:
:
Vasárnap 18 óra 30 perctõl kerül sor a 2018-as Világbajnokság bronzmérkõzésére, mely során Spanyolország és Belgium küzd meg a dobogós helyért. Pikáns európai csúcsrangadóra van kilátás.
Fotó: FIBA.Basketball
Ha európai szemmel követjük a tenerifei seregszemle történéseit, akkor nem lehet kérdés, hogy az öreg kontinens képviselõi közül a két legjobb formát mutató csapat Belgium és a házigazda Spanyolország együttese volt az elmúlt 10 napban. A belgák emlékezetes menetelést mutattak be. Hatalmas tett egy nagy tornán egymás után legyõzni Franciaországot és Spanyolországot. Õk ezt megtették. Az USA elleni elõdöntõjük pedig még a címvédõ játékosainak, szakvezetõinek elismerését is kivívta. A belga sikereket nem szabad csak és kizárólag Emma Meesseman vagy éppen Kim Mestdagh extraklasszis egyéni teljesítményére leszûkíteni. Csapatjátékukban, összeszokottságukban található az igazi erejük. Ezt hûen tükrözi, hogy a legtöbb gólpasszt jegyezték a tornán. A 25.2-es átlagukkal az Egyesült Államokat és Franciaországot elõzik meg ezen mutató legjobbjai között.
Belgium és Spanyolország már találkozott egyszer a Világbajnokságon. Az a meccs a C-csoport döntõjének számított és Belgiumnak minimum 9 pontos sikerre volt szüksége, hogy megelõzze a házigazdát. Végül éppen ennyivel nyertek. Ellenállhatatlanul játszottak: Mestdagh 21, Meesseman 19 pontot ért el. Összeszokott támadójátékuknak köszönhetõen még a szigorú spanyol védekezés mellett is ki tudtak alakítani üres ziccereket. Ezen felül pedig magas posztokon Astou Ndour-t kivették a játékból. Franciaország ellen is ezeket az erényeket érvényesítették, illetve az USA elleni elõdöntõben szintén ez hozta meg a szoros eredményt. Nagy kérdés, hogy Ann Wauters milyen állapotban van és érdemes-e megkockáztatni a szerepeltetését. Tud-e minõségi perceket hozzátenni. Belgiumnak a csoportgyõzelem miatt egy meccsel kevesebbet kellett játszania, mint Spanyolországnak, ami viszont lépéselõnyt jelenthet.
A 3. helyért kiírt találkozó várhatóan más jellegû lesz, mint a keddi csoportmeccs volt. Egyrészt biztosak lehetünk abban, hogy Lucas Mondelo és stábja alaposan kielemezte azt a vereséget. Másrészt a szombati vereség utáni elsõ csalódottságon felülemelkedve várhatóan egy extrán motivált, a közönség maximális támogatását élvezõ csapatként a spanyolok mindent megtesznek az éremszerzésért. A házigazda nagy testû magas játékossal nem rendelkezik, ami részben hátrányt jelentett a tornán. Ezt azonban a belsõ posztokon rendkívüli mozgékonysággal igyekeztek ellensúlyozni, ami lényegében a belgákat leszámítva mindenki ellen bejött. Nagy extrájuk volt az elõdöntõben, hogy a centerük Astou Ndour három triplát is értékesített. Az ilyen jellegû játékot nem kedvelik a belgák. Nem lenne meglepõ, ha ismét megpróbálna a spanyol stáb ehhez a fegyverhez nyúlni. Ausztrália ellen a magas játékosaikat – az Ndour, Gil, Nicholls triót – csúnyán megszórták faultokkal, vélhetõen vasárnap ez nem ismétlõdik meg.
A spanyoloknak eddig igencsak hullámzó tornájuk volt. Rájuk is igaz azonban, mint például az USA-ra, hogy amikor nagyon ég a ház, akkor mindig elõ tudtak húzni valami extrát vagy váratlant. Az alapjátékuk jól mûködik. Stabilan védekeznek, sok a szerzett labdájuk és az indításos pontjuk. Az ellenfeleik eladott labdáit jól használják. Amennyiben fizikálisan bírják a terhelést, akkor esélyesek Belgium ellen. Általában, ha két csapat egy nagy tornán kétszer találkozik, akkor megosztoznak a gyõzelmeken. Egészen egyszerûen ilyen a sport lélektana. Ráadásul a spanyol válogatottban több opció van, mint a belgában. Ha Kim Mestdagh vagy Meesseman a fáradtság jeleit mutatja, akkor a jó csapatteljesítmény ellenére nem látszódik, hogy ki léphetne elõ vezérré. Márpedig az USA ellen az utolsó 15 percben egyértelmûen elfogyott az erõ. A spanyoloknál az elõbb kiemelt magas játékosok mellett Xargay, Torrens vagy Palau is eldönthet egy ilyen csatát.
