:
:
Tavasszal Sopron adott otthont a nõi kosárlabda Euroliga Final4 küzdelmeinek, illetve a Magyar Kupa nyolcas döntõjének. Mindkét eseményen dolgozott Tóth Zsombor, aki az Euroliga Final4-t a klub hivatalos fotósaként dokumentálta, míg a Magyar Kupa nyolcas döntõn az MKOSZ megbízásából készített fényképeket. A fotóriporteri munka hátterérõl, a feladat összetettségérõl és a nemzetközi szövetség elvárásairól is beszélgettünk.
Írta: Nagy Norbert
Milyen eseményeken dolgoztál idén a Sopron Basket számára?
Az idei szezonban a hazai Euroliga mérkõzéseket fényképeztem és ezen kívül több magyar bajnokin is besegítettem a klubnak.
Miben más egy klub hivatalos fotósának a feladata, mint például egy hírügynökség fotóriporterének?
Adja magát, ha egy klubnak fényképezel, akkor inkább az adott csapat szemszögébõl próbálod az eseményeket megörökíteni. Nyilván van olyan kép, amin az ellenfél támad és mi védekezünk, de leginkább a saját játékosokra koncentrálok. Nem kell kétfelé osztani a figyelmemet. Ettõl függetlenül vannak elõírások, amiket be kell tartani. Ott vannak például az Euroliga mérkõzések. Én hiába a soproni csapat soproni fotósa vagyok, 60-40% arányban kell a képeket átadni a nemzetközi szövetségnek. 60% a meccset megnyert csapatot ábrázolja és 40% a vesztes csapatot. Ott ugyanúgy kell foglalkozni az ellenféllel is.
Érzelmi kötõdés szükséges ehhez a munkához?
Nyilván elvállalhatok egy munkát egy csapatnak, amihez nekem semmi közön sincsen. Ilyenkor azt mondom: azon az egy adott eseményen én annak a klubnak vagyok a „munkatársa” és rájuk koncentrálok. Ha soproniként Sopronban a soproni csapatnál vállalom el ezt a feladatot, akkor hatványozottan oda tudok figyelni apró momentumokra, rezdülésekre. Így olyan tudósításra van lehetõségem, amely ténylegesen bemutatja az „én csapatom” szemszögébõl azt, hogy mi történik abban a pár napban.
A tavaszi Magyar Kupa nyolcas döntõ fényképei nyilvánosan kikerültek a szövetség által és több helyen publikálásra kerültek. Ott az én feladatom az volt, hogy mindegyik csapatot egyenlõen fényképezzem. Semlegesnek kellett lennem. Az elsõ napon mind a nyolc csapatról egyenlõ arányban kellett képeket készítenem, a második és a harmadik napon pedig a még versenyben lévõ négy csapat kapcsán kellett ugyanezt megtennem. Ez azt is jelentette, hogy például a döntõ után a szekszárdi ünneplésre, hálóvágásra ugyanúgy rá kellett pörögnöm. Miközben a másik oldalon ott ültek a soproniak szomorúan.
Fotó: Tóth Zsombor
Már említetted a Magyar Kupát, ahol az MKOSZ-nek dolgoztál. Egy ilyen rendezvény kapcsán találkoztál bármilyen speciális kéréssel, aminek eleget kellett tenned?
Nagyon speciális kérés nem volt. Az elsõ napon mindegyik csapatról kellett készíteni a bemelegítés alatt egy csapatképet. Ezen felül a Magyar Kupa döntõn MKOSZ fotósként vagy egy bajnokin csapatfotósként mindig van csomó olyan apró feladat, amit a szurkoló nem lát. Ilyen például sok különálló dolog dokumentálása, de ez mindig mindenhol hozzátartozik a munkához.
Arra megpróbáltam odafigyelni, hogy pénteken a meccsek második félidejében, amikor látszódott, hogy ki jut tovább és ki utazik haza, akkor a kiesõkrõl készítettem kicsivel több képet. A másik négy együttes ugyanis még két mérkõzést játszott.
Fontos megemlíteni, hogy mind a szövetség mind a résztvevõ csapatok maximálisan segítették a feladataimat, amit nagyon köszönök nekik.
Miként látod nemzetközi viszonylatban – Nyugat-Európához vagy éppen az Egyesült Államokhoz képest -, a hazai nõi kosárlabda a fényképes anyagok megjelenését nézve hol tart?
Szerintem nem szerencsés Nyugat-Európával és fõleg Amerikával, mondjuk egy WNBA-vel összehasonlítani minket. Teljesen mások a nézõszámok és a hozzájuk tartozó kommunikációs felületek (és akár reklámfelületek). Nem mérhetõek egy szinten ezek a dolgok. Természetesen nem lebecsülve ezzel a magyar bajnokságot. A Sopron Basket egyébként mindig is nyitott volt kreatív ötletekre.
Fotó: Tóth Zsombor
Ha megnézed, hogy ebben a szezonban a Sopron Basket hivatalos honlapján, Facebook oldalán a kötelezõ interjúkon, megjelenéseken kívül rendszeresen milyen anyagok kerültek publikálásra, akkor szerintem nem kell szégyenkeznünk. A mi környezetünkben, a mi lehetõségeink között hozza azt a színvonalat a klub, mint a WNBA-ben egy csapat az ottani lehetõségekhez képest. Gondolok a videós anyagokra, borítóképekre, poszter-képekre.
Bár mindig van hova fejlõdni, de a Sopron Basket nagyon komoly megjelenést adott a szezonjának. A többi hazai csapatra nagyon nincs rálátásom, nyilván mindenhol mások a lehetõségek. A bajnoki hajrában a szekszárdiak munkáit láttam még a felületeiken. Õk is látszik, hogy odafigyelnek a komolyabb megjelenésre. Amit látok, az a Sopron Basket, ahol van egy stáb, akik folyamatosan dolgoznak.
Fotósként teszel különbséget a mérkõzések között a tét alapján?
Minden kosárlabda mérkõzés ugyanaz. Van egy ugyanakkora méretû kosárlabda pálya, amin adott számú ember tartózkodik. Mindegy, hogy ez egy Magyar Kupa döntõ, Euroliga Final4 vagy egy Soproni Darazsak Akadémia meccs. Nekem az adott helyzetbõl kell a maximumot kihoznom. Nyilván jelent egy pluszt, ha Euroliga Final4 van Sopronban és ahhoz még egy pluszt ad, ha azon a soproni csapat játssza a döntõt. A fotós szempontjából azonban az események dokumentálása, megörökítése nem különbözik.
Fotó: Tóth Zsombor
A kosárlabda egy nehezen fotózható sportág?
Szerintem minden fotósnak más sportág fotózható könnyebben vagy nehezebben. Nekem, aki napi szinten dolgozik labdarúgó és kosárlabda mérkõzéseken, a kézilabda vagy a röplabda nehezebben fotózható. Lehet, aki a kézilabdával foglalkozik rendszeresen, annak a kosárlabda a nehezebb.
Szerintem fontos, ha bármilyen sportágat fényképezel, legyél tisztában annak a szabályrendszerével. Ha ismered a játékosokat, az sem baj. Ha egy játékost sokat látsz, akkor kiismered a magabiztos mozdulatait. Honti Katának, Fegyverneky Zsófinak van olyan jellegzetes középtávoli dobása, amit sokszor láthattunk/láthatunk meccs-szituációban. Ha tisztán van, akkor számíthatok arra, hogy miként és honnan fogja eldobni a labdát. Ez segít abban, hogy jobb képeket készítsek.
Fotó: Tóth Zsombor
Kapcsolódva egy korábbi kérdésedhez, egy hírügynökségi fotós például Budapestrõl érkezik egy adott meccsre. Nem ugyanazokat a csapatokat, sportágakat fényképezi nap, mint nap. Õ inkább általánosan van felkészülve a sportból. Ezzel együtt a játékosok stílusával, mozgásával nincs annyira tisztában, ez megint más látásmódot eredményez.
Részben már említetted a FIBA „60-40-es szabályát”, ezen felül a nemzetközi szövetség milyen elvárásokat fogalmaz meg?
Abból indulnak ki, ha egy csapat az Euroligába nevez, akkor mögötte egy profi stáb áll és az elvárások is ehhez igazodnak. Ha nem teljesülnek ezek, büntetés jár érte. Az elvárások között van, hogy kell lennie egy fotósnak, aki a mérkõzésrõl galériát készít. Neki megvan adva, hogy már meccs közben, egészen pontosan a második negyed végére, adott számú fényképet fel kell töltenie a FIBA rendszerébe. Ami egyébként egy nagyon profi rendszer.
Hozzáteszem, hogy ez nagyon jó dolog. Élõ szöveges közvetítés készül a mérkõzésekrõl, lefújják a félidõt és a FIBA munkatársa már kiposztolta a fotómat. Ha hazai meccs van, akkor kevésbé érezzük a jelentõségét, de idegenbõl is megvan minden tartalom azonnal és ez onnantól már óriási segítség a klub kommunikációs csapatának és a szurkolóknak. Ami még feladat a képek feltöltésénél, hogy el kell látni õket a játékosok nevével. A FIBA rendszerét Facebook-szerûen kell elképzelni, ahol be van táplálva az adott meccsre nevezett játékosok listája. A FIBA honlapjára úgy mennek fel a képek, hogy az adott csapat és az adott játékos profilján is megjelennek azonnal.
Maradva a FIBA képéinél, sokszor az az érzésem, mintha teljesen egységesek lennének. Laikus szemmel gyakorlatilag ugyanazt a nézõpontot, ugyanazt az elrendezést látom az U16-os Eb-csoportmeccsétõl az Euroliga döntõig, Oroszországtól Spanyolországig. Ez egyértelmû törekvés vagy csak én magyarázom bele?
Egy kosárlabda pálya nem túl nagy, tudsz fotózni két oldalról, a palánk mögül és a lelátóról. Teljesen mindegy, hogy te melyik városban, melyik csarnokban vagy, azok a szögek, ahonnan te tudsz mérkõzést fotózni, szinte ugyanazok, még akkor is, ha az atmoszféra, hangulat más. Eléggé behatároltak a lehetõségek kreatív szempontból. Nem lehet ezt összehasonlítani azzal, ha például a Forma1-en van egy 4 km hosszú pálya és te bárhol el tudsz helyezkedni. Ez a válaszom egyik oldala.
A másik pedig az, hogy nem csal a látásod. Azért is egységesek a képek, mert megvan kötve a kezünk. Minden szezon elején kapunk a FIBA-tól egy sokoldalas anyagot, ami kifejezetten a fotósnak szól. Ebben példákkal mutatják be, hogy melyik az a kép, amelyik jó és melyik az, ami nem felel meg. Mindenre van pozitív és negatív példa. Emellett van egy lista kérésekkel. Maradjunk ennyiben… Ezen felül adnak a fotósnak egy oktató anyagot, ami szintén megmutatja, hogy miket kell betartani. Ha ez nem történik meg, büntetést kap a klub.
Talán a legegyszerûbb példa: arra is oda kell figyelni, hogy minden meccsen mindkét csapat legtöbb pontot dobó játékosáról várnak akcióképet, amit tudnak használni a cikkeikhez.
Itthon ezek az elõírások ugyanúgy érvényesülnek?
Mivel csinálom a nemzetközi elvárások, szabványok szerint az Euroliga meccseket, én személy szerint egyéb kosárlabda mérkõzés kapcsán sem gondolkozok másban. Nem gondolok arra, hogy lehetne kevesebbet. Ha ezt a szintet hozom, akkor tudom, hogy az nemzetközileg elfogadott. Én ezt szoktam meg, ehhez tartom magam.
FIBA Euroleague FINAL 4 hivatalos plakátja is Tóth Zsombor képébõl készült!
A nagyobb sporteseményekre a szurkolóknak, az írott sajtó munkatársainak is tilos profi képrögzítõ eszközt bevinni. Ettõl függetlenül a többségnek ott van a kezében az okostelefon, amivel egyre jobb képek készíthetõek. Ez a szakmádat mennyire érinti?
Amióta Internet van, fõleg a telefonokon elérhetõ, megfizethetõ áron, megváltozott sok minden. Amikor még csak nyomtatott sajtó volt, a fotósok készítettek képeket és azok gondos válogatás után bekerültek a másnapi újságba. Most nem túlzás, hogy a lelátón ülõ emberek felének legalább olyan telefonjuk van, amivel lehet használható képet készíteni, azóta a gyorsaság sokszor felülírja a minõséget. Ugyanez igaz a videókra is. Én fotósként az akkreditáció átvételekor aláírom a szerzõdést (nem csak kosárlabda mérkõzéseken), hogy bár a fényképezõgépem tud HD minõségû mozgóképet rögzíteni, de ezt a funkciót nem használhatom. A nézõnek is ott van a jegyén, hogy õ sem készíthet ilyet. Ennek ellenére az összes nézõ a telefonnal videózik és amíg én a pályán még javában fotózok, õ már régen feltöltötte saját felvételét Facebook-ra, Youtube-ra. Sõt, ezeken a felületeken már élõben is tud közvetíteni.
Szerintem a szurkolói pár másodperces videókra egyébként szükség van, nem konkurenciája egyik a másiknak, nem váltja ki a mi munkánkat. Jó példa Jelena Milovanovic sorsdöntõ triplája az Euroliga Final Four-ról. Van egy sajtótribünös videó, amit minden soproni szurkoló sokszor megnéz azóta is. Ilyen esetben még a szankciótól is eltekintenek, mert a sportot, a közönséget abszolút pozitívan mutatja be. Ezért nem is foglalkozik vele senki, hogy ez lekerüljön.
Én nem gondolom, hogy a technikai fejlõdés megöli a fotózást. Korábban is mondták, hogy jönnek a HD kamerákkal készített televíziós közvetítések és gyakorlatilag nem lesz szükség fotósra. Olyan jó minõségû közvetítést vártak ugyanis, hogy a videót megállítva bárki kiveheti belõle magának azt a jelenetet, amire éppen szüksége van. Ez a váltás aztán mégsem történt meg (teljesen).
Maradva még egy kicsit Milovanovic triplájával. Miközben mindenki ezt a jelenetsort és az ünneplést videózta, én az elõtte lévõ percekben a soproni kispadhoz mentem, arra számítva, hogy sikerül megnyerni a mérkõzést. Ott készült egy olyan kép, ahol Török Zoltán fogja a fejét segítõi Czukorné Hollós Anna és Molnár Balázs társaságában. Gyakorlatilag ez lett a soproniak kedvence ebbõl a három napból. Egyik tartalom nem ölte meg a másikat, hanem kiegészítette egymást. Egy olyan helyzetet, mint egy sorsdöntõ tripla, lehet úgy videózni a lelátóról, ami élvezhetõen átadja az atmoszférát, de mondjuk, az elõbb említett ezredmásodperc alatt lejátszódó pillanatot csak egy fotós tudja fényképezõgéppel elkapni. Egy dobást érdemes végignézni pár másodperces videón, de az ünneplésnek azt az emocionális részét nem adja vissza úgy vissza egy filmfelvétel, amikor realizálódik egy ekkora siker például a klubvezetõben.
Fotó: Tóth Zsombor
