Felszálló ágban a ZTE NKK – Horváth Zsófiával beszélgettünk
:
:
A válogatott szünet óta a ZTE NKK négy győzelmet és egy vereséget jegyzett, amivel a tabella 6. helyére lépett előre és kivívta a Magyar Kupa részvétel lehetőségét is. A novemberi kisebb megszakítás alatt került kinevezésre vezetőedzőnek Horváth Zsófia, akit az elmúlt egy hónap tapasztalatairól kérdeztünk.
Az első négy mérkőzését megnyerte Horváth Zsófia irányításával a ZTE, ami nem mindennapi rajt egy újonc vezetőedző esetében. „Örülök a győzelmeknek, mert nagyon fontosak. Nehéz meccseket nyertünk meg, gondolok különösen itt a TF-re, de azért nem a Sopron, Diósgyőr vagy éppen a Szekszárd ellen tudtunk nyerni. Ettől függetlenül pozitív, hogy egy gödör után hoztuk ezeket a kötelezőnek nevezett mérkőzéseket.” – árnyalta a képet a beszélgetésünk elején Horváth Zsófia, akit az első tapasztalatokról is kérdeztünk.
„Az első négy mérkőzésünkön látszódott, hogy a kisebb csapatok ellen tudtunk sok pontot dobni. Ez pozitív olyan szempontból, hogy nem egy ember dobott 35 pontot, hanem eloszlottak a terhek támadásban. Védekezésben viszont mutatkoztak hiányosságok. A TF-meccsen egy rövidebb időszakban már tudtunk úgy védekezni, amit szeretnék állandósítani és ezzel akkor fordítottunk is.” – tekintett vissza a ZTE vezetőedzője, mielőtt a Szekszárd elleni találkozóra külön kitért volna.
„Pozitívum, hogy a Szekszárd ellen úgy kezdtünk védekezésben és támadásban, ahogy szeretnénk. Már látom és remélem, hogy a lányok is látják, hogy védekezésben ez lehet az az út, ami eredményre vezet. Ebből kell tovább építkezni, mert 70 ponton és az alatt tartva az ellenfelet lehetnek meg a fontos mérkőzések. A 84-86 kapott pont nekünk nem célra vezető.” – fogalmazott Horváth Zsófia.
Fotó: ZTE NKK – Jóna István
A ZTE NKK statisztikáit figyelve szembetűnő, hogy a válogatott szünet előtti időszakhoz képest csökkent az eladott labdák száma és nőtt a szerzett labdáké. A csapatjáték, az összhang erősödését Horváth Zsófia is kiemelte lapunknak.
„Nem két ember próbálkozik 30 pontot dobni. Van egy húzóemberünk, Ő Keyona, aki általában 20 pont körül teljesít. Ott van például Horti Dóra, aki előtt le a kalappal. 32 évesen példaértékűen dolgozik és rendre dupla-duplákat ér el. Kevesebb az eladott labda és a pontok eloszlása azt mutatja, hogy jobban összeszoktunk, jobban érezzük egymást, de ezen a téren még lehet hova fejlődni.” – jelentette ki a zalaegerszegi gárda szakvezetője.
A ZTE esetében a most kiharcolt kedvező pozíció megtartása szempontjából megkerülhetetlen, hogy a felsőházi riválisok ellen is sikerülhet-e állandósítani a mostani jó formát. „A Szekszárd ellen bizonyítottuk, hogy igen.” – válaszolta felvetésünkre Horváth Zsófia. „Ugyan vereség lett, de én nem értek azzal egyet, hogy nagyon kikaptunk. A pontkülönbség lehet, hogy sok, de a meccs összképe nekem sokkal pozitívabb volt. Láttam olyan jeleket, amiket ha tudunk tovább vinni, nem azt mondom, hogy végig fogjuk verni az élmezőnyt, de lehetnek győzelmek és meccsről meccsre képesek lehetünk előrébb lépni.”
Adódott a kérdés, hogy a Szekszárd elleni találkozón mik bizonyultak a csapat erősségének. „Szerintem sikerült meglepni a Szekszárdot. Én tartottam ettől a mérkőzéstől, de előtte a csütörtök-pénteki edzések nagyon jól sikerültek. Próbáltam egész héten készíteni lélekben a lányokat. Az első félidőben sikerült azt a szintet hoznunk, mint a Szekszárd. Azt is látni kell, hogy nem vagyunk elegen ahhoz, hogy 40 percen át azt a fizikális játékot teljesítsük, de elégedett vagyok. Éppen ezért mondtam: nem gondolom, hogy 16 pontnak kellett volna lenni a különbségnek.” – összegzett Horváth Zsófia, akit arról is kérdeztünk, hogy szinten tartható-e a jelenlegi felfokozott pozitív lelki állapot és egységesség a ZTE-nél.
„Négy győzelem után könnyebb, mint négy vereség után. Érik össze a csapat, de lassú folyamat ez. Egyre jobban érezzük egymás erősségeit és így jobb pozítiv lenni.” – mondta a vezetőedző, akinek az első megfogalmazott célkitűzést már sikerült teljesítenie. „Az elsődleges cél a Magyar Kupa elérése volt erre az időszakra. Az ottani sorsoást még nem ismerjük, de remélem, hogy tudunk eredményesen szerepelni.”
A beszélgetésünket az első hónap összegzésével zártuk. „Az első két hét iszonyatosan fárasztó volt. Nem mondom, hogy azóta sokkal könnyebb. Az ember azért igyekszik belerázódni. Igazából jó érzés és pozitív élmény. A lányok is döntő többségében együttműködőek. Szeretném itt is kiemelni Horti Dórát, aki olyan példamutatással próbál a társai előtt lenni, hogy minden edző összetenné a két kezét, ha ilyen játékosa lenne. Edzőcsere volt és kell egy ilyen kis segítség pluszban. Le a kalappal az egész társaság előtt, dolgozunk becsülettel. Vannak hullámvölgyek, hullámhegyek, de bizonyítják a lányok, hogy tudnak, ha akarnak.”
