Hirdetés
Magyarország

Folytatódik az egyetemi bajnokság a TFSE számára – interjú Kováts Gabriellával



:

:

Fotó: TFSE

Hirdetés

Két hónap szünet után hétfőn folytatódik a Nemzeti Egyetemi Kosárlabda Bajnokság a TFSE számára. Kováts Gabriella, vezetőedzővel beszélgettünk a csapatépítésről, a célokról és az egyetemi kosárlabda sajátosságairól.

Idén vetted át az egyetemi bajnokságban szereplő csapat irányítását. Hogy jött számodra ez a lehetőség?

Vagyok olyan szerencsés, hogy immáron 7. éve tartozhatok a TF családhoz. Játékosként is több MEFOB-on részt vettem és már ekkor vonzott az edzői szerep. Klubbunk mindig is igyekezett az egyetemünkön végzett hallgatókat házon belül tartani és lehetőséget kínálni, hogy megcsillogtathasság itt szerzett tudásuk, ez velem sem volt másképp.

Pár éve utánpótlásban kezdtem el edzősködni a TFSE-nél a fiúknál, majd tavaly megkaptam a Zöld csoportos női csapatot, mellyel megnyertük a bajnokságot. Hegedűs Péter kollégám és barátom távozott egyesületünktől, így felszabadult a MEFOB csapat vezetése. Játékos múltamból adódva, azt gondolom belelátok az egyetemi bajnokság rendszerébe, ismerem a játékosokat, az ellenfeleket, mondhatni otthonosan mozgok ebben a bajnokságban. Ezáltal reményeimhez fűzve, egyből felkértek és el is fogadtam a csapat vezetését.

A MEFOB eredménylistáját figyelve példátlan sorozatban van a TFSE. 2015 óta nem találtatok legyőzőre. Hol helyezkedik ez az egyetemi csapat a klub életében? Egyáltalán egy ilyen fölényt miként él meg a közösség?

Fontos szerepet tölt be ez a bajnokság a TE életében, így nagyon büszkék vagyunk erre a győzelmi sorozatra. Talán mondhatom, hogy Dr. Sterbenz Tamás rektorunknak a szíve csücske a MEFOB, pedig nagyon sok bajnokságban indítunk csapatokat. A veretlenség természetesen egy kis nyomást is jelent, hiszen mindenki a bajnokot szeretné a leginkább legyőzni, de igyekszünk ezt nem teherként megélni, hanem egy plusz motivációként venni.

Idén a négyes döntőig való eljutás reményeim szerint nem jelenthet problémát, ott viszont már izzasztó mérkőzésekre lehet számítani!

Szakmailag mi jelenti az egyetemi kosárlabdában számodra a legnagyobb kihívást?

Edzőként a legnagyobb feladat, hogy három különböző csapatból érkeznek a játékosaim. Öten a Zöld csoportból, négyen a Piros csoportból és többen érdekeltek a felnőtt bajnokságban is. Habár az edző kollégákkal hasonló filozófiát követünk, mind támadó mind védő stratégiáink mégis valamelyest eltérnek. Ahhoz, hogy ne legyen fejetlenség a pályán, megkellett találjuk az arany középutat, amit mindenki tud követni. Ezt összekoordinálni hétről hétre a bajnoki mérkőzésekre és reményeim szerint majd az év végi négyes döntőre, nem könnyű feladat, viszont a lányok zseniálisak, így nem lesz probléma!

Számomra ez a furcsa kettősség a ti helyzetetekben. Az ember hajlamos azt gondolni a MEFOB eredményeit nézve, hogy a „TF rutinból ledurrantja a mezőnyt”, de annyi csapat mellett, amivel ti dolgoztok, óriási munka összerakni, hogy ez ténylegesen működjön.

Így van. Amikor felteszel a pályára innen egy játékost, onnan egy játékost és életükben nem játszottak még együtt, nem tudják ki hova fog lépni, az problémás tud lenni. Hiába egyénenként jó játékosok, az összeszokottság hiánya meg tud mutatkozni.

Fotó: TFSE

Térjünk át az idei szezonra. Hétfőn kezdődik az alapszakasz második fele, hat mérkőzés ment le. Mik a tapasztalataid, miben kell előre lépni, mire kell figyelni? Egy fontos változással olvasóink is találkozhattak, hiszen az élvonalban megsérült Baa Dominika, aki a ti munkátokat is ponterős teljesítménnyel segítette.

A kezdeti legfőbb nehézség az összeszokottság hiánya volt, amire az előbb is utaltam. Illetve nem is tudtuk az év elején, hogy egészen pontosan miként fog összeállni a keret. A felnőtt keretben ugyanis még vannak TF-s hallgatók, akik tavaly csapatban is voltak, de idén profi szerződésük miatt nem tudnak pályára lépni a MEFOB-ban. A Zöld csoportban szereplők közül többen felkerültek. Átalakult a keret, nagyjából a játékosok fele kicserélődött.

Baa Dominika becsatlakozása hatalmas lendületet adott nekünk. A fiatal kora ellenére elképesztő erőket tudott mozgósítani, de sajnos hamar búcsút kellett vegyünk tőle erre a szezonra. A kiesésének biztosan lesz hatása a szezon második felére, de talán ad erőt a többi lánynak arra, hogy átvegyék a lendületét. Nem is feltétlenül egyénileg, de csapatszinten tudják pótolni és ez talán még jobban összekovácsolja a csapatot.

Az alapszakaszban idegenben vívjuk majd a két csoportragadónkat a BEAC és a Győr otthonában. Nem számítok könnyű mérkőzésekre. Nehéz az erőviszonyokról mit mondani, mert itt hatványozottan igaz, hogy egy-egy rutinosabb ember sérülése vagy Covid miatti kiesése fel tudja borítani a papírformát.

Játékosként is szerepeltél az egyetemi bajnokságban, most edzőként dolgozol. Hogy látod a sorozat színvonalát?

Nekem rettentően megcsillogtatta az egyetemi éveimet ez a bajnokság. Rengeteg élménnyel, baráttal gazdagodtam! Kicsit sajnálom is, hogy már nem játszhatok…(nevetés)

A négyes döntőig vezető út sokszor élménykosárlabdáról/meccsekről szól, valljuk be nagy a szórás a csapatok tudása között, 5-6 kiemelkedő csapattal lehet számolni. A négyes döntők viszont szerintem mindig is színvonalasak voltak. Izgalmas a sorsolás, okozhatott meglepetéseket, nagy élmény a csapatoknak az utazás, a többi csapatot megismerni, összehozza a kosárlabdatársadalmat. Abban érzek fejlődést, hogy az elmúlt pár évben több olyan játékos szerepel a csapatoknál, akik magasabb szintű bajnokságban is pályára léptek már.

Miben látod a további fejlődési irányt?

Ez egy nagyon összetett kérdés. A színvonal minden évben más, ki-mennyire tud erősíteni. Azt gondolom, néha nem reális eredmények születnek (főleg a férfi bajnokságban), hiszen az idegenbeli hétköznapi mérkőzésekre sok egyesület nem engedi el a magasabb szinten játszó játékosait. Illetve, ha nem lenne ekkora különbség egyes csapatok között. Sajnos a nagy különbségek miatt még mindig vannak olyan mérkőzések, amik nem kínálnak fejlődési lehetőséget. Ha szűkebb lenne az olló, de azok a csapatok több jó mérkőzést játszanának szezon közben is egymással, az fejlesztené a játékosokat is. Itt maga a rendszer nehezíti a színvonalat, hiszen a legtöbb egyesületnek nincsen érdekeltsége az egyetemi bajnokságból. Jó lenne összefésülni a kettőt.

Szerinted a játékosok szerepeltetését nézve mi a jó út? Bővíteni tovább a lehetőségeket, hogy ki léphet pályára más sorozatokból vagy inkább szigorítani?

Szigorítani szerintem nem kellene, hiszen a cél, hogy minél színvonalasabbá váljon a bajnokság. Én úgy érzem, hogy a jelenlegi szabályok jók, hiszen megkövetelik az A-csoportos játékosoktól is, hogy a mérkőzések 50%-án pályára lépjenek szezon közben és akkor játszhatnak a négyes döntőn.

Ha már valaki annyira ügyes, hogy profi szintű kosárlabda mellett egyetemre jár és emellett van energiája az egyetemét képviselni, akkor azt tegye bátran!

Fotó: TFSE

Térjünk át a Zöld csoportra, ahol címvédőként szerepeltek. Idén 7 győzelem és 5 vereség a mérleg. Hogy értékeled a szezont?

A tavalyi év meglepetés volt, nagyon büszkék vagyunk, hogy bajnokok lehetünk. Idén picit más a helyzet. A jelenlegi járványügyi helyzet miatt kialakított előírások miatt elkellett köszönjünk tavalyi csapatkapitányunktól, akit nehéz pótolni. Vannak távozók és érkezők, sok a munkánk még! Emellett, úgy érzem, több csapat is erősödött tavalyhoz képest, akikkel felkell vennünk a kesztyűt.

Döcögősen kezdtük a szezont, de motiváltak a lányok, keményen edzenek, reméljük meg lesz a gyümölcse.
Ami pozitívum, hogy vannak új szezonközi megkereséseink/igazolásaink és ez azt igazolja vissza, hogy valamit jól csinálunk és szeretnek idejönni a játékosok.

A TFSE óriási előnye, hogy minden szinten várjátok a játékosokat.

Fontosnak tartjuk, hogy ne vesszenek el a játékosok. Mindenki megtalálja a kis helyét, hogy milyen szinten és hol szeretne kosárlabdázni. Amennyiben csak a női vonalról beszélünk, helyet kínálunk az NB1/A-ban, Piros-csoportban, Zöld-csoportan és MEFOB-on.

Egy biztos pont a TF, mely várja a hallgatókat, játékosokat és szeretnénk minél több embert befogadni a kis családi körünkbe kezdve a hobbikosárlabdától a legmagasabb szintű sportig. A legjobb, hogy nem is kell nekünk játékosokat keresni, mert sokan megtalálják az egyesületünket a jó hír hallatán. Ennél jobb visszajelzés nem kell.

Személyes kérdéssel kezdtük és zárjuk is azzal. Milyen céljaid vannak az edzői pályán? Milyen szinten szeretnél dolgozni?

Sportoló/Pedagógus családba születtem, így viszonylag hamar megfogalmazódott bennem, hogy mi lesz a pályám. Testnevelő/ edző, mindegy is, lényeg, hogy a kosárlabda nyelvén keresztül átadhassak olyan dolgokat, amiket aztán az életben is hasznosíthatnak.

Az edzői létben számomra az egyik legszebb feladat tudásától függetlenül kihozni a játékosból maximumot. Nem képes ugyanarra minden játékos, de ha jól nyúlsz hozzá, megtudd fogni képletesen értve, csodákra lehet képes. Azt, hogy ezt szakmailag milyen szintre tudom fejleszteni, az már csak rajtam múlik. Szeretném bejárni a ranglétrát nagyobb ugrások nélkül, de nem célom sehol sem megállni, határ a csillagos ég.

Ha jól gondolom, akkor a TF céljai közé ez a szemlélet jól be is illeszthető?

Szerintem igen. Azt gondolom az én elvem egyezik a TF-ével. Ha hosszútávon gondolkodunk egy játékosban, akkor nem lehet átsiklani a pedagógiai részeken. Rengeteg tehetséges gyerek veszik el rossz élmények miatt. Nem kerül be a nagy csapatba, inkább abbahagyja. Mi ezért is indulunk sok bajnokságban, hogy ne vesszen el ennyi játékos. És ha gimnáziumi éveiből kikerülve támogatni tudjuk azzal, hogy segítjük az útját egyetemünkön, félig el is értük a célunkat. A másik szemlélet pedig, hogy sok élsportoló a nagy élmények közepette elfelejt a jövőjére koncentrálni és nem tanul tovább. Ebben egyetemünk nagy segítségre lehet.

Az első két évben tagja voltál az élvonalbeli együttesnek. Nem vonz, hogy még játékosként is segítsd a csapatot?

Dehogynem. Hiányzik a játék. Nehéz csak úgy szögre akasztani a cipőt, ami 16 évig a lábadon volt. Követek majdnem minden bajnokságot és büszkeséggel tölt el, aki ott van a porondon és közel áll hozzám. Úgy érzem megértem arra, hogy ne csak magamba szívjam a tudást, hanem átadjam azt, amit én is kaptam.

Fotó: TFSE

Hirdetés