Hamar megtalálta a számításait Sopronban Sinka-Pálinkás Szofi

A Sopron Basket legutóbbi bajnoki mérkőzésén megszerezte az első pontjait az élvonalban Sinka-Pálinkás Szofi. Ezúttal vele beszélgettünk az első sportakadémiás tapasztalatairól, a Kecskemétről Sopronba igazolásáról és arról, hogy miként formálódik a játéka.

Gratulálok az A-csoportos bemutatkozásodhoz és az első pontjaidhoz! Hogy idéznéd fel a VBW CEKK Cegléd elleni élvonalbeli bajnokit?

Nagyon nagy mérföldkő volt a sportolói karrieremben. Nem gondoltam volna, hogy az átigazolást követően ilyen hamar pályára léphetek a felnőtt csapatban.

Megtisztelő volt, amikor Gáspár Dávid szólt, hogy melegítsek. Akkor már tudtam, hogy pályára fogok lépni. Azért különleges alkalom ez számomra, mert Cegléden születtem és éppen a ceglédi csapat ellen debütálhattam. Ez még személyre szólóbbá varázsolta az élményt.

Nyáron érkeztél Kecskemétről a Mercedes – Benz Gyár Kosárlabda Akadémiáról a Soproni Darazsak Sportakadémiára. Milyen előzetes várakozásaid voltak Sopronnal kapcsolatban?

Kecskeméten más képzés folyik, mint Sopronban. Az utánpótlásban hasonlóan magas szintű munkát végeznek, de a felnőtt élvonallal együtt Sopron nyilván más.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire összejön minden már itt a legelején. Amikor először körvonalazódott ez a lehetőség, nem számoltam azzal, hogy a felnőtt csapatban kezdhetem az alapozást és azt sem, hogy akár ősszel játszhatok A-csoportos bajnokin.

Biztos, hogy lesznek hullámvölgyek és nehezebb időszakok, mert most érkeztem és ilyenkor mindig akadnak nehézségek, de bízom benne, hogy ezeket le tudom küzdeni. Örülök, hogy ennyire segítőkész minden edző, stábtag és a játékostársak, hogy a fejlődésemet előre mozdítsák.

Ilyen kérdésekről ritkábban beszélünk, de szerintem nagyon érdekes lehet a közönségnek. Kecskeméten az akadémia „ékköve” voltál a lányoknál, míg itt Sopronban egy vagy a sok nagyon tehetséges feltörekvő fiatal között. Ez lelkileg óriási váltás lehet. Hogy készültél erre?

Nyilván erre fel voltam készülve, de ez is része a folyamatnak. Sopronba azért érkeztem, hogy fejlődhessek. Önmagában már az óriási fejlődési lehetőséget jelent, hogy sokkal erősebb, fejlettebb játékosokkal dolgozhatok együtt és hetente több alkalommal a felnőttel edzhetek.

Ez akkora pluszt jelent, amit elmondani nem tudok. Már most rengeteg dolgot tanultam, sok mindent el is lestem az idősebbektől. Tudtam, hogy itt nem én leszek rögtön az egyik legjobb, de ennek csak a pozitív oldalát nézem és azt, hogy ilyen játékosokkal dolgozhatok nap, mint nap.

Röviden kanyarodjunk vissza az elmúlt szezonra. Kiváló éved volt, a kadett bajnokságban bronzérmet nyertetek a Kecskeméttel és egyéni elismerésekkel is gazdagabb lettél.

A játékoson és a stábon kívül szerintem senki nem gondolta, hogy ilyen meglepetésre is képesek leszünk és a kecskeméti akadémia ilyen magas szinten fog végezni a lányoknál. Egymásért küzdöttünk a pályán, mindenki a csapat érdekeit tartotta szem előtt és háttérbe szorította az egyéni céljait. Ezt tartom a kulcsnak, hogy kecskeméti szempontból történelmi érmet szerezhettünk.

Az All-Star tagság és az, hogy a csapat legjobbjának is megválasztottak a pécsi döntőn, csak hab a tortán. A legfontosabb, hogy a csapat így szerepelt, mert nélkülük én sem juthattam volna el ilyen magas szintre.

Kicsit az érzelmi húrokat is pengetve, ez egy szép lezárása volt a kecskeméti időszaknak. Kerek történet lett a végére.

Valóban, jó befejezése volt annak a korszaknak, én is örülök ennek.

Folytassuk a válogatottal. Nyáron az U16-os válogatottal szerepeltél Európa-bajnokságon. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a kontinenstornára?

Felemás érzésekkel tértem, sőt mondhatom: tértünk haza a csapattal. Örülök annak, hogy bekerültem a versenyző keretbe. A nyolcadik hely miatt viszont kisebb csalódottság van mindenkiben. Bíztunk benne, hogy akár előrébb is végezhetünk.

A spanyolokkal szemben elveszített negyeddöntő után elbizonytalanodott a csapat. Elhittük, hogy megverhetjük a spanyolokat, a kezünkben volt az esély a bravúrra.

A negyeddöntős vereség után már nem tudtunk kijönni a gödörből. Előtte viszont szép sikereink voltak. Szerbia legyőzését, a franciákkal játszott egál félidőt is értékelni kell. A következő válogatott meccseken próbáljuk magasabbra kitűzni a célt.

A következő válogatott program már el is kezdődött, novemberben az U18-as nemzeti csapattal edzőtáboroztál. Nagy lépés a korosztályváltás?

Nagyon más. Az U18-ban a 2006-os, 2007-es korosztályt vegyítik. Megtisztelő, hogy az „idősebbekkel” szerepelhetek egy csapatban és ilyen tapasztalt edzői stábbal dolgozhatok. Amit elsőre kiemelnék, hogy sokkal gyorsabb volt a játék, mint U16-ban.

Az U16 sem volt lassú, de ez más szintnek érződött. Eközben viszont azt is éreztem, hogy Sopronban felkészítettek erre. Úgy érkezhettem az edzőtáborba a sportakadémián végzett munka után, hogy fizikálisan és technikailag is előrébb éreztem magam, mint korábban.

Sopronban várnak tőled mást, mint Kecskeméten?

Olyan szempontból mást várnak tőlem, hogy Kecskeméten húzójátékosként nagyobb volt a teher. Itt Sopronban tisztában van vele mindenki, hogy most érkeztem és ez egy nehéz időszak. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy keményen dolgozva fejlődjek.

Visszatérve a kérdésedre, az elvárás egyértelmű minden játékos felé. Védekezésben tartsuk be az alapelveket, támadásban csapatként küzdjünk.

A játékod miként formálódik? Milyen poszton számítanak rád?

Kecskeméten egyestől ötös posztig mindenhol játszottam, de U16-os korosztályban ez még nem annyira kirívó dolog. Sok játékos játszik hasonlóan, akik magasabbak, de labdabiztosabbak.

Sopronban kevesebb a magas játékos, így bevetnek négyes poszton is, de alapvetően hármas posztra képeznek.

Aki követte a hazai utánpótlást, az láthatta, hogy milyen univerzális játékos vagy. Ez a hármas poszt lesz végül az ideális?

Nagyon szeretek hármas poszton játszani, de a négyes sem okoz gondot. Technikailag mindkét poszton van még mit fejlődni, de minden lehetőség adott erre Sopronban és mindenben támogatnak is, hogy hamar megtaláljam a helyem.

Ha egy kicsit kötetlenebbül fogalmazhatok, akkor szerintem nagyon jó hármas lehetek, de ha még van bennem pár centi, akkor néha-néha felcsúszhatok négyesre és ott is megállhatom a helyem.

Hogy néz ki a folytatás számodra? Mik lehetnek a reális fejlődési pontok és mely csapatokban láthatnak a szurkolók Sopronban?

Elsősorban a saját korosztályomban, tehát az U18-as csapatban fogok szerepelni. Ezen felül pályára lépek az U23-as mérkőzéseken is. Érzem a bizalmat és ott is komoly szerep jut nekem.

Eddig mindent megtettem és a jövőben is mindent megteszek, hogy a felnőtt csapat tagja legyek vagy akár a „A-s” edzéseken bizonyíthassak. Ez a saját teljesítményemtől és a stáb döntésétől függ, de ha úgy teljesítek, akkor a felnőtt csapatban is láthatnak majd a szurkolók.

A Piros-csoportban a közel 25 perc, 8 pont, 3.5 lepattanó, 1.8 gólpassz átlagod megágyazhat a feljebb lépésnek.

Nagyon örülök enne a teljesítménynek. Korábban is játszottam az U23-as bajnokságban, de az a Zöld-csoport volt. A Piros-csoport szintje teljesen más, gyorsabb a játék, nagyobb koncentrációt igényel egy-egy ilyen mérkőzés.

Az edzőink és mindenki a sportakadémián tisztában van azzal, hogy ez egy komoly szintlépés és hozzá kell szoknunk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk és úgy érzem, hogy megálljuk a helyünket.

Zárjuk az emberi oldallal. Tanulmányi és szakmai oldalról miként találtad meg a számításaidat Sopronban?

Nagyon nehéz összeegyeztetni az iskolát a sporttal, de ezzel mindenki így van és ez nem is lehet kifogás. A kosárlabdában szakmaiságban teljes mértékben azt kapom, amire számítottam.

Amire nem számítottam, hogy ennyire segítőkész lesz mindenki. Bíztam benne, hogy jó szívvel fogadnak és mindenben igyekeznek támogatni, de arra, hogy ennyire jó emberek dolgoznak egy ilyen nagy célok mellett működő sportakadémián és ennyire emberközeli minden, nem számítottam. Megtaláltam a számításaimat!