Hatalmas büszkeség és új tapasztalatok – interjú Toman Petrával

Veretlenül nyerte a miskolci B-divíziós U20-as Európa-bajnokságot a magyar válogatott. A tornán a legjobb ötösbe választották Toman Petrát, akivel a nyári tapasztalatokról, a játéka és a pályafutása alakulásáról ültünk le egy hosszabb beszélgetésre.

Gratulálok az U20-as aranyéremhez! Milyen érzések kavarognak benned a siker után?

Köszönjük! Mondhatom, hogy még mindig egy kicsit sokkban vagyok! Nehéz erre válaszolni, mert valóban ez egy B-divíziós Európa-bajnokság volt, de mégis azt érzem: nagy dolgot értünk el és örök élmény lesz mindenkinek. Még idő kell megemészteni, ami a miskolci tornán történt. Eseménydús hét volt.

Bennem az a gondolat mocorog, hogy valahogy így kell feljutni: mindhárom nagy kihívót (Szerbia, Horvátország, Bulgária) magabiztosan legyőzve. Nem lehetett kérdés, hogy megérdemelt a helyünk az A-divízióban.

Utólag a végeredményt látva derült ki számunkra is, hogy a közvetlen riválisainkat legyőztük. Egyetértek a kijelentéseddel, így nagyjából biztos, hogy mi voltunk a legjobbak. Ez még nagyobb visszacsatolás számunkra.

Nem lehet elmenni szó nélkül az emberi, érzelmi oldal mellett sem. Testvéreiddel együtt nyerni egy nemzetközi válogatott tornát, igencsak felemelő lehet.

Nem tudom megfogalmazni, amit érzek. Igazi katarzis volt, egy örök élmény. Hat éves korunkban elkezdtünk kosárlabdázni és eljutottunk oda, hogy a válogatottban együtt léptünk pályára, aranyérmet nyertünk. Hatalmas büszkeség!

Testvéreid Amerikában tanulnak tovább. Beillik amolyan korszakzáró pillanatnak is ez?

Egy korszak biztos lezárul, de abban is biztos vagyok, hogy egy újabb nyílik. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat a jövő nekünk. Most távolabbra válnak az útjaink, de őszintén hiszem, hogy ez még mindig csak valaminek a kezdete.

Eddig az érzelmi húrokat pengettük, de nézzük a szakmát. Hogy értékeled a teljesítményedet? Azon a négy találkozón, amin pályára léphettél, mi működött?

Nekem ez a torna új tapasztalatot jelentett. Tavaly inkább négyes poszton játszottam a klubcsapatomban, most többet játszottam mezőnyposzton és ez megint egy új, de mindenképpen hasznos élmény a sérülésem óta.

Igyekeztem kreatív lenni. Arra is fókuszáltam, hogy vezéregyéniség legyek, de közben a csapattársaimat is minél jobb helyzetbe hozzam és kiszolgáljam asszisztokkal. Ahol csak tudtam, igyekeztem segíteni. Két meccsen kisebb húzódás közbeszólt, de összességében pozitívan értékelem a tornát.

A legutóbbi sérülésed mennyiben változtatta meg a játékodat? Mi működik, miben kell fejlődni?

Fizikálisan sokat fejlődtem az elmúlt időszakban. Ezzel előtérbe került, hogy egyre inkább próbálok fizikálisan kosárlabdázni és kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. Szeretném még ezt a részét is tovább fejleszteni a játékomnak.

A gyorsaságot emelném még ki. Ebben fejlődni kell, főleg mezőnyposzton. Magasabb vagyok az átlag mezőnyöknél, ami természetesen előnyt is jelent, de éppen ezért kicsit lassabb vagyok és meg kell tanulni ezt kompenzálni.

Az utóbbi években sokat változott a játékom, de úgy vagyok vele, hogy a mostani állapot egy jó alap, amit tovább lehet fejleszteni.

Neked melyik komfortosabb, négyes poszton küzdeni a magasabbakkal vagy a mezőny, amit előbb említettél?

Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Nagyon ellentétes ez a két poszt. Nem olyan, mint amikor valaki pl. 2-es és 3-as poszt között billeg.

Minden szituációban át kell látni az egész játékot és ennek megfelelően alkalmazkodni. A mezőny tágabb lehetőségeket biztosít, kreatívabb pozíció, de a négyesnek is megvannak a maga kulcsfeladatai. Nem szeretnék választani.

Az egyik legsokoldalúbb tehetsége vagy a magyar kosárlabdának, akire jó ideje számítanak a felnőttek között is, míg a saját korosztályodban abszolút húzóembernek számítasz. Elég csak arra gondolni, hogy az U20-as Eb-n is bekerültél az All-Star csapatba. Látod, hogy mi az, ami már a profi mezőnyben idősebbek között is működik és mi az, ami elsősorban még saját korosztályodban tud érvényesülni?

A felnőtt mezőnyben az ország, az Euroligában pedig Európa, illetve a világ legjobbjai ellen játszhatok. Sokkal nehezebb a döntéseket meghozni abban a mezőnyben, mert jóval tapasztaltabbak az ellenfelek.  Az U20 viszont már a felnőtt kapuja és ami itt működik, annak idővel ott is kell. Sok tapasztalatot kell még gyűjtenem.

A B-divízióban vegyes a mezőny, vannak út elején járó válogatottak és persze olyan csapatok is, mint Szerbia, Horvátország vagy Bulgária. Játékosként milyen volt erre felkészülni?

Az általad felsoroltakhoz azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon kevés a hibázási lehetőség. Maximális fókusszal kell dolgozni végig. Valóban nem lehet tudni, hogy az aktuális ellenfél milyen erőt fog képviselni, de az biztos, hogy mindenkit maximálisan tisztelni kell. Mi is csak így tudunk a legjobb tudásunk szerint teljesíteni.

Milyen volt hazai pályán lejátszani ezt a tornát? Sokan látogattak ki a mérkőzésekre és fantasztikus hangulat uralkodott, de az elvárások is ennek megfelelően magasak voltak végig.

Én is kíváncsian vártam, hogy ez a csapaton hogyan csapódik le, mert teher is lehet. Nagyon jól kezelte a csapat és abszolút az előnyére tudta fordítani. Jó hangulatban, a szurkolókkal együtt értük el ezt a sikert. Sok támogatást kaptunk és olyan élményt adtak mindenkinek, ami örökre megmarad.

Mekkora változást jelentett, hogy hetekig dolgoztatok egy adott felállásban, majd becsatlakozott négy játékos a világbajnokságról?

Nagy váltás volt. Tízen dolgoztunk, köztük gyakorlatilag hat center és ez elég nehézkessé tette a munkát. Utána sok minden a helyére került, főleg, hogy a 2006-osok is kulcsszerepet játszottak a csapatban.

Nyitottan fogadtuk az érkezőket és mindenki próbálta eggyé kovácsolni a csapatot. Profin menedzseltük. Nem volt egyszerű, az első pár nap furcsa volt, de megtaláltuk a közös hangot.

Nagy erény, hogy többen is fel tudtak lépni vezérként.

Ezt Magyar Gergely is elmondta minden meccs után, hogy mindig volt valaki, aki elő tudott lépni. Az ellenfél sem tudhatta, hogy ki lesz az. Ez a csapatnak a legnagyobb erénye. Ritka, hogy ennyire bízunk egymásban, mindenki a csapat érdekeit tartja szem előtt és nem volt egyénieskedés. Ugyanúgy örültünk a másik sikerének, mint a sajátunknak.

Játékosként mit viszel magaddal ebből a 10 napból?

Sikerült legyőzni önmagamat és sikerült előre lépni, ez a legfontosabb. Hiszem, hogy mindennek van oka, semmi nem történik véletlenül. Csak azon múlik, hogy én és a csapat hogyan áll hozzá.

Minden befektetett munka megérte nyáron. Olyan élményeket ad a sport, ami egész életre elkísér. Ez az Európa-bajnokság egy különleges pontja az én karrieremnek is.

Közeledik a klubszezon. Mit vársz az előttünk álló évadtól?

Izgatottan várom, a csapat is szeretne fejlődni, egyénileg is sok célom van. Várom a mérkőzéseket, hogy újra együtt versenyezhessünk.