Hirdetés
Magyarország

Fejlődni mindig lehet és soha nem szabad megelégedni azzal, ami van – interjú Aho Ninával



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

Klubtörténelmi bajnoki címet ünnepelhetett a DVTK HUN-Therm. Két héttel a finálé lezárását követően Aho Ninával ültünk le egy hosszabb beszélgetésre a szezon tapasztalatairól.

Mielőtt rátérnénk az évad értékelésére, kezdjük egy aktualitással. A közösségi oldaladon a közelmúltban megosztottál egy képet, hogy beavatkozáson estél át. Milyen műtét volt és hogy vagy?

Január végén a válogatott szünet előtt – az isztambuli Fenerbahce-mérkőzés után – dagadt be a térdem. Az MR kisebb meniszkusz problémát és csontödémát mutatott. Annak érdekében, hogy tudjak játszani az olimpiai selejtezőn, kezeltük, ahogy tudtuk, de sem akkor, sem utána nem volt idő a szükséges pihenésre.

Egy hónappal ezelőtt került sor egy kontroll MRI vizsgálatra, ami megmutatta, hogy ennek megfelelően nem lett jobb a csontödéma sem. A műtét szinte biztos volt már januárban, de ezzel az is eldőlt, hogy a csontödémát is műteni kell. Csont-bioplasztikát végeztek és a meniszkuszt varrták vissza.

Laikusoknak hogyan írnád le, ez a nyárra és a következő szezonra mit jelent?

A lehetőségekhez képest ezt most tökéletes időzítés, hiszen három-négy hónap a felépülés. A klubszezon kezdetére készen leszek. A válogatott világbajnoki előselejtezője a kérdéses, de sajnos nagyon valószínű, hogy ott nem fogok tudni játszani.

Jól értem, hogy ez olyan beavatkozás, amiből teljesen vissza lehet jönni?

Igen, nem lesz semmi baj! Meg kellett csinálni, mert nem volt jó állapotban és fájt is a térdem, de semmi olyan problémát nem tártak fel, ami korlátozna a jövőben.

Fotó: Mocsári László

Amikor a döntő után több csapattársaddal készítettem interjút, akkor mindenki elmondta, hogy a nyári regenerálódás előtt meg kell élni ezeket a napokat. Klubszinten és egyéni karrierekben is komoly mérföldkő, amit elértetek. A DVTK először lett bajnok, a magyar játékosok is első hazai bajnoki címüket ünnepelték. Megvoltak azok a fontos pillanatok, egymásra nézések, közös nevetések, amik majd elkísérnek az életedben?

Maximálisan! A műtét előtt úgy voltam vele, hogy ünnepeljünk úgy, amennyire sokat ér nekünk ez a bajnoki cím. Voltak köszöntések, díjátadók, vacsorák. Ezt nagyon kimaxoltuk ilyen szempontból a csapattal. Azért is születtek ilyen reakciók és volt nagy öröm, illetve felszabadultság, mert sokat dolgoztunk érte és kemény szezon áll mögöttünk.

Ennek a kemény szezonnak így utólag visszagondolva, mik voltak a legfontosabb fordulópontjai?

Az összes nagyobb pofon fordulópontnak számított és február óta volt részünk pár ilyenben. Mindegyik kellett ahhoz, hogy átértékeljük a játékunkat, bizonyos szempontból a mentalitásunkat, odaadásunkat és alázatunkat. Minden olyat, ami ehhez a bajnoki címhez kellett.

Egy konkrét fordulópontot nem tudok kiemelni. Minden falba ütközésnél tudtunk javulni és perspektívát váltani. Képesek voltak még keményebben dolgozni és küzdeni. Ezek sokasága együtt hozta az eredményt, ami a végén született.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Bár említetted, hogy jöttek pofonok, de a végén kell igazán jónak lenni és az utolsó hetekben kiváló formában játszottatok.

Egyetértek maximálisan, de a szezon közben, amikor jön egy-egy fájó vereség fontos pillanatban, akkor nem így gondolkozik egy sportoló. Ettől függetlenül egész gyorsan át tudtunk lendülni ezeken a pontokon.

Onnantól, hogy a győri Magyar Kupa véget ért, a fókusz átkerült arra, hogy a végére kell célba érni. A bajnoki cím lebegett a szemünk előtt, az volt a legfontosabb.

Játékminőségben, teljesítményben a bajnoki elődöntő, döntő volt a csúcs?

Ha az egész szezont nézzük, akkor nem most játszottunk a legjobban. A háromhetes szünet a rájátszás közepén szokatlan volt. Főleg nekünk válogatott játékosoknak, akik nem szoktunk leállni az évad közben. Különösen nem egy play-off kellős közepén. Ráadásul a térdemnek sem tett igazán jót.

Szerintem voltunk korábban jobb formában is, de az idegenbeli Győr-meccs bizonyította: milyen az igazi diósgyőri tűz. Talán az mutatta meg, hogy milyen az, amikor jó formában, jó ritmusban játszva úgy tudunk nyerni, ahogy szeretnénk.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hátráltattak sérülések, de ha a nagy képet nézzük, akkor egyéni oldalról milyennek értékeled a szezonodat? Miben sikerült előrelépni?

Évek óta együtt van a mag, de idén is, ahogy minden évben, kicsit alakult a csapat. Ezt a folyamatot megélni önmagában értékes tapasztalat. Sokat tanultam abból is, hogy teljesen más elkezdeni egy második Euroliga szezont, amikor a játékosokat, a rendszereket, a stílust jobban ismeri az ember.

Egyre tisztábban látom, hogy mentálisan és fizikálisan mivel jár, mennyivel megterhelőbb az Euroliga szereplés. A szezon elejéhez képest is bővültek a tapasztalataim ilyen téren.

Voltak olyan szituációk, taktikai variációk, amiket mélyebben látok. Sok olyan variációval és taktikai elemmel találkoztam, amik nem feltétlenül újak voltak, mégis azt tudom mondani, hogy ezek után összességében a játékot jobban értem.

Ez valahol a generációtoknak egy természetes lépcsőfok is, hogy most már az apró finomságok is beépülnek a játékotokba.

Igen, ez így van! Az elején rengeteg információ, inger ér. Egy második Euroliga szezonra már letisztul, hogy mi az, amit be tudok fogadni úgy, hogy azt be is építsem a játékomba.

Egy ilyen történelmi szezon után nagyon nehéz időszak jön, hiszen a bajnokságban és az Euroligában is magasabbak lesznek az elvárások. Hogyan lehet még fejlődni?

Fejlődni mindig lehet és soha nem szabad megelégedni azzal, ami van. Ez a csapatra általánosságban is jellemző szemlélet és személyesen rám is. Tisztában vagyunk a hiányosságainkkal, amin dolgozni fogunk.

Az elvárásokat pozitívumként kell felfogni. Azoktól várnak el valamit, akik már letettek az asztalra valamit. Én ezt elismerésként élem meg, nem teherként. Ez úgy érdemes kezelni, hogy az ember maximálisan belead mindent a munkába, próbál fejlődni. Az alázat, a szerénység adott a csapatnál.

Ha a maximumot kihozzuk magunkból, úgy lehet elsétálni a végén – a számszerű eredménytől függetlenül -, hogy az a befektetett munka addig az adott szintig volt elég.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés