviseltette magát a magyar mezõny, hiszen három csapatunkért is szoríthattunk. Két gárda a legjobb 16 között folytathatja és összességében az eredményekre nem lehet panasz.

Haladjunk csoportok szerint. Az „E” jelû négyesben szerepelt a DVTK. A miskolciak egy hullámzó õszt tudhatnak maguk mögött, de az Európa Kupa legfontosabb meccseire mindig összekapta magát a keret és a Lotto Young Cats elleni két gyõzelem, illetve a Wasserburg magabiztos hazai legyõzése utat biztosított a 16 közé. A három magyar résztvevõ közül a DVTK-nak adtuk a rajt elõtt a legnagyobb esélyt a továbbjutásra, mindezt alapozva arra, hogy a légiósok nemzetközi szinten is kifejezetten rutinosnak számítanak. Ezt igazolták is, a csapat 74.5 pontot átlagolt a hat találkozón, melybõl átlagban 50.6-ot a Raven, Sverrisdóttir, Jansone, Tobin négyes jegyzett.

Ha a szezon elõtti esélylatolgatásunk korábban szóba került, abban még úgy fogalmaztunk, hogy akár egy kiemelkedõen jó gyõzelem/vereség mutatóra is esélye lehet a DVTK-nak. Ehhez képest Landes menetelése elõzetesen megjósolhatatlan volt, a wasserburgi vereség – ismerve az elõzményeket és azt, hogy nem élet-halál mérkõzésnek számított – szintén belefér. Ha szabad így fogalmazni, ennél több ebben az alapszakaszban nem volt. Hiányérzetünk egyedül talán amiatt lehet, hogy a magyar mag nem tudott többet vállalni a nemzetközi találkozókon.

Az F-csoportban szerepelt a PEAC és a pécsiek végül a második legjobb csoport harmadikként léptek tovább. A PEAC fennállása elsõ Európa Kupa szezonjában rögtön a FIBA Europe honlapjának címlapjára került azzal, hogy a 28 csapatos mezõnyben a legkevesebb pontot kapta. A mutatott játékkal maximálisan elégedettek lehetnek a pécsi hívek. A Lille-ben aratott gyõzelem pedig a szezon legnagyobb bravúrja eddig. A keretet nagyon féltettük attól, hogy a kulcsemberek felõrlõdnek a sorozat végére. Ez nem történt meg, köszönhetõen annak, hogy az elmúlt szezon tapasztalataiból kiindulva Zeljko Djokic igen taktikusan pihentette legjobbjait a kisebb téttel rendelkezõ találkozókon. Sajnos a betegségek kivédhetetlenek voltak.

Ami a PEAC szereplését valamennyire beárnyékolja, az az elbukott két hazai végjáték. Ha nagy célokat tûz ki maga elé a klub, akkor a hazai és a nemzetközi elõrelépéshez idõvel el kell jutnia arra a szintre a pécsi csapatnak, hogy ezeket a mérkõzéseket megnyerje. Ez nem egyszerû feladat, fõleg nemzetközi porondon, elég arra gondolni, hogy az elmúlt évadban az Euroligában – természetesen más ellenfelek ellen –, a Sopron például hat találkozót veszített el hat ponttal vagy annál kisebb különbséggel. Azért értékes tapasztalat az Európa Kupa szereplés, mert kiütköznek azon területek, ahol fejlõdni lehet és ez nem feltétlenül anyagi kérdés. Nem véletlen, hogy a francia középmezõny ennyire erõs nemzetközi porondon. Hosszú évek szereplésének tapasztalataira tudnak építeni és játékstílust alakítani.

Nyáron látva a sorsolást a PINKK-et féltettük legjobban az Európa Kupától. Ahogy azonban közeledett a sorozat rajtja és gyengélkedett a Rózsahegy, beragadt Franciaországban a rajtnál a Tarbes és a belga formáció sem képviselte a várt játékerõt, megnõttek az elvárások. A kulcsmérkõzést azonban meg tudta nyerni Komlón a Rózsahegy és ez a PINKK búcsúját jelentette. A PINKK szereplésének legnagyobb tanulsága, hogy Iványi Dalmán kívül nemzetközi találkozókon senki sem tudott húzóemberré elõlépni. Ez természetesen a pécsiek klasszis irányítójának zsenialitását dicséri, de egyben rámutat a keret hiányosságaira is. Amíg tavasszal a bronzéremig vezetõ úton Iványin kívül is rendszeresen érkezett egy-egy extra teljesítmény, addig az idei csapatból ez hiányzik.

Összességében az Európa Kupa alapszakaszáról elmondható, óriási szerencse, hogy a FIBA Europe akkor reformálta meg a sorozatot, amikor a magyar csapatok ismét elindultak. Azzal, hogy keleti és nyugati konferenciára bontották a mezõnyt, nem kellett a minden tekintetben távoli török és az orosz gárdákkal viaskodni a csoportkörben. Olyan ellenfelekkel találkozhattunk, akik anyagi és szakmai kérdésekben is rendszerint ugyanazokkal a problémákkal találják szemben magukat, mint a hazai klubok. Ez pedig lehetõséget kínált arra, hogy felmérjük hol tartunk.

A francia mezõny elõrébb tart, de a többi riválist nézve egyáltalán nem kilátástalan a helyzet és ez a Közép Európai Ligával csak javulhat. A MEL mellett a legfontosabb és leginkább védhetõ érv, hogy a rendszerint nemzetközi porondra kijutó 10-12 magyar játékos mellett egy jóval szélesebb bázis tud sorozatosan kiélezettebb nemzetközi találkozókat játszani. Ekkor pedig olyan rutin szerezhetõ, hogy pár éven belül a Wasserburg otthonában 3 ponttal a magyar csapat nyerjen és szerezzen magasabb rangsorolást a rájátszásra, hogy a Nantes és a Lille ellen az utolsó támadásból a magyar csapat szerezzen gyõztes kosarat vagy éppen az utolsó forduló kulcsmeccsén a magyar csapat egy Rózsahegy szintû riválist le tudjon gyõzni. Ha ezek megvalósulnak, akkor a mindenkori Euroliga résztvevõ(k) mögötti hazai mezõnynek komoly vadászterep lehet az EK. Ez pedig a szûkösebb anyagi lehetõségek mellett is a sportág elõrelépését szolgálná.

Hirdetés