:
:
Két év után visszatért Szekszárdra Theodoreán Alexandra. A csapat szezonnyitó sajtótájékoztatója után ültünk le beszélgetni a visszatérés emberi és szakmai oldaláról, illetve az újjáformálódó szekszárdi csapatról.
Rögtön vágjunk a közepébe. A TFSE-MTK-nál töltött két év után mi szólt a szekszárdi visszatérés mellett?
Hogy miért éppen Szekszárd? Aki ismer, annak szerintem nem is kellene egy szóval sem megmagyarázni, hogy miért választottam ismét ezt a csapatot. Ugyan máshol játszottam az elmúlt két szezonban, de nem szakadtam el a klubtól. Hazahúzott a szívem és a pályafutásom jelenlegi szakaszában már nem is tudom elképzelni, hogy annyira odaadóan teljesen önmagam tudjak lenni bárhol máshol, mint ahogy itt érzem magam.
Nincs nagy tapasztalatom klubváltások terén, hiszen három évet játszottam első osztályban a szülővárosomban Baján, majd kilencet Szekszárdon, kettőt a TFSE-nél és most ismét Szekszárdon vagyok. Szeretem ezt a közeget, a szurkolókat. Az ország egyik legjobb szurkolótábora, akik hagyományosan nagyon közel kerülnek a csapathoz. Nem csak a csarnokban, hanem a városban is rendszeresen találkozunk. Ez a közvetlenség mindenkinek hatalmas pluszt jelent, aki pályafutása során magára öltheti a KSC Szekszárd mezét.
Korábbi sikerek helyszínére visszatérni a profi sportban mindig speciális helyzet. Főleg olyan esetben, mint nálad, akinek kerek lett a történet és Európa Kupa bronzzal, magyar bajnoki ezüsttel búcsúzhattál. Nem látunk a jövőbe, de sportolói hiúság nem szólalt meg benned, hogy érdemes-e újra megnyitni ezt a szép, kerek történetet?
Egyáltalán nincs bennem ilyen. Nyilván az egy erős szezon volt az Európa Kupával és az eredményes bajnoki szerepléssel, amit aztán a klubnak két Euroligás év követett. Én azonban nem feltétlenül a címek gyűjtésében gondolkozom, hanem az élmények és az ahhoz vezető utak a fontosak. A legfontosabb, hogy milyen emberekkel dolgozhatok együtt és hol érzem jól magam. Én pedig ebben a közösségben, ebben a csarnokban és a szekszárdi szurkolók között érzem a legjobban magam.
Az eredményeket tekintve nincs a visszatérés kapcsán semmi kérdőjel vagy félsz bennem. A jövőbe természetesen egyikünk sem lát bele, de bárhogy is alakul az év, mi most itt a felkészülés alatt tudunk tenni azért, hogy sikeres szezonunk legyen. Nagy lehetőség van ebben a csapatban. Sok új játékos érkezett, még össze kell szoknunk.
Inkább várakozás van bennem az előttünk álló szezonnal kapcsolatban. Átalakult a bajnokság, kevesebb csapattal és némileg megváltozó gazdasági helyzettel. Tanulságos lesz, hogy ebben hol találjuk meg a helyünket. Egyéni szinten a célunk, hogy napról napra fejlődjünk és nekünk játékosoknak csak az aktuális feladatra kell koncentrálni, abban a maximumra törekedni. A korábbi eredményekkel ilyen tekintetben már nem szabad foglalkozni.
A játékod változott az elmúlt két évben?
Biztos, hogy változott. Már csak az éveket tekintve is tapasztaltabb lettem és egy új környezet is mindig tesz hozzá az emberhez. Ezek mindig formálnak egy játékost és így biztos, hogy többként jövök vissza. Remélem, hogy ezt majd a csapat javára tudom fordítani!
Amikor a TFSE-hez igazoltál, azt kérdeztem, nem lesz furcsa nemzetközi kupa nélkül. Most megfordítom, nem lesz nagy váltás újra belevágni az utazgatós, heti kétmeccses ritmusba?
Szerintem van egy varázsa a nemzetközi meccsekre történő utazásoknak. Idén is csodás helyekre utazunk, jó csapatokkal fogunk találkozni. Mindegyik túrában van egy kis gyöngyszem, ami segít tovább formálni a közösséget.
A terhelés örök kérdés, én például most egy kisebb sérüléssel bajlódom, de bízom benne, hogy nem lesz probléma év közben. Minden nehézsége ellenére mindig jó, ha felmérjük az erőnket nemzetközi porondon, segíti a játékosok fejlődését is. Évek tapasztalata mondatja velem: aki játszik nemzetközi porondon, az a bajnokságban ezt tudja kamatoztatni.
Az idei év azért is különleges, mert az Európa Kupával azt is tudjuk ellensúlyozni, hogy négy meccsel kevesebb lesz a bajnoki alapszakaszban. Összességében én nem teherként, hanem lehetőségként tekintek rá.
Milyen volt belépni egy olyan szekszárdi öltözőbe, ahol nem volt ott Studer Ági és Bálint Réka?
Nagyon furcsa most az elején. Hami a klubnál dolgozik, így végig a csapat mellett van. Studer Ágira pedig nagyon büszke vagyok, hogy élt ezzel a lehetőséggel és szerencsét próbál Törökországban. Tudom, hogy jól érzi magát és megtalálta eddig a számításait. Küldjük neki az erőt itthonról!
Azzal, hogy több távozó is volt, bennem kettős érzések dolgoznak. Egyik oldalról olyan, mint, ha el sem mentem volna, de azért a két évvel ezelőtti kerethez képest erősen kicserélődött az öltöző. Sok tekintetben nekem is új a közeg, de mindenki nyitott és befogadó. Nem volt akadálya a beilleszkedésnek, visszailleszkedésnek.
Egy korszak lezárult Szekszárdon. Utalt rá Zseljko Djokics is az a sajtótájékoztatón, hogy újra ki kell alakulni a kapocsnak a szurkolók és a csapat között.
Ha egy dolgot kellene mondanom, akkor ez a legnagyobb küldetésem erre a szezonra. Szeretném, hogy ez a csapat is közel álljon a szurkolókhoz. Nem szabad a különböző éveket összehasonlítani. Nekünk is még látni kell, hogy milyen lesz az újjáformálódó keret, de ha kitesszük a szívünket a pályára, együtt élünk a közönséggel és mi is nyitottak leszünk a szurkolók felé, akkor ez a kapocs az idei évben is ki fog alakulni.
Amiatt is nagyon várom már a Sió Kupát, hogy megmutathassuk magunkat a közönségnek. A porec-i edzőtábor és három újabb felkészülési mérkőzés a lábunkban van. Ennek megfelelően már egy kicsit többet és talán jobb képet tudunk mutatni magunkból, mint a legelső meccsen még augusztusban.
Jól érzékelem, hogy most ez az egyik legfontosabb feladat Szekszárdon, hogy az érzelmi kapcsolatot újjáépítsétek a közönséggel?
Nem, ez nincs így. Fontos is, hogy ne értse félre senki, ez nem görcsös akarás. Mi azon dolgozunk keményen, hogy a sok új játékossal összeálljon a játékunk. A szurkolókkal való kapcsolat akkor lesz igazán jó, ha természetesen jön mindenkiből. Átérzi a súlyát minden játékos és egyben büszke arra, hogy a szekszárdi mezt viselheti. Ez a csapat szurkolókból táplálkozik, így ez kétoldalú kapcsolat.
A létező legnagyobb sablon kérdés, de egy visszatérős beszélgetést mégis ez teszi teljessé. Ha májusban leülünk értékelni, mivel lennél elégedett?
Azt mondom, hogy üljünk le májusban és értékeljünk akkor. Komolyra fordítva a szót, még nagyon az ismerkedés fázisában vagyok és korai lenne bármilyen célt mondani a nyilvánosság előtt. Klisésen hangzik, de én akkor elégedett leszek, ha mindenki mindent megtett a pályán. Akkor eredménytől függetlenül elmondhatjuk, hogy „idén ez volt a csapatban.” A lényeg, a végére ne maradjon bennünk hiányérzet, hogy nem tettünk meg mindent!
