:
:
Október 28-án, szerdán a Salamanca ellen hazai pályán is bemutatkozik az Euroligában az UNIQA Sopron. Az elsõ hazai találkozó elõtt Sterbenz László vezetõedzõvel beszélgettünk az évad eddigi mérkõzéseirõl, a nemzetközi szereplés kihívásairól és a fiatalok szereplésérõl.
Írta: Nagy Norbert
Fotó: UNIQA Sopron
Beszélgetésünk apropója az évad elsõ hazai Euroliga mérkõzése, de tegyünk egy rövid kitérõt a bajnoki küzdelmek felé. Az elmúlt két hétvégén két rangadót játszottatok, a PINKK otthonában 18 pontos hátrányból jöttetek vissza, a DVTK ellen 18 pontos elõnyt adtatok le. Én ezen mérkõzésekkel kapcsolatban arra vagyok kíváncsi, hogy miben látod ennek a hullámzó teljesítménynek az okát?
– Nem ritka ez a mai kosárlabdában. A Diósgyõr elleni meccsen például a soproni fiúcsapat is kint volt, akik elõtte nap 18 pontról kaptak ki Körmenden. Ez egyre inkább része a kosárlabdának. Mindegyik meccs más és más. A Diósgyõr elleni mérkõzés például két taktikai részbõl tevõdött össze. Sajnos az emberfogás elleni nagyon jó és nagyon gyors támadójátékunkat nem tudtuk megismételni a zóna ellen. Megfogtak és ezzel kicsit elbizonytalanodtunk. Lassan játszottunk, ritmust vesztettünk. Mindig van egy ellenfél, akinek más taktikája van egy mérkõzésre és hátrányból kockáztat. Nekünk Komlón jött be egy darabig, a végén sajnos nem. Most a Diósgyõrnek jött be, hogy a hátrány után egy váratlan taktikai lépésre az ellenfél nem tudott úgy válaszolni. Csak ismételni tudom önmagam, ez benne van a mai modern kosárlabdában. Messzemenõ következtetést nem tudok ebbõl levonni. Egyszer jó oldalon álltunk, egyszer pedig a rosszon.
Az idei soproni keret kapcsán sokszor elõkerül a fiatalok szerepeltetésének kérdése, aminek egy részét a bajnokság alapszakaszában a versenykiírás meg is követeli. A szezon elõtt kitûzött célok elérését is figyelembe véve, szerinted milyenek az ideális arányok ezen a területen? Konkrétabban fogalmazva, itt van elõttem a DVTK-meccs félidei és a 45 perces összesítõ statisztikája. Jó mutatókat látok a fiataloktól az elsõ félidõbõl, de a másodikban kevesebb lehetõséget kaptak.
– Egyik edzõ sem kockáztatja egy rangadónak a sikerét annak érdekében, hogy a fiatalok játsszanak. Mindkét korábban említett rangadón szoros eredmények voltak a végén, de elõtte így is sokat tettek hozzá. Minden meccsen sokat segítettek a fiatalok és a késõbbiekben sokat is fognak játszani. Nyilván lesz ennek hosszabb távon eredménye. Például az Euroligában nincsenek erre vonatkozó elõírások és mégis játszanak. A klub filozófiája, hogy egyre több idõt fognak pályán tölteni.
Térjünk rá az Euroligára, ahol két vereséggel kezdtetek. Én azt gondolom, hogy akik kicsit is tisztában vannak az erõviszonyokkal, azokat az eredményeket tekintve nem érte meglepetés. Ettõl függetlenül nem a számszerû eredményben, hanem a játékban, számítottál ekkora különbségre?
– Erre hosszabban válaszolnék. Nyári nevezésünk óta mindannyiunk szájából, vezetõktõl, játékosoktól és edzõktõl reális gondolatok fogalmazódtak meg és ezen nem változtatunk. Mi ide tanulni jöttünk. Fociból vett hasonlattal élve: tavaly a másodosztálynak nevezett Európa Kupában két nemcsak magyar, hanem WNBA viszonylatában is sztárjátékossal szerepelt a Sopron. Õk voltak a Bria Hartley és a Kayla McBride, akik most csúcsligákban játszanak Törökországban, illetve Oroszországban. Most ezen két sztárjátékos nélkül az elsõ osztályban, a legjobbak között szerepelünk. Ha csak ezt a tényt nézzük, óriási a különbség.
Mi tudtuk, hogy mibe vágjunk a fejszénket. Mi ide tanulni jöttünk és így eredményre orientált elvárásunk nem lehet. Nem számoltunk gyõzelmekkel, de kicsit jobb játékkal igen. Ezért nyilvánvaló nem pozitív élménnyel jöttünk haza az elõzõ meccsekrõl. Itt már könyörtelen és nagyon magas szintû csapatok vannak, kilenc-tíz azonos képességû játékos rotációjával. Az ellenfeleknél 17-19 éves játékosok nem kerülnek pályára, sõt a csapatba sem. Nálunk õk vannak a második sorban. Ez azonban nem az õ hiányosságuk. Hozzá kell tenni, hogy a kezdõ ötös minõsége sem olyan, mint az ellenfeleké.
Kezdünk összeállni. Az elõzõ kérdésedre a választ most kapcsolnám össze. A Diósgyõr elleni is hasonló kategóriájú és intenzitású meccs volt. Mi ezekbõl a meccsekbõl profitálni akarunk és profitálni is fogunk. A felnõtt válogatott és a korosztályos csapatok nyári szerepelése alapján nemzetközi szinten illik kellõen szerénynek lennünk, viszont minden meccsen mindent meg kell tennünk. Olyan tanulási lehetõség ez, amit máshol senkinek nem adnak meg. Ez az elsõ és a másodosztály közötti óriási különbség. Csúcsellenfelek ellen is tenni kell a dolgunkat. Azért, mert tudjuk, hogy vannak távlati céljaink. Errõl nem szabad letérni se játékosnak, se vezetõnek. Nyáron azt írtuk fel magunknak az irodában Török Zolival, hogy „T Ü R E L E M”.
Tudjuk, hogy a klubnál mindenki tisztában van a valós erõviszonyokkal. Ettõl függetlenül mennyire kell pedagógusnak lenni a játékosokkal, hogy fel tudják dolgozni ezeket a nagy különbségû vereségeket?
– Nagyon annak kell lenni. Ezért voltam nagyon elégedetlen és mérges a Lille meccs után, mert saját szintjükhöz képest kell mérni a játékosokat és nem az eredményhez. Ez az elv, ami az Euroligában nagyon fontos. A profi sportban az eredményességet kell mérni, hogy gyõztünk vagy nem. Nekünk ez a magyar bajnokságra vonatkozik. Az Euroligában pont fordítva, ott a teljesítményt kell néznünk. Én például a Schio meccs után nem voltam annyira elkeseredve. Ott már valamiféle fejlõdés tapasztalható volt.
Magamban is úgy mondom, hogy a teljesítményt mérjük az Euroligában és az eredményességet a magyar bajnokságban. Errõl kell, hogy a játékosok reális képet kapjanak, hogy mikor teljesítenek jól és mikor nem. Nyilván az idõsebbek pontosabban leveszik, hogy mikor lehetnek elégedettek önmagukkal és mikor nem. A fiatalokhoz kell segítség.
Bár végig arról beszéltünk, hogy a nemzetközi porondon az eredményesség most háttérbe szorul. Idén azonban van egy lehetõség, hogy az Euroliga csoport 5-6. helyezettje az Európa Kupában folytatja. Nyáron több szó esett errõl, most hogy látod az esélyeket?
– Mikor neveztünk még nem ismertük a klubok kereteit, amik azóta is folyamatosan bõvülnek. Például a szerdai ellenfelünk a Salamanca a hétvégén jelentett be egy WNBA-s amerikait pluszba. Az a helyzet, nyáron valóban beszéltünk arról a 6. helyrõl, hogy legyen valami cél. Azt mondtuk, hogy jó lenne, ha a 14 meccs után is folytatódna a nemzetközi szereplés és tovább erõsödhetnénk. Most is az a cél, hogy esetleg itthon el tudunk kapni néhány ellenfelet. Egy-két amolyan „eredeti európai”, tehát olasz, spanyol, francia ellenfél ellen esetleg itthon lehet esély. A török-orosz kategóriában nem gondolkozhatunk.
Beszélgetésünk korábbi részében már kitértünk arra, hogy például nálatok milyen változások voltak a keretben az elmúlt évadhoz képest. Ezen gondolatmenet kapcsán térnék vissza a magyar bajnoksághoz. Érezhetõen összerázódott a mezõny. Véleményed szerint ez az un. élcsapatok gyengülésével vagy a kicsik erõsödésével magyarázható?
– Röviden, mind a kettõvel. Nézõi szemmel örömteli, hogy ez így alakult. Én azt gondolom, hogy még a vasárnapi gyõzelmünk ellenére is a Diósgyõr most más kategóriát képvisel. Centiben, erõben mindenképpen. Messze a diósgyõri keret a legbõvebb ebben a mezõnyben. Olyan bõ, hogy négy percet játszik egy amerikai légiós. Emellett az összes kisebb csapat erõsödött, például a Szekszárd vagy a Cegléd. Én úgy vélem, a nézõknek az kell, hogy minden meccs nyitott legyen, mint a férfi bajnokságban. Ebbõl a szempontból pedig örömteli, hogy ennyire kiegyenlített a küzdelem.
A soproni keretben is van még szabad légiós hely. Zárásul adódik a kérdés, hogy terveztek-e erõsítést? Amennyiben igen, mikor érdemes a csapathoz hozzányúlni?
– A nyáron megfogalmazott tervekben szerepelt évközi erõsítés, de nem most. Ez így talán a pontos megfogalmazás. A légiósok esetében is azt kell látni, amit az Euroliga kapcsán említettem. Bizonyos ideig még nincs rá lehetõség és nem is kell, hogy érkezzen újabb légiós. Ha elõbb jönne, akkor kérdezhetnéd, hogy minek hoztuk ide a fiatalt? Ha 10 felnõtt játékosunk lenne, akkor miért ül négy 20 év körüli fiatal a padon? Õk azért vannak itt a csapatnál, mert azt akarjuk, hogy játszanak. Ahol 10 felnõtt profira van lehetõség, ott nincsenek fiatalok. Nálunk vannak és az a cél, hogy beérjenek.
