Magyarország

Európa Kupa négyes döntő után, bajnoki finálé előtt – Bálint Rékát kérdeztük

Szerző: Nagy Norbert

2021.04.24. 09:38

#Atomerőmű KSC Szekszárd, #Bálint Réka, #F1

Vasárnap kezdődik a 2021-es bajnoki döntő. A finálé előtt Bálint Rékával, az Atomerőmű KSC Szekszárd játékosával beszélgettünk az elmúlt időszak tapasztalatairól.

Milyen érzésekkel tekintesz vissza az Európa Kupa négyes döntőjére?

Ha valaki a szekszárdi pályafutásom elején azt mondja, hogy ez a klub egy nemzetközi kupa négyes döntőjében fog szerepelni, szerintem kinevettem volna. Hatalmas fejlődésen ment át az egyesület. Nekem szekszárdiként és azzal, hogy mi is rendeztünk a Final Four-t, egy óriási élmény volt. Nem csak az a pár nap, hanem az előtte hetek, amikor ráfordultunk a célegyenesre, minden nap úgy mentünk be a csarnokba, hogy minden pillanatát élvezzük ennek az egésznek.

Játékos szemmel milyen tapasztalataid vannak? 

Nyilván azt a részét nem tapasztalhattuk meg, hogy nézők előtt szerepelhettünk. Bár ez egy kicsit furcsa helyzet, mert a Covid-nak köszönhettük, hogy egyáltalán Final Four lett és úgymond egy rövidebb úton lehetett eljutni egy ilyen eseményre. Ha olyan helyzet van, hogy nézők előtt játszunk, akkor nem négyes döntővel, nem ezzel a lebonyolítással ér véget az Európa Kupa.

Játékosként ilyen versenyhelyzetet eddig csak a Magyar Kupán élhettem át, illetve az utánpótlás eseményeken, amikor egymás után több meccset játszunk. Ez másfajta felkészülést igényel, hiszen nem lehet tudni, hogy kivel kerülsz össze a következő játéknapon. Ennek van egy olyan lelki oldala is, hogy minél hamarabb át kell lendülni akár a sikerélményen, akár a vereségen és az új feladatra kell koncentrálni. Nagyjából így tudnám összefoglalni, hogy mit jelent egy ilyen négyes döntő, de szerintem ezeket a feladatokat mi nagyon jól megoldottuk.

Hogy látod, miben léptetek előre idén és miben lehet még fejlődni a nemzetközi versenyképességet tekintve? 

Nehéz ezt összefoglalni. Fejlődni szerintem mindig, minden területen lehet és szükséges is, itt nem emelnék ki külön semmit. Nekünk idén csapatként az volt az erősségünk, hogy bár év közben mi is sok problémával küzdöttünk, de most a célegyenesben a szezon végéhez közeledve újra teljes létszámmal tudunk dolgozni. Miközben látjuk, hogy sok csapatnál most jöttek elő sérülések, betegségek. Az edzésmunka, ahol több emberrel rotációban keményebb munkát tudunk végezni, meglátszik a mérkőzésen nyújtott teljesítményen. Ennek köszönhetően ugyanis, hogy mindenki megtalálta a helyét a pályán, senkinek nem kellett 40 percet játszania és ez nagyon jó hatással volt az egész alapteljesítményre.

Az Európa Kupa négyes döntő meccseiről mit vittél magaddal?

Mindkettő a végletekig kiélezetten alakult. Visszakanyarodva az előző kérdésedre, hogy miben lehet fejlődni, az elődöntőhöz kapcsolódva az tudom mondani, hogy az ilyen meccsekről szerzett rutin hiányzott a csapatból. Utólag is azt beszéltük a lányokkal, hogy volt két pillanat – Ági ziccere és Ali triplája -, amikor mindenki úgy volt vele, hogy most át tudunk lendülni és be tudjuk húzni az elődöntőt. A Velencének azonban több ilyen szituációt tapasztalt játékosa volt és maguk javára tudták fordítani a végjátékot.

A bronzmeccsel kapcsolatban én azt éreztem, hogy jobban akartuk a győzelmet és talán egy kicsit jobban át tudtunk azon lendülni, hogy nem sikerült a döntőbe jutás. Nyilván szomorúak voltunk a pénteki vereség után, de már a vacsoránál arról beszültünk, hogy el kell felejteni és 100%-osan csak a bronzmeccsre szabad koncentrálni, mert mindenki éremmel akart zárni a csapatból.

Keretbe foglaltad a rájátszást, miután az egyéni teljesítményt tekintve a Csata elleni első és a Győr elleni második találkozón voltál a legeredményesebb. Ha az idei hazai rájátszást nézzük, akkor azt az egy budapesti félidőt leszámítva magabiztosnak éreztem az általatok megtett utat. 

Azon a budapesti meccsen már a félidőben egy kicsit úgy gondoltuk, hogy lefutott és nem úgy jöttünk ki a második félidőre, ahogy kellett volna. A Csata kihasználta a lehetőséget, visszajött. Nekünk a rájátszásban végig az volt a feladatunk, hogy minél előbb lezárjuk a párharcokat az Európa Kupa Final Four miatt. Teljes koncentráltságra volt szükség minden helyzetben. A Győr elleni elődöntőben jött ki az egész éves munka eredménye. Amit augusztus óta gyakoroltunk és Zseljkó sulykolt, az az elődöntőben és a Final Four meccseire állt össze. Én is úgy érzem, hogy mondhatjuk: magabiztos döntőbe jutás volt az idei.

Soha nem volt még ilyen hosszú szünet a bajnoki döntő előtt. Nekem a nemzetközi kupák lezárása után amolyan “szezon vége” érzésem van. Mire kellett figyelnetek az Európa Kupa óta eltelt két hét során?

Ez érdekes helyzet, mert a Final Four után mi is úgy éreztük egy kicsit, mint ha vége lenne az évadnak. Kaptunk pár nap pihenőt, mert itt a szezon vége felé két hetet edzeni meccs nélkül, nem szerencsés helyzet. Én kíváncsian várom, hogy ebből a kétfajta útból, ami a döntőbe vezetett, melyik fog eredményre vezetni. Mi, akik esetleg jobban rá tudtunk pihenni a döntőre, többet tudtunk készülni, mint a Sopron, de kéthete nem játszottunk tétmeccset vagy a Sopron, aki úgymond lendületből érkezhet, de ezzel együtt kicsit fáradtabb és kevesebbet tud ránk készülni.

Eddig háromszor találkoztatok a Sopronnal. Vissza lehet nyúlni azon találkozók tapasztalataihoz?

Tanulni mindenképpen lehet belőle, hogy mik voltak azok a szituációk, amiket rosszul reagáltunk le vagy éppen mik működtek és továbbra is használhatóak. Úgy gondolom, hogy itt a szezon vége felé már nem csak azok a dolgok döntenek, hogy taktikailag ki készül fel jobban. Mivel az eddigiekhez képest egy hosszabb párharcról van szó – minimum három mérkőzésről beszélünk – így az is döntő lesz, hogy ki tud frissebb maradni. Meglátjuk, vasárnap sok minden ki fog derülni.

DeWanna Bonner a döntőben már nem lesz veletek. Az a pár hét, amíg itt volt, mit jelentett számotokra? 

Az, hogy itt volt, mindenkinek egy hatalmas élményt jelentett. Jó volt vele edzeni játszani vagy egyáltalán a közelében lenni. Szekszárdon ilyen kaliberű játékos nem fordult meg és talán látszott kívülről is azokon a meccseken, ahol itt volt, hogy milyen hatalmas pluszt és önbizalmat adott. Ez a két hét szünet a Final Four után arra mindenképpen jó, hogy vissza tudtunk állni a régi rendszerre, amikor DeWanna még nem volt velünk. Újra mindenkinek meg tudtuk találni a helyét és azt, hogy milyen szerepet kell betöltenie a csapatban.

Zárásul, azzal, hogy DeWanna Bonner kaliberű játékos szerepelt a csapatban és Európa Kupa Final Four-t rendeztetek, egy magasabb polcra került a kosárlabda életben a szekszárdi klub. Merre lehet innen tovább fejlődni? 

Már a negyedik szezonunkat teljesítettük az Európa Kupában és minden évben ott voltunk a rájátszásban. Én is abban bízom, hogy talán ezzel a Final Four-ral egy magasabb polcra kerültünk és remélem, hogy jövőre egy még magasabb polcra is fel tudunk lépni, tehát az Euroligában is ki tudjuk magunkat próbálni. Nézők előtt játszva az a mérkőzés-sorozat egész Szekszárdnak hatalmas élményt tudna adni.