Feljövőben lévő holland csapat vár a magyar válogatottra Amszterdamban
:
:
Fontos napon vagyunk túl a válogatottunk novemberi Eb-selejtezőinek szempontjából, hiszen megismerhettük két ellenfelünk Hollandia és Szlovákia keretét. Talán a hazai közönség számára Hollandia kevésbé ismert. Ennek szellemében nézzük meg, hogy az első riválisunk kerete miként épül fel és kikre érdemes figyelni a csapathirdetésük tükrében.
A 2021-es Európa-bajnokság selejtezőjében Magyarország Hollandiával és Szlovákiával került egy csoportba. Összesen kilenc csoportban zajlanak majd a küzdelmek. Az első helyezettek, illetve az öt legjobb második kvalifikálja magát a kontinenstornára. November 14-én, csütörtökön 19 óra 30 perctől Amszterdamban lép pályára Székely Norbert együttese, majd 17-én, vasárnap Sopronban fogadjuk 20 órától Szlovákiát. Olyan szempontból nem könnyű felkészülni az őszi válogatott programra, hogy egyik ellenfelünk sem volt ott a 2019-es Európa-bajnokságon, így régen láthattuk őket tétmeccsen. Hollandia augusztusban tartott Olaszországban 10 napos edzőtábort. Szlovákia pedig júniusban, miután náluk a szakmai stáb mindenképpen szeretett volna Eb-résztvevő válogatottakkal felkészülési meccset vívni.
Első ellenfelünk tehát Hollandia, akik az európai mezőny egyik legszokatlanabb alakulata. Olyan értelemben vett profi holland női kosárlabdáról, mint például a magyar, nem beszélhetünk. Egyszerűen az ottani a sportfinanszírozás szerkezete úgy épül fel, hogy nincs lehetőség olyan klubéletre, mint az európai mezőny egy jelentős részénél. Ugyanakkor rengeteg lelkiismeretes, felkészült szakember dolgozik az ifjúságnevelésben és ez meg is látszódik az utánpótlás válogatottjaik szereplésén. Elég arra gondolni, hogy az eddigi utolsó nagy sikerükként 2018-ban Sopronban az U20-as válogatottjuk Európa-bajnoki bronzérmes volt. Laura Westerik pedig, aki Németországban a Herner TC játékosa, bekerült az All-Star ötösbe is akkor. A holland kosárlabdának a nagy problémája, hogy nem tudják a játékosaikat tovább irányítani minőségi munkát végző hazai kluboknak. Így az átlagosnál is nagyobb a lemorzsolódás. Két módon tudnak karriert csinálni a tehetségeik: vagy elmennek profinak külföldre vagy a szerencsések bekerülnek a szövetség Orange Lions szakmai programjába, ahol Hakim Salem szövetségi kapitány irányításával az EWBL-sorozatban szerepelnek és egy nagyon kemény 3×3-as programot teljesítenek.
Hollandia mindent kitett az asztalra az elmúlt két évben, hogy a 3×3-as szakágban olimpiai kvalifikációs esélyt teremtsen magának. Ez sikerült is, hiszen ott lesznek Indiában a selejtezőn. Debrecenben is elődöntőt vívtak legutóbb a kontinenstornán. Náluk a kis számú játékos miatt nem választották ketté a két szakágat, de így legalább mindenkinek tudnak versenyzési lehetőséget biztosítani. A legismertebb játékosuk jelenleg Emese Hof, aki Miamiban járt egyetemre és ott kiváló teljesítményt nyújtott. A 191 cm magas center megmutathatta tudását a Phoenix Mercury edzőtáborában. Európában pedig a Salamanca csapott le rá. Talán ennyi szubjektív megjegyzés belefér, hogy ennél jobb dolog nem történhetett volna vele. Biztosított a fejlődése, nem úgy, mint ha elment volna például Törökországba. Az Európa Kupában 18.5 perc alatt 6.7 pont és 4.3 lepattanó az átlaga a csoportkör felénél. Mellette még a debreceni 3×3-as kontinenstorna All-Star csapatába választott Natalie van den Adel, illetve Laura Cornelius is Spanyolországban játszik. Cornelius annak a generációnak a húzójátékosa, amelyik még a 2015-ös U20-as Eb-n volt bronzérmes.
Laura Westerik tavalyi soproni teljesítményéről írtunk. A Herner TC csapatában az Európa Kupában 27.2 perc alatt 8 pont, 3.3 lepattanó és 1 gólpassz az átlaga. Ketten légióskodnak Csehországban. Chatilla van Grinsven a KP Brnóban. A 190 cm, magas center az egyik legrutinosabb tagja a holland nemzeti csapatnak. Franciaországban, Törökországban, Olaszországban és Spanyolországban is játszott. A Saint Joseph’s University kötelékében töltött egyetemi időszak után még a Connecticut Sun-tól is meghívót kapott az edzőtáborukba. Richelle van der Keijl a Slavia Praha játékosa, Ő pedig a University of New Mexico hallgatójaként lehet ismertebb az egyetemi kosárlabdát kedvelő szurkolóknak. Az Orange Lions-t október elején láthattunk a liepaja-i EWBL tornán a PINKK ellen. Azon a tornán, ahol mindhárom meccsüket megnyerték, Loyce és Jill Bettonvil remekelt, 13.7, illetve 10 pontos átlaggal. Debrecenben mind a ketten ott voltak a 3×3-as Eb-n is. A magas posztokon sokat jelent ponterős és évről évre fizikálisabb, harcosabb teljesítményük, ami egyébként szokatlan gyorsasággal párosul.
Zárásul talán úgy érdemes fogalmazni, hogy nyilván nem lehet a két nemzet női kosárlabdázását összehasonlítani sok tekintetben. Mélyebbek a merítési lehetőségeink, a munkakörülmények és a financiális helyzet is jobb hazánkban. A magyar válogatott a nyári Európa-bajnokságon mutatott erősségeire építve természetesen esélyes, de Hollandiát nem szabad lebecsülni. Az előző selejtező-sorozatban is nagyon erőseknek bizonyultak hazai pályán. Bulgária legyőzése mellett Ukrajnát és Spanyolországot is megszorongatták. Különösen az ukránok elleni meccs volt az extra, amikor hat perccel a vége előtt is még csak 5 pont hátrányban követték riválisukat. A spanyolok elleni már tét nélkül zajlott, azt ilyen szemmel kell nézni. Azóta átalakult a keretük, miután több fiatal is helyet követelt magának a nemzeti csapatban. Az egyik legismertebb kimaradó a ZTE NKK légiósa Janis Ndiba, de előtte sem zárultak be a csapat kapui.