:
:
Ahogy arról beszámoltunk, a WNBA fennállásának 30., jubileumi szezonjában Chicago adott otthont a liga nagyszabású gálájának. A főmérkőzésen Teresa Weatherspoon csapata végül 129–122 arányban diadalmaskodott Cynthia Cooper alakulata felett, mindezt pedig rekordszámú, közel húszezer néző követte figyelemmel a United Center lelátóin. Mielőtt keddről szerdára virradóra folytatódnának a liga küzdelmei, érdemes felidézni a hétvége tanulságait.
Az All-Star hétvége egyik legnagyobb nyertese kétségtelenül a New York Liberty centere, Jonquel Jones lett. A 201 centis klasszis 22 ponttal, 13 lepattanóval és 8 gólpasszal érdemelte ki az All-Star MVP címet, amivel egészen elképesztő sporttörténelmet írt: ő lett a WNBA legelső játékosa, aki az alapszakasz, a Commissioner’s Cup és a bajnoki döntő legértékesebb játékosának járó díj után a gálán is felért a csúcsra.
Jones örömét némileg beárnyékolta egy családi tragédia és közösségi médiában felkapott, félreértett megjegyzése, amelyet egy élő közvetítés során tett a korábbi finálékról. Bár az egészet csak egy ártatlan, baráti eszmecserének szánta, a kritikák miatt a szombati sajtótájékoztatón könnyek között kellett tisztáznia a helyzetet, élesen rávilágítva a folyamatos online jelenlét árnyoldalaira.
Kisebb meglepetésre a fiatal generáció gondoskodott a show-ról. A Seattle Storm 20 éves francia tehetsége, Dominique Malonga szállította a mérkőzés leglátványosabb pillanatát, amikor a második negyedben Angel Reese pazar indításából a magasba emelkedett és hatalmasat zsákolt. Bár a csapattársak további fellobbolt labdákkal is próbálták helyzetbe hozni – amire a mezőny láthatóan nem volt még teljesen felkészülve –, a sikertelen kísérletek ellenére is ő lett a liga történetének legfiatalabb All-Star játékosa, aki dupla-duplát ért el.
Az újoncok közül a Dallas Wings üdvöskéje, Azzi Fudd hívta fel magára a figyelmet: bár a gálameccsre nem szavazták be, a pénteki tripladobó versenyen vigasztalódott, és elképesztő, 30 pontos teljesítménnyel első elsőévesként hódította el a trófeát. A gálameccsen, az egyébként érezhetően fáradtan mozgó Caitlin Clark is ízelítőt adott tudásából, rögtön az első 25 másodpercben egy labdaszerzéssel, majd hatalmas távoli dobásokkal jelezve, hogy idén nyáron sem kíméli a gyűrűket. Hozzá csatlakozott Marina Mabrey is, aki első All-Star szereplésén egyetlen negyed alatt beszórt öt triplájával hozta lázba a közönséget.
Ezt innen Európából nyilván nehéz megítélni és elhamarkodott lenne értékítéletet mondani, de a péntek esti, megújult program felemás érzéseket hagyhatott a szurkolókban és a szponzorokban. Bár az újragondolt, három generációt – köztük a visszatérő legendát, Elena Delle Donnét – felvonultató Shooting Stars ügyességi verseny remek nosztalgiafaktorral bírt, a mindössze egyórás esemény és a foghíjas chicagói lelátók megmutatták, hogy a formátumon és az időzítésen van még mit csiszolni a jövőben.
Hasonlóan vegyes szájízzel zárhatta a hétvégét a házigazda Chicago Sky is. Míg maga a város tökéletes helyszínt biztosított az eseménysorozatnak (nem véletlenül tért vissza a forgatag másodszor is a városba), a hazai csapatból senki sem lépett pályára a fő eseményeken. Ráadásul a várva várt új edzőközpontjuk átadása is a következő évre csúszott. A chicagóiaknak különösen fájó lehetett az oldalvonalról figyelni, ahogy korábbi kedvenceik más csapatok színeiben tündökölnek a parketten, de a Sky sorsa ennél jóval messzebb mutató kérdés.
A hétvége konklúzióját úgy lehetne megvonni, hogy a WNBA növekedése letagadhatatlan, ami a külsőségekben is megmutatkozott. A korábbi évek apró, sokszor „vásári” jelzővel és joggal kritikával illetett műanyag díjait végre hatalmas, az esemény súlyához illő trófeák váltották fel. A WNBA immár óriási üzlet: a liga szurkolói zónája több mint harmincezer látogatót vonzott, a szponzorok pedig minden eddiginél nagyobb erővel és kreativitással voltak jelen. A 2026-os chicagói gála úgy vonul be a történelemkönyvekbe, mint egy korszak tökéletes lenyomata. Egy olyan korszaké, amikor a tengerentúli női profi kosárlabdázás végérvényesen a legmagasabb polcra került. Reméljük egyszer Európáról is leírhatjuk ezen gondolatokat.
