Hirdetés
Archivum

Európai dominancia az olimpiai selejtezõn



:

:

Hirdetés

Vasárnap este Ankarában lezárult az idei nyár elsõ nagy válogatott tornája, az olimpiai selejtezõ. Törökországban 5 kontinens 12 csapata harcolt azért, hogy ott lehessen az ötkarikás játékokon. Az alábbiakban összegezzük a selejtezõ tapasztalatait.


Teljes európai dominancia

Már a beharangozónkban is írtuk, hogy az európai válogatottak számára nagy esélyt kínál ez a torna, mivel a többi kontinensrõl azok a csapatok, akiknél nagy hagyománya van a nõi kosárlabdának és megfelelõek a feltételek, már kvalifikálták magukat. Ez az európai fölény érvényesült is, az öreg kontinens alakulatai egyetlen mérkõzést sem veszítettek.

Fotó: FIBA.com

Fotó: FIBA.com

A horvátok sikere a mi szempontunkból talán a legérdekesebb, mivel a keretükbõl többen is megfordultak Magyarországon a pályafutásuk során. Ráadásul ismét bizonyították, hogy sztárok nélkül, de egységes csapattal, nagy szívvel és azért valljuk be: némi szerencsével másfél év alatt az európai középmezõnybõl a világelitbe lehet kerülni.

Nem lehet elmenni szó nélkül Sandra Mandir teljesítménye mellett, aki pályafutása végére igazi klasszissá nõtte ki magát. Ki tudja, hogy az elmúlt egy évtizedben jobb csapatválasztással, mire vihette volna. Jelena Ivezic tehetsége szintén elvitathatatlan, de a sorozatos sérülései miatt ezt eddig csak alkalmanként bizonyíthatta. Most kereken 13 pontos átlagával és 53.6%-os mezõnymutatójával csapata egyik legjobb dobója volt. Mellettük Vrsaljko, Lelas és az utolsó mérkõzés utolsó negyedében sorsfordító 9 pontot szerzõ Iva Ciglar vitte hátán a déli szomszédainkat.

Fotó: FIBA.com

Fotó: FIBA.com

A cseheknél bebizonyosodott, hogy a nagy generációjuk még néhány ismert név visszavonulása után is bõven ütõképes. A torna MVP-je a 14.3 pontot átlagoló Petra Kulichová lett, miközben Vitecková 13.6 pontot szorgoskodott össze mérkõzésenként, Horakova 8.7 pontos és 6 lepattanós átlaga is kiemelést érdemel és akkor mellettük még nem beszéltünk Burgrová meccsenkénti 7 pontjáról és 8 lepattanójáról. A nagy generációhoz a fiatalabbak közül egyedül Elhotova fért oda Ankarában.

A franciák látványosan nem adtak ki magukból mindent, ami teljesen érthetõ. Felesleges lett volna csúcsra járatni ezt a csapatot, a továbbjutásukat szinte biztosra lehetett venni és így Londonra is gondolniuk kellett. Pierre Vincent a FIBA TV-nek úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államokon kívül bárki ellen lehet esélyük és a helyszínen dolgozó szakírók is egyértelmûen éremesélyesnek nevezték a gall gárdát. A legjobbjaik Ankarában a két sztárcenter Sandrine Gruda és Isabelle Yacoubou voltak. A mérkõzéseiket látva egy kérdés merült fel, ha a palánk alatti fölényük nem realizálódik, akkor ki veszi át a vezér szerepét?

Fotó: FIBA.com

Fotó: FIBA.com

A végére maradtak a törökök, akiknek a tavalyi EB-ezüstérmük óta nagyon nem ment a játék, de Ankarában ismét bizonyítottak. Ceyhun Yildizoglu megálmodta a palánkok alá a Yilmaz-Hollingsworth duót. Nem lehetett tudni, hogy mi sül ki belõle – sokan bírálták is -, de az eredmény magáért beszél. A két klasszis a csapat két legeredményesebb dobója volt és átlagban 12 lepattanót szedtek. A törököknél a szakmai stáb letette a voksát a Vardarli, Tuncluer, Palazoglu, Hollingsworth, Yilmaz kezdõötös mellett, mely nem túlzás azt állítani, hogy bárkivel felveszi a versenyt. Ankarában a cserék okoztak kisebb csalódást, márpedig Londonban nélkülük nem lehet messze jutni.

A többiek nem alkottak maradandót

Ami a mezõny nem európai részét illeti, ott már nem ennyire hízelgõ az összkép. Az afrikai térséget képviselõ Mali és Mozambik jelentõsen elmaradt a riválisaiktól. Különösen igaz ez Malira, akik 56 pontot szereztek összesen. Puerto Rico saját régiójában – ami a FIBA felosztása szerint Közép-Amerikát és a Karibi térséget foglalja magában – meghatározó alakulat, de egy ennél erõsebb mezõnyben nem tudták megnehezíteni az ellenfeleik életét. Argentína egy nagyon fiatal alakulattal érkezett, a keretükbõl heten is 23 év alattiak voltak. Ez azt jelenti, hogy a 2009-es U19-es Világbajnokságon bronzérmes csapatuk több tagja is már a felnõtt válogatottat ostromolja. A FIBA helyszínen dolgozó szakíróinak jegyzeteit olvasva, a szakemberek nagy fantáziát látnak ebben a csapatban.

Ázsiában nagyot fordult a világ. Sorozatban elszenvedett hét vereség után az egyre jobban fejlõdõ Japán legyõzte Dél-Koreát. Nagy pofon ez a koreai csapatnak, hiszen a nemzetközi tornákat tekintve nagyon stabil erõt képviseltek. Az elmúlt egy évtizedben szinte minden világversenyen negyeddöntõt játszottak. A változás a korábbi évekhez képest, hogy a lepattanózásuk súlytalansága mellett a dobásaik sem bizonyultak pontosnak. A japánok eközben kezdik megtalálni a saját hangjukat és már-már hagyomány, hogy minden tornán van egy extra egyéni teljesítményük. Csehországban a világbajnokságon Yuko Oga remekelt, most pedig a centerük Yuka Mamiya, aki 16.4 pontot és 6.8 lepattanót átlagolt.

Fotó: FIBA.com

Fotó: FIBA.com

A japán csoda azonban Kanada ellen véget ért. A kanadaiak legnagyobb nemzeti ünnepükün végig vezetve legyõzték az ázsiai riválisukat és ezzel a négy európai gárda mellett londoni repülõjeggyel a zsebükben térhettek haza. Kanada szerkezetét és tudását tekintve az európai középcsapatok között kényelmesen megállná a helyét, egyetlen nagy hátrányuk, hogy nemzetközi rutinnal alig rendelkeznek. Kevés játékosuk kap lehetõséget az Euroligában, a FIBA Americas versenyrendszere pedig sokkal kevesebb tétmeccset kínál, mint a FIBA Europe-é. Ennek ellenére 12 év szünet után újra ott lesznek az ötkarikás játékokon. Nem véletlen, hogy a Twitteren minden kanadai játékos a pályafutása legnagyobb sikerének nevezte ezt az eredményt.

Hirdetés