:
:
Nyugodtan mondhatjuk, hogy szombaton Rióban a nõi kosárlabdában két döntõt rendeznek. Hiszen a bronzcsata Franciaország és Szerbia között nem a csalódott csapatok kötelezõen lejátszandó búcsúmeccse a tornától, hanem mindkét válogatott számára egy kiemelkedõ, elõzetesen talán is nem várt eredmény.
Fotó: FIBA
Amikor két héttel ezelõtt Rióban feldobták a labdát a nõi kosárlabda tornán, vélhetõen mindkét válogatott szó nélkül aláírta volna, hogy bronzmeccset játszik. A franciáknál már az olimpiai játékok helyszínén szenvedett olyan bokasérülést Celine Dumerc, mely lehetetlenné tette a szereplését. A szerbek esetében pedig nagy kérdés volt, hogy a világ élvonalával mennyire lesznek versenyképesek.
Azóta tudjuk, hogy kiváló csapatmunkával és Olivia Epoupa remek teljesítményével a franciák kiválóan megoldották Dumerc helyettesítését. Egyben ez a helyzet megmutatta, amirõl már nagyon sokszor írtunk az elmúlt években, hogy mennyire jól mûködõ játékrendszert alkalmaz Valerie Garnier. Nem lett volna még egy európai válogatott, amely egy ilyen meghatározó irányító kiválását az eredmények szinten tartásával át tudta volna vészelni. Szerbia esetében az egész tornát értékelve ismét azt láthatjuk, hogy elképesztõen jó versenyzõi adottságokkal rendelkezõ csapatról van szó. Amely területeken az egyéni képességekben, szerkezetben a közvetlen riválisok valamivel erõsebbek, azt szervezett csapatjátékkal tudja pótolni a szerb válogatott. Fantasztikus példa mindenki számára ez a csapat, aki a sportágban dolgozik!
Az elõdöntõket tekintve Szerbia összességében sima vereséget szenvedett Spanyolországtól. Marina Maljkovic is elismerte egy nyilatkozatában, hogy amennyire kiemelkedõen játszottak Ausztrália ellen, az elõdöntõt annyira nem bírták fejben és fizikálisan. Ezt még külsõ szemlélõként is láthattuk a játékosok testbeszédén. Egy olimpiai elõdöntõ speciális versenyhelyzet és a spanyoloknak sokkal nagyobb ezen a téren a rutinjuk. Játékban, taktikában az olimpiai torna utolsó játéknapján nagy találmányok nincsenek, itt inkább az a kérdés, hogy az Ausztrália elleni meccsen látott szintre koncentrációban vissza tudnak-e jönni a szerbek.
A francia csapatnál, azon túl, hogy fantasztikus meccset játszottak az amerikaiakkal, arra is figyeltek, hogy maradjon elég energia a bronzmeccsre. Ahogy Valerie Garnier fogalmazott, természetesen mindent megtettek a döntõbe jutásért, de az is szempont volt, hogy olyan terhelést kapjon a csapat, amivel lesz esély gyõzelemmel zárni a tornát szombaton. Mind a 12 játékos pályára lépett, 8 és 25 perc között oszlott meg a pályán töltött idõ. A francia válogatottnak kiemelkedõen jó tornája van. Ennek alapja, hogy a rutinos játékosok, mint például Gruda, Yacoubou mellé az Epoupa, Johannes nevével fémjelzett fiatal generáció is felzárkózott. Ha összehasonlítjuk a tavalyi Európa-bajnoki statisztikákkal az olimpiai mutatókat, látható, hogy sokkal nagyobb a szerepük.
Összehasonlító statisztika:
