Gyorsabban alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez – interjú Laczkó Sárával

Múlt héten lezárult a szolnoki 3×3-as programsorozat, melynek első három napján az U23-as 3×3-as válogatottunknak szurkolhattunk a Nemzetek Ligájában. Ezzel a nemzeti csapatunk számára véget is értek az Európa 3 Konferencia küzdelmei. Laczkó Sárával, a Sopron Basket játékosával értékeltünk. Sára idén debütált 3×3-ban, tagja a világbajnokságra készülő felnőtt válogatott bő keretének és Sopronban is hosszabbított. Volt téma bőven, melyeket egy átfogó beszélgetésben tekintettünk át.

Idén debütáltál a szakágban, így adja magát a kérdés: milyen a viszonyod a 3×3-hoz? Hogy tetszik a játék ezen módja?

Mivel most voltam először a 3×3-as válogatottban, így teljes újdonságot jelentett számomra. Nyilván korábban is néztem meccseket, de a pályán megtapasztalni más élmény, mint kívülről figyelni.

Hatalmas a különbség az 5:5 és a 3×3 között. Leginkább azért szerettem volna kipróbálni, hogy lássam, milyen pozitívumokat tud adni nekem ez a szakág. Úgy gondolom, a 3×3 kiválóan rávilágít arra, hogy egyéni kvalitásokban hol tart az ember a mezőnyhöz képest, és rengeteget lehet belőle fejlődni.

Érdekes kettősség, hogy bár ez egy teljesen más világ – nyáron, szabadtéren játsszák –, a nagykép mégis azt mutatja, hogy a játékosok pozitívan jönnek ki belőle, és a tapasztalatokat át tudják menteni az 5:5 kosárlabdára, illetve a klubszezonra. Te is úgy látod, hogy vannak olyan elemek, amelyek a későbbiekben is működhetnek?

Igen, nagyon sok mindent lehet kamatoztatni ebből a tapasztalatból. A 3×3 sokkal fizikálisabb játék, ahol folyamatosan nagyon gyors döntéseket kell hozni, és százszázalékos fókusszal kell jelen lenni. Ezenkívül rengeteg olyan egy-egy elleni szituáció adódik, ami az 5:5-ben talán kevésbé jellemző, vagy inkább háttérbe szorul.

Úgy érzem, ez egy rendkívül specifikus játék, ahol a gyors gondolkodás és döntéshozatal kerül előtérbe. Számomra sok pozitívummal járt, nagyszerű fejlődési lehetőséget látok benne, és talán pont ezekben a gyors reakciót igénylő helyzetekben tudtam a leginkább fejlődni.

Nem volt szerencsétek a konferenciával, hiszen bombaerős riválisokkal találkoztatok. Ennek kettős olvasata van: egyrészt jó lett volna olyan kisebb nemzetekkel összekerülni, akiket a tudáskülönbség miatt könnyebb legyőzni, másrészt viszont az igazi fejlődést és visszajelzést a Franciaország vagy Hollandia elleni meccsek jelentik. Ezekből derül ki igazán, hol tartunk a világversenyeken éremesélyes top nemzetekhez képest.

Pontosan ez jelentette a legnagyobb különbséget. A franciáknál vagy a hollandoknál már olyan magas színvonalon űzik ezt a sportágat, hogy rendkívül nehéz felvenni velük a ritmust, ha az ember mondjuk csak két hete fogott először 3×3-as labdát. Ráadásul a két versenyen erősen kiütközött, hogy amíg a mi keretünk fele gyakorlatilag most találkozott először ezzel a műfajjal, addig a legtöbb ellenfelünk már évek óta együtt játszik, és több nyarat végig 3×3-aztak.

A legfőbb problémánk nem is feltétlenül az egyéni képességek hiánya volt, hanem az a masszív tapasztalatelőny, amivel a riválisok – akár egy ír csapat is – rendelkeztek. Egyértelműen látszik, hogy ők minden nyáron hatalmas hangsúlyt fektetnek erre a szakágra.

Ugorjunk az 5:5-ös válogatottra! Egy játékos életében hatalmas mérföldkő, ha bekerülhet a világbajnokságra készülő csapatba. Bár a te esetedben ütközött a 3×3 és az 5:5 programja, ami biztosan nehéz helyzetet teremtett, mégis: hogyan érzed magad a felnőtt 5:5 keretben?

Először is hatalmas megtiszteltetés, hogy bekerülhettem egy világbajnokságra készülő keretbe. Lakiteleken kezdtünk július közepén, nagyon jól telt az az egy hét, amit együtt töltöttünk. A fókusz leginkább a felméréseken volt, illetve azon, hogy találkozzunk és megismerjük egymást. Lefektettük az alapmozgásokat, és nagy hangsúlyt kaptak a kondiedzések is. Az első találkozáskor összességében a csapatépítés állt a középpontban, és úgy érzem, abszolút pozitívan sikerült.

Amiket Sopronban gyakoroltál és tanultál, azok mennyire köszöntek vissza a válogatottnál?

Sok dolog visszajött abból, amit az elmúlt egy-két évben elsajátítottam. Bár egyelőre még kevés kontaktos, egymás elleni edzés volt, az alapmozgásoknál és a dobógyakorlatoknál igyekeztem maximálisan alkalmazni a tanultakat.

Hol tart most Laczkó Sára a pályafutásában? Hogyan értékeled a soproni idényt? Sikerült megugranod azokat az elvárásokat, amiket magad elé állítottál a szezon elején?

Hosszú és kemény szezon áll mögöttünk. Folyamatosan sérülések nehezítették a mindennapjainkat, a felkészülést és az edzéseket egyaránt. Ugyanakkor ez a helyzet sokunknak nagy esélyt is jelentett, hiszen rengeteg játéklehetőséghez jutottunk, amit igyekeztem minél jobban kihasználni.

Nyilván nem volt mindig hibátlan a játékom, tudom, hogy sok mindenben kell még fejlődnöm, de rengeteget tanultam az elmúlt évben, amiért rendkívül hálás vagyok. Hatalmas élmény volt például hazai pályán, telt ház és fantasztikus szurkolótábor előtt kupadöntőt játszani. Összességében egy nagyon pozitív szezonként éltem meg.

A sérülések és a folyamatosan változó keret miatt elengedhetetlen volt a gyors alkalmazkodóképesség, többször mindent újra kellett gondolni Sopronban. Ha ezt az ember megtanulja, az a pályán és a civil életben is sokat vihet előre. Ismerve a körülményeket, gondolom, az idén szerzett két éremnek nagyon különleges helye lesz a vitrinben.

Abszolút így van. Örülünk, mert egy rendkívül nehéz és hosszú szezon után szereztük ezt a két érmet, így tényleg nagyon szépen csillognak. Ezt a fajta rugalmasságot a civil életben is érzem: sokkal gyorsabban tudok alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez. A pályán pedig idén ez kulcsfontosságú volt.

Sokszor a meccs előtti napon még nem tudtuk, ki tud egyáltalán pályára lépni – akadt olyan, hogy gyakorlatilag csak hatan voltunk bevethetőek. Emiatt különböző pozíciókban kellett játszanunk, ami sokat segített abban, hogy sokszínűbbé váljunk. Persze rávilágított azokra a hiányosságokra is, amiket fejlesztenünk kell, de közben kihozta belőlünk azokat a rejtett potenciálokat, amelyekkel még többek lehetünk.

Zárásként tekintsünk előre! Hétfőtől megkezdődött az 5:5 válogatott közvetlen felkészülése a szeptemberi világbajnokságra. A következő hónap legvégén pedig rögtön egy óriási erőpróbával, az Euroliga-selejtezővel beindul a klubszezon. Mit vársz a következő hetektől? A válogatottól és a Soprontól?

Ami a válogatottat illeti, még sokan vagyunk a keretben, és rengeteg a fiatal. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a legmagasabb szintet, és olyan játékosokkal edzhessünk, akik világbajnokságra juttatták a csapatot. Ezen a téren az a célom, hogy mindent kiadjak magamból, minél többet tanuljak és természetesen, hogy a minél szűkebb keretekbe be tudjak kerülni.

Sopronban nagyon sok minden fog változni az elmúlt szezonhoz képest. A játékoskeret jelentősen átalakul, hiszen olyan meghatározó játékosok vonultak vissza vagy igazoltak máshova, akiknek a hiányát az öltözőben is meg fogjuk érezni. Nem a legkönnyebb helyzet egyből egy Euroliga-selejtezővel indítani az idényt, de ez a többi csapatnak is ugyanolyan nehéz lesz.

Fontos lesz, hogy össze tudjuk hangolni az érkezők karaktereit, amivel színessé tehetjük a játékunkat, és gyorsan meg tudjuk találni a közös hangot. Mivel alapvetően sok a fiatal a csapatban, fontos lesz, hogy felnőjünk a feladathoz: ha valakinek éppen nem megy a játék, mindig legyen valaki más, aki abban az adott szituációban át tudja venni a vezérszerepet. Bízom benne, hogy sikeresen meg tudjuk vívni a selejtezőt.