Hirdetés
Magyarország

Folyamatos sakkozás jellemzi a szezont – interjú Gáspár Dáviddal



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

A bajnoki alapszakasz hajrájában, a Magyar Kupa nyolcas döntője után és még az Euroliga rájátszása előtt kértük Gáspár Dávidot, a Sopron Basket vezetőedzőjét arra, hogy egy átfogó beszélgetés keretében értékelje lapunknak az évad eddigi alakulását. Nagyinterjú.

Megbeszéltük az interjú előtt, hogy a szezon eddig eltelt időszakát tekintjük át, de nem lehet elmenni az aktualitások mellett. A háború miatt a nemzetközi sportéletben Oroszország nagyon komoly szankciók elé néz, ami az Euroliga jövő héten kezdődő rájátszását is befolyásolhatja. Mit lehet ilyenkor mondani a játékosoknak?

Annyit mondtam, hogy változhat a forgatókönyv és azzal együtt az ellenfelek is. Kiemeltem, hogy képlékeny helyzet a mostani és így még inkább fókuszáljunk saját magunkra, a munkánkra. Bár természetesen hozzáteszem, hogy taktikai részfeladatokat elkezdtünk gyakorolni a Prágával kapcsolatban. Meglátjuk, hogy ezt folytathatjuk-e vagy más feladatok várnak ránk. Találgatni nem szeretnénk, megvárjuk a döntést.

Mi történt ebben a szezonban az európai női kosárlabdában? Én laikusként azt látom, hogy komoly kihívás elé állította a mezőnyt az, hogy az európai és az amerikai szezon összecsúszott. Mire egyenesbe jöttek volna a csapatok, decemberben Nyugat-Európában, majd januárban itt Kelet-Közép Európában is beütött a Covid újabb hulláma, ami aztán összeért a világbajnoki selejtezőkkel. Jekatyerinburgtól Salamancáig soha ennyit nem hallottam Euroligás vezetőedzőktől, hogy nem tudtuk a tervezett munkát elvégezni.

Az a helyzet, hogy én sem számolhatok be másról. Bármely sportágban úgy lehet a teljesítményt maximalizálni, ha gondosan eltervezett munkát végzünk. Nem hiába történnek meg nyáron az egyeztetések egy szakmai stábon belül vagy bővebben például a klubvezetés, a rehabilitációs stáb bevonásával, mert egy sportegyesület úgy működik, hogy tervez. Igaz ez a játékosok összetételére, a szerkezetre és ha ez megvan, akkor az ahhoz illő játék meghatározásával. Ha az egész így összeáll, akkor tudunk arról beszélni, hogy a tervezett munka megvalósulhat. Aztán a kivitelezés nyilván majd mind a pályán dől el. Tulajdonképpen ez a tervezés része az, ami borult szinte az összes csapat életében.

Nálatok ez hogyan nézett ki? Egyáltalán, hogy élted meg az elmúlt időszakot?

Kezdődött azzal, amit az előbb mondtál, hogy a WNBA és az európai mérkőzés-sorozatok kezdete összeért. A játékosok vagy nem érkeztek meg vagy sérülésekkel bajlódtak. Gondolok itt nálunk Jelena Brooks-ra, Briann January-re. Nem sérülés volt, de szintén befolyásolta a munkánkat, hogy Napheesa Collier visszamondta a szerződését. Nagyon sok minden borult olyan tekintetben, hogy miként kívántuk elkezdeni a szezont és megszervezni a munkát. Erre igyekeztünk reagálni, aminek állomásai a közönség számára is követhetőek voltak a különböző bejelentésekkel.

Rengeteg sérüléssel és betegséggel bajlódtunk idén. Többször állt elő olyan szituáció, hogy nem megfelelő számú játékos állt rendelkezésre edzéseken, illetve mérkőzéseken. Volt olyan, hogy a mérkőzésekre ki tudtunk egészülni. Akkor olyan kép alakulhatott ki, hogy van elég játékosa a Sopronnak, ők azonban nem voltak leedzve és csapatszinten nem tudtunk úgy készülni, hogy a játékunk flottul menjen. Érződött többeknél, hogy kimaradt az alapozás. Hiányzott a folyamatosan 5:5-ben végzett edzésmunka.

Nem tudtunk olyan ütemben készülni, ahogy azt megszoktuk az elmúlt években és ez az egyéni, illetve csapatteljesítményben is megmutatkozott. Ennek vannak mentális kihatásai egy közösségre. Ha nem úgy megy, akkor frusztráltabb az edző, a játékos. Ezeket mind-mind kezelni kellett.

Azon volt végig a hangsúly, hogy bármilyen létszámban vagyunk edzéseken, mérkőzéseken, hozzuk ki a maximumot magunkból.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Kívülről úgy nézett ki, hogy volt, amikor ez nagyon jól sikerült és akadtak olyan meccsek, amikor kevésbé. Hullámzóan alakult a szezon.

Két példát mondanék erre. Előttem van a pillanat, amikor készülünk a Basket Landes ellen. Az utazás előtti utolsó edzésen vagyunk, eltelik 1 óra 7 perc. Zsófi és Neca összefut, a földön fekszenek, majd mentő viszi el őket. A két hátvéd hiánya egyértelműen érződött a következő meccsen. Tudok mondani pozitív példát is. A kurszki mérkőzés előtt Aby Gaye két és fél hétig, Határ Betti bő egy héten át nem edzett. Úgy érkeztünk meg a mérkőzésre, hogy sérülések miatt többen is limitált munkát tudtak végezni. A mérkőzés napján éjjel 2 óra 30 perckor mentünk ágyba, este 7-kor játszottunk. Az első félidő ezek alapján az előre megjósolható mederben haladt, a másodikban jött egy váltás és bravúrgyőzelmet értünk el.

Vannak tehát negatív és pozitív kicsengései is ennek az egésznek. Ha a játékosok is érzik, hogy bajban van a csapat, akkor még nagyobb összetartás, koncentráció érződik, de van olyan is, amikor ez egyszerűen negatív hatással van a közösségre. Sokkal inkább belebonyolódnak abba a játékosok, hogy kevesebben vagyunk, fáradtak vagyunk. Ezeket nekünk edzőknek tudni kell kezelni. Kellő önbizalmat építve vagy éppen fegyelmezéssel, még nagyobb koncentrációra való sarkallással igyekszünk ilyenkor ösztönözni a játékosokat. Az biztos, hogy nagyobb hangsúly volt ezeken a dolgokon, mint azon, hogy ténylegesen taktikailag készüljünk és arról beszéljünk, hogy miben múlt minket felül taktikailag az ellenfél vagy mi miben voltunk jobbak. Ez a legnagyobb nehézsége és feladata az idei évnek, ugyanis sokszor nem ezen múlt a győztes kiléte, hanem azon, hogy kinek milyen edzettségi állapota van.

Mindezek ellenére én azt gondolom, hogy amiben egészen biztosan jobban kellett volna teljesíteni, az a mentális jelenlét, koncentráció és fegyelem. Ez az, ami jobban ingadozott és emiatt megjelent a mérkőzéseken is. A problémák ellenére koncentrált, odafigyelt játékot kell nyújtani, erre törekszünk a jövőben is.

Nektek a szezon elemzésénél és nekünk is, amikor véleményt alkotunk, külön kell választani azt, hogy a teljesítmény mely része vezethető vissza a pillanatnyi körülményekre és melyek azok a tendenciák a játékban, amik a jelen helyzeten tartósan túlmutatnak. Mit kell nézni ilyenkor?

Ezért is próbáltam ebbe az előbb betekintést adni. Nem minden helyzetben kell azon rágódni, hogy mi történt, milyen balszerencsések vagyunk. Nézzük azt, hogy mi a következő lépés? Mi ebből hogyan tudunk eredményesek lenni, hogyan tudjuk ezen problémát orvosolni a legrövidebb idő alatt, hogy újra komplettek legyünk. Amíg ez az állapot nem jön el, akkor kizárólag arra figyeljünk, hogy például hét-nyolc játékos van, hogy lehet az időkkel játszani, milyen intenzitású edzést vezényelhetünk nekik.

Lehet, hogy nagy intenzitású edzést terveztünk, de felül kell írni, mert „megöljük” a játékost a meccsre vagy éppen a meccsen hány percet tudunk adni, milyen gyakorisággal kell cserélni. Attól függetlenül, hogy fent kellene hagyni a játékost a pályán, cserélni kell, hogy kipihenje magát, mert két hétig beteg volt. Ez a folyamatos sakkozás jellemzi a szezont és ebből kell kihozni a maximumot. Ebben biztos, hogy voltak hibák, de mindig a maximumra törekedtünk.

Ez egyrészről magyarázat arra, hogy miért van hullámzás a játékunkban, de nem akarunk e mögé bebújni, hanem szimplán ebben jobban kellett volna teljesíteni bizonyos szituációkban.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

A kurszki meccset hoztad pozitív példának. Én mindenképpen kiemelném a szezonkezdetet is, hiszen azok a sikerek alapozták meg az Euroliga csoportban elfoglalt kedvező pozíciótokat. Ezen felül szerintem hasonlóan pozitív volt a fiatalok fellépése, akik hasznosan tudták segíteni a csapatot több mérkőzésen is.

A pozitív, illetve negatív példa kapcsán egy-egy meccset hoztam. Nyilván mindkét halmazba jóval több kerül. Ahogy említetted, ténylegesen nagy fókuszt helyezünk arra, hogy a fiatal játékosaink fejlődjenek és olyan helyzetekbe kerüljenek, amiben korábban nem voltak. Az valóban pozitívum, hogy a korábbi évek befektetett munkái ilyen szépen megmutatkoztak a játékban és jól hozzá tudtak járulni a sikerekhez. Gondolok az általad említett szezonkezdésre, akár Gironában vagy Gdyniában.

Természetesen ott vannak azok a mérkőzések is, amelyeken nem tudtak ezen a szinten teljesíteni. Nyilván nem elvárható, hogy az összes Euroliga mérkőzésen azt a szintet hozzák és ilyenkor jöttek a hibák. Abból viszont tanul, tapasztalatot szerez a fiatal és ezáltal lesz jobb. A szerepük abszolút pozitív hozadéka a szezonnak. Felvették a kesztyűt, valóban voltak olyan mérkőzések, hogy Varga Alíz, Varga Sára és Czukor Dalma, aki most már szintén teljes értékű munkát végez, hozzá tudtak járulni az eredményhez.

Az edzőknek a legfontosabb céljuk, hogy a kezeik alatt egy-egy játékos fejlődjön. Tudjunk adni a pályafutásukhoz minél többet.

Úgy vélem, hogy megkapták azt a lökést, hogy el tudjanak kezdeni egy profi pályafutást.

Én is azt gondolom. Ezt tovább nem is tudnám ragozni és ennek nagyon örülök is. Úgy érzem, hogy helyén kezelik. Tehát a sikerek és a gyengébb mérkőzések sem voltak olyan hatással, hogy túlságosan elszálltak vagy éppen elkeseredtek.

Egy másik téma. Nem véletlen, hogy 40 évvel ezelőtt leválasztották az Európa-bajnokságot az olimpiai évről. Nekem az egész európai szezonban az a benyomásom, hogy a nyáron mindkét tornát teljesítők pokolian fáradtak.

Így érzem én is. Igazából nálunk, akiknél ez erőteljesen megmutatkozott, ők Gabby, Jeca és Neca. Mentálisan kimerült állapotban érkeztek meg, a nyári időszak megterhelte őket. Gabby és Neca talán testileg nem, de Jecának nagyon komoly sérülése is származott ebből az időszakból.

Ez megint egy olyan helyzet, hogy a csapatunk iránt érdeklődők joggal teszik fel a kérdést: mi a változás, mert valami nem olyan, mint a korábbi években? Erre a válasz pont az, amit felvetettél a kérdésedben. Ezt megfejeltük novemberben az Eb-selejtezőkkel, februárban a világbajnoki selejtező tornákkal. Egész évben olyan terhelésben vannak a játékosok, hogy teljesítenek egy szezont, a pihenőidőben válogatottban vannak, majd jön a nyár a WNBA-vel és/vagy világversenyekkel.

Feltehetjük a kérdést: normális az, hogy mentálisan kiégnek, elfáradnak? A válasz az, hogy igen. Profi, sportolók, túl kell ezen lenniük? Persze, ez az elvárás. Nem mindig megy ez, mert ők is emberek. Ebben kell nekünk segíteni, más területekről szakembereket bevonni. Eltalálni azokat a megfelelő edzésprogramokat, mérkőzésterheléseket, hogy azon belül hol tudnak egy kicsit felfrissülni és igenis erőt venni magukon, mert egyébként ez a szakmájuk.

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Határ Bernadett az Euroliga meghatározó centere lett. A WNBA-s lehetőség, az elmúlt évek tudatos munkája vagy a kiemelt bizalom eredményezte ezt az esetében?

Mind a három. Ahogy az elmúlt években edzett, egyre több szerepet kapott, meghatározó szerepet töltött be és hatással volt a csapat teljesítményére, arra felfigyeltek a WNBA-ben is. Nagy megerősítést, önbizalmat adott neki, hogy a legprofibb sorozatban is számítanak rá, ráadásul játékperceket is kapott, nem is keveset. Az már a balszerencse, hogy krónikus bokafájdalommal játszik, ami korábbra vezethető vissza, a WNBA szezonja is ezért szakadt félbe és azóta is cipeli magával.

A csapat szerkezetét, a játékosok összetételét is úgy határoztuk meg, hogy idén abszolút domináns, vezér szerepet szántunk Bettinek. Ebben jól teljesít, de a játéka még hullámzó és voltak mérkőzések, amikor ezt a szerepet nem olyan formában sikerült betöltenie, ahogy megbeszéltük és ahogy saját maga is elvárja. Ez is a fejlődési folyamat része és nem tudom hibáztatni vagy egy olyan szándékot mögé gondolni, hogy ne akarná csinálni. Nagy teher, komoly feladat, amire még meg kell érnie és fejben el kell tudnia viselni a felelősséget. Örülök a szintlépésének és annak, hogy Euroliga szinten is komoly játékerőt képvisel.

Zárásul beszéljünk a keretben bekövetkezett változásokról. Napheesa Collier helyzetére már kitértünk. Érkezett Shey Peddy, aki a téli szünet után már nem tért vissza a klubhoz. A közelmúltban pedig Aby Gaye és Stefanie Dolson cseréjéről számolhattunk be. Kérlek kicsit foglald össze, hogy melyik döntés mögött mi húzódott meg?

Amikor Collier bejelentette, hogy nem tud a rendelkezésünkre állni, az olyan szinten befolyásolta az elképzeléseket, hogy személyében egy komoly, meghatározó hármas, négyes posztot szerettünk volna igazolni. Amikor összeraktuk mellé a csapatot, tehát az irányító, hátvéd posztot, illetve a magasembereket kiválasztottuk, csomó szempontot figyelembe vettünk. Például védekezésben, támadásban, lepattanószerzésben miként illeszkedik majd a csapatba. Ebből indultunk ki, hogy mely az a feladatkör, amit még el kell látni mellette. Ha innen a meghatározó játékost kivesszük, akkor az lényegesen felborítja az elképzeléseket. Azon a ponton pótolni nem lehetett, ilyen játékos nem volt a piacon. Ezért döntöttünk úgy, hogy így elkezdjük a szezont és meglátjuk, hogy ebben az összetételben a játékunk hogy néz ki, hol szorul erősítésre a csapat.

Az ismert nehézségek – betegségek, sérülések – után úgy döntöttünk, hogy Shey Peddy-vel erősítjük meg az irányító és a hátvédposztot. Ez azért is alakult így, mert hármas-négyes poszton nem volt olyan játékos a piacon, akit el tudtunk volna képzelni a csapatban. Erősítésre viszont szükség volt, de így megint az történt, hogy játékosokat más pozícióba raktunk. Gondolok itt Gabby-re, aki például ebben az időszakban kettesen nem játszott, sőt felmerült a négyesen való szerepeltetése. Öt-hat-emberes hátvéd-rotáció végrehajtása mellett döntöttünk. Ismerjük, hogy mit történt Shey Peddy-vel. Végül másfél hónapig volt itt, amiből két hétig nem állt rendelkezésünkre.

Ezt követően történt Aby Gaye és Stefanie Dolson cseréje. Aby esetében – ha fogalmazhatok így – egyszerre találkoztak a gondolataink. Mi nagyon bíztunk abban a feltérképezése után, hogy bár látjuk a hiányosságait, de tudjuk a játékát segíteni és együtt előre lépni. Ehhez két rész kell, az edzői munka és a játékos munkája. Rengeteget dolgoztunk. Nem tudott előrébb lépni és olyan szinten a csapat hasznára lenni, ami a mi részünkről és az ő részéről maga felé is elvárható lett volna. Ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy Aby is úgy érezte, máshol próbálná ki magát a hátralévő időszakban és mi is úgy éreztük, hogy már nem tudunk eredményesebbek lenni együtt. Nagyon békés elválás volt.

Érkezett Stefanie Dolson, akiről úgy érzem, jól illeszkedik a játékunkba és a centerposztot képes megerősíteni. A beépítési folyamata zajlik, ami nem egyik hétről a másikra megy. Csapatedzésen sokáig nem vett részt, ami mind kondicionálisan, mind mentálisan megmutatkozik. Pont mondtam neki az érkezésekor, hogy a közepébe csöppent a Magyar Kupával, az Euroliga rájátszással. Sok ilyen csatát élt meg, egy nagyon intelligens játékos, akivel szépen lehet haladni.

A soproni kosárlabdázás első olimpiai bajnok légiósa, aki viszont eközben ilyen szintű európai csapatban még nem szerepelt. A WNBA szezont megelőző hónapokra kisebb célokért küzdő vagy éppen ázsiai célállomásokat választott. Milyenek a benyomásaid? Tudja hova jött? Tisztában van azzal, hogy milyen hagyományoknak kell megfelelnie?

Hogy mi zajlik a fejében, azt nyilván csak ő tudja. Az, ahogy ő most itt jelen van, ahogy kommunikál, nem azt közvetíti irányomba, hogy egy felkészülést végez a WNBA szezonra. Ha ez így volna, az probléma lenne, hiszen mi nem egy edzőtábor vagy egy felkészítő csapat vagyunk. Abszolút átérzi a helyzetet, mielőtt megérkezett volna, sok meccsünket megnézte. Ő is megtette azt az utánajárást, hogy a klubunkra, a játékunkra mi jellemző és szépen elhelyezte magában, hogy milyen feladatra vállalkozott. Összességében pontosan tisztában van azzal, hogy hova jött és milyen feladatkört kell ellátnia, illetve az európai szezon milyen szakaszában járunk. Ő erre készen áll!

Hirdetés