Magyarország

Fűzy András: Közös sikere a sportágnak a szezon lebonyolítása

Szerző: Nagy Norbert

2021.05.10. 10:54

#F1, #Fűzy András, #Győr, #UNI Győr MÉLY-ÚT

Bronzérmet szerzett az élvonalban az UNI-Győr – MÉLY-ÚT együttese. Fűzy Andrással, a győri klub elnökével beszélgettünk a rendhagyó évad tapasztalatairól.

Tavaly új koncepció mentén kezdett építkezni a klub. Ilyen szempontból hogy értékeled az elmúlt szezont? 

Tavaly megfogalmaztunk egy konkrét programot, hogy megpróbálunk minél több magyar játékosnak minőségi játékperceket biztosítani. Azt mondtuk, hogy jelen pillanatban az út fontosabb, mint a cél. Természetesen azért egy célt is megfogalmaztunk, hogy a 3-6. hely közé várjuk a csapatot és ha ilyen szempontból nézem, akkor a bajnokságban ezt maximálisan teljesítettük.

A kupákban, a Magyar Kupában és az Európa Kupában viszont kijöttek azok a tapasztalatlanságok, amik a minőségi játékpercek hiányából adódtak. Kulcsszituációkban, amikor egy-egy meccs döntött a továbbjutásról és nem volt javítási lehetőség, akkor nem tudtunk stabilan teljesíteni. Itt azt lehet mondani, hogy még úton vagyunk és remélem, hogy a következő szezonban már ilyen kuparendszerű versenyhelyzetben is helyt tud állni a csapat.

Meddig lehet ennek a csapatépítési elvnek a kereteit feszegetni erősítések, módosítások terén? Gondolok arra, hogy elkerüljétek azt az igazolási spirált, amellyel igyekeztetek szakítani tavaly.

Ez egy fontos kérdés. Látni kell, hogy nagyon keskeny a vonal, amin belül a magyar játékosok közül lehet válogatni. Van jónéhány tehetséges kosárlabdázó, de ha a teljes az NB1-et nézzük, akkor még mindig azt lehet mondani, hogy több a farkas, mint a bárány. Ha ezt még tovább boncolgatjuk és posztokra bontjuk, akkor sajnos egy aránytalan kép rajzolódik ki, ami hosszú ideje meghatározza a magyar női kosárlabdázás helyzetét és megmutatja nehézségeit.

Vannak posztok, ahol kevés játékos tűnik fel, ilyen a négyes-ötös poszt és az irányító pozíció, ahol szintén nem bővelkedünk. Ennek a másik oldala, hogy van egy tömeg kettes-hármas poszton, de ha valaki csapatot épít, akkor nem lehet csak ezekről a posztokról feltölteni a keretet. Behatároltak a lehetőségek és nehéz meríteni, így a meglévő értékek megtartása a cél és nagyon alaposan átgondolva egy-egy pozícióra kell hívni magyar játékosokat, illetve elkerülhetetlen a hiányhelyek külföldi játékosokkal történő betöltése.

Ha jövőre visszaáll a klasszikus lebonyolítása a nemzetközi kupáknak és újra jönnek a hosszú őszi utazások, az mennyiben teremt új helyzetet a számotokra?

Ez nekünk olyan szempontból nem hoz változást, hogy idén a 15. szezonunknak futunk neki sorozatban, amikor nemzetközi porondon szerepelünk. Én örülök a kihívásnak és a több mérkőzésnek. Korábban is beszéltünk arról, hogy ha ez egy klasszikus lebonyolítású évad, akkor több javítási lehetőség lett volna csoporton belül is és több idő lett volna felkészülni egy-egy meccsre. Ráadásul több nemzetközi mérkőzést tudtak volna teljesíteni a játékosok. Ebből nagyobb rutinra tudtak volna szert tenni, amiből a klubunk is és a magyar válogatott is profitálhat idővel. Ha ezeket így egybe nézzük, akkor egy szerintem ebből csak fejlődhetünk.

Ami az elérhető eredményeket illeti, ott a nemzetközi szereplésnél a szerencsefaktor megkerülhetetlen. Azon túl, hogy természetesen jól kell teljesíteni az adott napon, élni kell az adott pillanatban a lehetőségekkel, de a sorsoláskor valamennyire szerencsével is kell rendelkezni. Ha csak az elmúlt három évet nézzük, akkor rendre erős játékerőt képviselő csoportba kerültünk. Két évig a spanyol sztárklubokkal szerepeltünk együtt, az elmúlt szezonban a végül a harmadik helyen záró Szekszárd és a hagyományosan erős Kayseri mellé kerültünk. Mind a két csapattal szoros mérkőzéseket vívtunk, de vesztesen hagytuk el a pályát.

MKOSZ elnökségi tagként is kérdezhetlek. Így, ha a nagyobb képet nézzük, akkor milyenek a benyomásaid a Covid-helyzet közepette lebonyolított bajnokságról? 

Két részre kell bontanunk. Van egy felelősség része, amit szerintem nagyon bölcsen beláttak a klubok és megpróbálták végig tartani. Le a kalappal, mert mindenki felül tudott kerekedni az egyéni érdekein és ez hozta a legigazságosabb eredményt is. Mivel mindenki ugyanazzal a mentalitással állt hozzá, próbálta lejátszani a mérkőzéseit, igyekezett óvni a saját, illetve az ellenfél játékosait és betartani a szabályokat. Emiatt én azt tudom mondani, hogy a bajnokság végkimenetele szempontjából reális eredmény született. Külön öröm, hogy ha nem is könnyen, de megfelelő időkorláton belül végig tudott menni a szezon. Ez nagyon nagy eredmény és ez nem csak a mi eredményünk, mert óriási gondolkodás volt a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége részéről is. Sok opció felmerült, hogy milyen rendszerrel tudja biztosítani a bajnokság menetét.

Komoly köszönet illeti Szalay Ferenc, elnök urat és Bodnár Péter, főtitkár urat azért a bölcs előrelátásáért és kockázatvállalásért, hogy az utolsó pillanatig kivártak és gyors döntéseket hoztak. A Versenyiroda munkatársait is meg kell említeni, akik hatalmas munkát végeztek és ha elmaradt egy mérkőzés, akkor rugalmasak tudtak lenni a pótlásokat illetően. Ebben a klubok végig partnerként viselkedtek és ha valakinek elmaradtak mérkőzései, akkor segítették egymást, hogy minél hamarabb utolérjék magukat. Azt hiszem, hogy teljes képet adott a bajnokság és a rájátszás részében még azt is kijelenthetjük, hogy a játékot tekintve megfelelő színvonalon zajlott a küzdelem. Természetesen hozzá kell tenni, hogy azért ott is volt olyan csapat, a Pécs, akire a legrosszabb pillanatban csapott le a fertőzéshullám.

Nagy hiány, hogy a szurkolók nem tudtak részt venni ebben és csak az utolsó két mérkőzésre térhettek vissza. Tisztában vagyunk azzal, hogy így nehezebb azonosulni az elért eredményekkel. Ha az a kérdés, hogy a szezon elején, amikor még a második hullámban elkezdtük a bajnokságot – és a harmadik hullámról szó sem volt – akkor rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, de semmit nem csinálnék másként. A jövőben is ugyanúgy kell élni a napjainkat, ahogy eddig tettük. Nem szabad előre tervezni olyan szempontból, hogy ami az adott nap, adott hét feladata, azt kell a tudásunk szerint a legjobban megoldani, mert bármikor változhat a helyzet.

Milyen tapasztalatai vannak ennek a szezonnak, amit fel lehet használni akkor is, ha az életünk visszaáll normálisabb mederbe? Nekem elsőre egy egyszerű példa jut eszembe. Idén december végén és január elején nagyon sok mérkőzést rendeztek a bajnokságban és ekkor több találkozót műsorára tűzött országos televízió is. Úgy tűnik, hogy kisebb konkurencia közepette a női kosárlabdával is meg lehet szólítani az országos közönséget.

Ha maradunk a kommunikációnál, akkor szerintem önmagában már az előrelépés, hogy rá voltak kényszerítve a klubok, hogy az online médiateret jobban használják. Ez az egyetlen védett csatorna volt, ahol el lehetett jutni a szurkolókhoz üzenetekkel, megjelenésekkel vagy konkrét mérkőzésekkel.

Amit példának hoztál az egy komplex dolog a versenykiírás, a versenynaptár összeállítását tekintve. Itt a nemzetközi versenynaptárt mindig igyekszik bevárni az MKOSZ, mert a klubcsapatok kupamérkőzéseit és a válogatott versenyeit figyelembe kell venni. Ettől függetlenül tény és való, ha a szurkolói szempontokat nézzük – kommunikációt, elérést tekintve ezt is kell tenni – akkor jók ezek a karácsonyi, illetve ünnepnapokon játszott mérkőzések. Az például már tradíció, hogy húsvétkor van kosárlabda élet Magyarországon. A játékosok szempontjából ez a kérdés árnyaltabb. Elindul a felkészülés nagy lendülettel augusztus közepén. Utána az őszi menetrend az tényleg nagyon feszes a nemzetközi kupák miatt három-négy naponta mérkőzésekkel. A tengerentúli játékosok is nehezebben fogadják el, ha a karácsonyi szünetük rövidebb vagy elmarad. Ha ezeket a szempontokat nézem, akkor óvatosan kell alakítani a versenynaptárat.

Abban mindenképpen igazat adok, hogy minden olyan alkalmat és felület érdemes kihasználni, ahol a kosárlabdát lehet népszerűsíteni. A szurkolók szórakoztatása az első és az élvonalbeli profi sportnak szem előtt kell tartani az igényeiket, kiszolgálásukat.

Kiemelkedően szerepeltek klubcsapataink a nemzetközi porondon. A Sopron Basket sorozatban harmadszor jutott Euroliga Final4-ba. Az Európa Kupában három együttesünk volt a legjobb 16 között és az Atomerőmű KSC Szekszárd bronzérmet szerzett. Ez az eredménysor gyakorlatilag európai topliga szint. Ezt fel lehet használni arra, hogy új partnereket behozni a sportágba, megszólítani befektetőket? 

Önmagukban a válogatott sikeressége nélkül ezekkel az eredményekkel szintet lépni szerintem nem lehet. Nemzeti szinten gondolkozni csak a válogatott sikerességére építve lehet. Egy-egy klubsiker önmagában tehát ilyen téren nem tud sokat hozni, de sok területen nagy segítséget nyújthat. Amíg a válogatott szereplései nagyon elszórtak a naptárban és ritka időközönként jelennek meg. A bajnokságok és a nemzetközi kupák hosszabb ideig elnyújtottan szerepelnek a nyilvánosságban. Minél tovább jut egy magyar csapat, annál nagyobb hírverést kap a sportág. Az pedig növeli az elfogadottságát a női kosárlabdának, ha a nemzetközi térben minél eredményesebb.

A legszebb az lenne, ez a szövetség célja és szerintem a női kosárlabda kedvelőknek is ez a vágya, ha minél több magyar játékossal, minél több magyar játékperccel lehetne ezeket az eredményeket elérni. Ez az út, amit közösen kell taposnunk. A jövő évi versenykiírás a két magyar játékos szerepeltetését az egész szezonban előírja, ami pont erre próbálja vinni ezt a szekeret és felhívni a klubok, az utánpótlás nevelők figyelmét arra, hogy micsoda felelősséget kaptunk ezzel a vállunkra. Most kinyílt az ajtó és be lehet lépni rajta, de kell tudni nevelni olyan játékosokat, akik képesek ezen a szinten fellépni és a későbbiekben meghatározni az eredményességét a női kosárlabdának.

Mindig egy nagyon kényes kérdés, hogy meddig érdemes szabályokkal a hazai sportolókat védeni. Ennek a módosításnak mekkora volt a támogatottsága és milyen következményekre számítasz?

Ez kompromisszumos alapon történt és nagy változást nem hoz. Az alapszakaszban két magyar játékosnak eddig is a pályán kellett lennie. Ráadásul egy félidőn át U20-as játékosnak kellett lennie az egyik magyarnak. Most annyi történt, hogy a bajnokság egészére kiterjesztették, hogy egyszerre három külföldi tartózkodhat a pályán. Ez olyan drasztikus változást nem jelent. Ha a mérkőzések számát nézzük, akkor azok kétharmada eddig is ilyen rendszerben zajlott és mindenki így állította össze a keretét. Ez egy lehetőség, de ennek van egy másik oldala is.

Mindig a játéklehetőséget, a játszott perceket nézzük és kevesebb szó esik a képzésről. A képzési idő egy sportolónál mindig több, mint a versenyzési idő. Természetesen a labdajátékoknál több a versenyzés, mint az egyéni sportolónál, de még így is több a képzési idő és annak minőségét kell figyelni. Van egy klubvezetői felelősség, de kiemelten egy edzői felelősség, hogy olyan képzést alakítsanak ki, mely felkészíti erre a feladatra a játékosokat. Ehhez most a kiemelt akadémiákkal, a kiemelt MKOSZ nemzeti akadémiákkal és a kormányzati segítséggel a megfelelő körülmények biztosítottak. A járványhelyzetben ilyen nehéz körülmények között is kitartott a kormányzati sportpolitika, mert ne felejtsük el, hogy Európában zömében az utánpótlásport megállt erre az évre. Mi azért, ha nehézségek árán is, de meg tudtuk oldani a korosztályos játékosok képzését, versenyeztetését. Ez egy nagyon fontos és bölcs döntés volt. Összességében ez a módosítást egy lehetőségként jellemezném.

Zárásul még annyit tennék hozzá, hogy a következő szezonig minden szurkolónak, játékosnak, sportvezetőnek és természetesen mindenkinek jó egészséget kívánok! Annyit kérek, hogy aki még nem tette meg, olttassa be magát, mert ez kőkeményen befolyásolja, hogy jövőre milyen bajnokságunk lesz, milyen lebonyolítással és járhatunk-e mérkőzésekre.